Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-04-16 / 4. szám

I évfolyam. Pápa, 1893. április 16. 4. szam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 írt (12 korona) Negyedévre 1 frt 50kr (3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. PAPAI HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG ÉS a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u. 1. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. Parturiunt montes . . . A hadvezér letilt karosszékébe . . . s rövidke szélcsend után a csata megkezdődött. Fojtó szag terjedt el a légben, a városatyák újra élesre fenték rozsdás fegyvereiket, s hosszú békesség, hosszú nyugodalom után ismét egy kis csetepatét csináltak. Legtöbbnyire komoly gondolkozású, fontoskodó képű városatyák voltak jelen a közgyűlési teremben, s mégis, úgy tünt fel előttünk, mintha az asphaltczement háborúnál (vájjon ki ne hallott volna róla) apró-cseprő gyermekek fakardokkal katonásdit játszottak volna. A »logika« felkaczagott, s szégyenpír futotta át dicsőséges arczulatát ; az igazságos részrehajtatlanság sarokba szorult s helyt adott a legvastagabb komikumnak. No de nem is volt csoda, mikor az állandó választmány egy fenséges javaslata forgott a kockán . , . Az állandó választmánynak egy fenséges javaslata ritka dolog városunk életében, ezért jól megmarkolták a fegyvert ... de mindhiába — csütörtököt mondott. Az állandó választmány javasolt, a tanács korteskedett, de mi haszna volt, ha — nem tudjuk, sajnos-e, vagy nem — a városi képviselő urak között felvilágosodott, okos férfiak is vannak, kik a nagyzási hajlamok helyett a teherviselő közönség érdekeit tartva szem előtt az állandó választmány érveléseit ezúttal romba döntötték, s négy szótöbbséggel győzedelmeskedtek. Tehát az állandó választmányt leszavazták. Ez a tény és ebben semmi törvénytelenség nincs. A választmány csupán javaslatait terjeszti a közgyűlés elé, hogy az, mint egyedül illetékes fórum, azokat megbírálja, elfogadja, vagy el ne fogadja. Hogy ennek véleményét a közgyűlés rendszerint magáévá teszi, az csak szerencséje az állandó választmánynak, de nem praecedens arra, hogy ennek mindig ugy kell történni. A mint hogy mult szombaton sem történt ugy. De hol van hát mindazoknak győzelmi bére, kik az állandó választmány javaslatát leszavazták. Kíváncsi valaki, kérdezze meg a polgármester urat, ki szörnyű zavarában megütközést keltő szabálytalanságot követett el : egyszerűen confiskálta a közgyűlés rendelkezési jogát. Napirendre tűzték ki az aszfalt és czementjárda ügyét és hosszú vita után, mikor már számos városatya beható érvekkel megindokolt beszédet tartott a czementjárda mellett — s az asphaltjárda hivei hatalmasan replikáztak, a TARCZA. Soror Pia. Hazudtatok, ti álszemérem Bölcselkedő, hivalgó papjai ! Egy az igazság — későn érzem — : A sziv szavára meg kell hajlani ! . . . Az alig sejtő ifjú lelket Félrevezettétek, szegény vakot, Ezért majd az égnek feleltek — Oh, mert kegyetlenül megcsaltatok ! Azt mondtátok : a sziv az ördög, A szerelem gyehennák lángja : bün ! S midőn a hév szivembe ömlött, A vágyakat elfojtám együgyün. Az alkalom ezerszer unszolt, A szenvedély megüzött — hasztalan. Az, az a legpiritóbb szennyfolt, Hogy oly rútul megloptam önmagam. Mit ér már tisztult hitvallásom ? Ki adja vissza ifjúságomat ? ! . . . Bár a zsarátnokot fölásom, Nem szíthatok belőle lángokat. — Hazudtatok, ti, álszemérem Bölcselkedő, hivalgó papjai ! Egy bűnöst üldöznek csak égben : Azt, ki szivét merte kijátszani ! LÉVAY GYULA. Egy bakfischhez. Hogy annyian rajongva ügy szeretnek, Leányka el ne bizd magad ezért — Bimbó nyilása oly gyönyör a szemnek, Ezért szeretjük azt s jövőjeért. Mit nem remélünk bimbó-hasadáskor ? A bájt, a szint, az édes illatot — Szivünk hát hogyne fogná el a mámor E dús remény tőkéjét látva ott ! S a bimbóból, ha rózsává feselve Elvész a báj s a szin marad csupán, Kitűzzük azt is bár egy báli este, De ám el is hajítjuk — bál után. RÓZSA MIKLÓS, T I z év. •— A » Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Irta: PORZÓ. Filadelfiában minden oldaláról mutatta be magát Amerika. Még művészeti oldaláról is, a mely alig van. Nem akarta, hogy azt mondhassák róla: egyáltalán nincs. Hát kirakta a képeit és a szobrait. Biz azok nem voltak remeklések ; sőt, amint olvastam : rajzban merev, szinezésben quákkeri józansággal pingált képek voltak azok. Nékérdés szavazás alá bocsáttatott. És daczára annak hogy a képviselőtestület többsége az állandó választmány javaslatát elvetette, s az épen oly alkalmas, de tetemesen olcsóbb czementjárda mellett határozott, polgármester ur önkényesen mindenféle taktikai fogásokkal élve ad acta tette, — függőben mararadónak jelezte az egész ügyet, melyben pedig az ő elnöklete alatt érdemleges határozat hozatott. (Persze nem az ő szája ize szerint) Hát ez bizony nevetséges és adszurd dolog . . . Nagyon lesújtó, szomorú állapot, hogy egy rendezett tanácsú város közgyűlése ily gyarló módon engedi magát félrevezettetni, hogy nem tud érvényt szerezni többsége akaratának. Hogy eltűri az ilyen nemtelen fegyverek alkalmazását, s feje fölé engedi nőni a polgármester urat, ki visszaélt hatalmával. Nem ! A közgyűlés tudni fogja, mi a kötelessége. A mi többség volt most többség leszen a legközelebbi közgyűlésen is, s hisszük, hogy a czementjárda eszméjét egész mivoltában diadalra juttatjuk. Hisszük és reméljük, sőt kívánjuk is, nehogy újból teljesüljenek Horatius szavai — mint jelen alkalommal is—»Parturiunt montes, nascitur ridiculus mus« . . . avagy magyarán mondva : Nesze semmi, fogd meg jól. melyek erősen állítják, hogy a már kiveszendőben levő azték törs kosár-fonataiban élénkebb a szin s hogy a maori fazekasok naiv gyurmáiban több a plasztikai érzék, mint a yankee képfaragóban. Mintha az a nagy, az a töménytelen szabadság nem kedvezne a művészetnek. Hanem aztán épitenek ott akkora világító tornyot, hogy száz mértföldnyire is ellátszik s lőnek ágyúgolyót a holdba. Még a zene sem kell nekik, ha nincs valami szokatlan erőkifejtéssel combinálva. Azért üdvözölték ott nagy zajjal a gőzorgonát és tapsolnak ez idő szerint a villany-zongora hangversenynek, melyet egy művész ad három városnak egyszerre. Még csak azt várják, hogy valami Wágnernél Wágnerebb zeneköltő accordokban süssön el nekik egy üteg Krupp-ágyut. Ez volna aztán az élvezet! Kétségtelenül nagy erőnek, erőfölöslegnek hatalmas tulzajlása az eféle. Az odaözönlött sok vad akarat, melynek ártalmas hajtásait megnyesi a bölcs törvény, de egyébkint ágainak s törzse izmos kifejlésének kedvez, folyton keresi a nyilatkozást. Az erős embernek mindig zuzhatnékja van. S mig maga könnyen sérteget, mástól kiméletet követel, illetve bámulást és tiszteletet. A gyöngébb védekező, hogy ez aránytalan-