Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-08 / 29. szám

I. évfolyam. P á p a, 11193. október 8. 29. szam. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt (12korona) Negyedévre 1'50 kr.(3 korona) Egyes szám árai5kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZÓ'KNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. r PA. PJA. X LAPTULAJDONOS ÉS FELELÓ'S SZERKESZTŐ' : GOLD LAJOS. HIRDETÉSEKET és ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Armia papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a Reutfti* ügynökség és a May>. Távir. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gráivtos utcza I. szám. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. Közgazdasági viszonyaink 1892-ben.*) A »Győri kereskedelmi és iparkamara« most adta ki 1892-ik éví jelentését kerületének közgazdasági viszonyairól, mely négy megyének, u. m. Győr, Esztergom, Komárom és Veszprémmegyének a kereskedelmi és ipar terén tett haladását mutatja ki pontos statisztikai adatokkal. A jelentés a bevezetés után következő általános részben az 1892 év közgazdaságát jellemzi. Az ez után következő különös rész négy alszakaszra oszlik ; az I. szakasz a mezőgazdaságot, a II. a kereskedést, a III. az ipart, a IV. a forgalmat s az V. rész a törvényhozás, jogszolgáltatás, közigazgatást öleli fel magába. A jelentés praeciz, szabatos munka, bő anyaggal rendelkezik, a nagy mennyiségben rendelkezésére álló tárgyanyagot kellő tájékozottsággal dolgozva fel, ami Szávay Gyula kamarai titkár avatott kezére vall. Mi a magunk részéről jelenleg csak Veszprémmegye, de különösen saját városunk közgazdasági viszonyait ismertetjük a kamarai jelentés nyomán. Veszprémmegyénekösszes lakossága 531,691; ezek közül önálló kereskedő 1425, önálló iparos pedig 4083 volt 1892-ben. *) A »Györi kereskedelmi és iparkamara« 1892. évi jelentésének adatai nyomán. Az önálló kereskedők száma az 1891 évi kimutatáshoz képest 101-gyel, az iparosok száma pedig 230-al szaporodott, a mi a kereskedelem és ipar nagyobb mérvű kifejlődésének tekinthető. A mily kedvezők a számadások vármegyénket illetőleg, oly kedvezőtlenek városunkra vonatkozólag. Ugyanis a kimutatás szerint azon tapasztalatra jutunk, hogy városunkban 1892-ben 51 önálló kereskedővel és 32 iparossal volt kevesebb, mint 189^ben, ami egy 14261 főnyi lakossággal biró városnál nagy diíferencziát képez. Ha ehhez még hozzá vesszük, hogy kereskedőink és iparosaink nagy része folyton panaszkodik, hogy az üzletek panganak, a vevők legnagyobbrésze hitelben vásárol, mindez bizony városunk közgazdasági életét nem épen kedvező színben tünteti fel. A következő szakaszban a kerület terméséről szól a jelentés. Veszprémmegye 1892 éví termésére vonatkozólag a következőket mondja : A termés Veszprémmegyében az 1892-ik évben általában közepes volt. Buza, rozs, árpa, zab és kukoricza termése közép volt, hüvelyesek jók, repcze gyenge, bor közép mennyiségben termett. A termés az előző 1891 évhez képest növekedett. Az idei (1893-ik évi) termésről még hivatalos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de úgy megközelítőleg állithatjuk, hogy az ez idei termés még sokkal kedvezőbb a tavalinál és az 1891-ik és idei termés között kedvező változást tapasztalunk a gabona mennyisége tekintetében. Az árak alakulása már hanyatlást mutat, a mi arra vezethető vissza, hogy általában a kínálat állandóan nagyobb, mint a kereslet. Igy például 1892 októberben a buza átlagos ára nálunk y^o 7"6o között változott, most pedig 6'80 — 7 frt. A rozs tavai októberben 6*30 frt volt, most pedig 5'5o 5'60 között ingadozik. Árpánál mintegy 50 kr., zabnál 1-—1.10 frtnyi csökkenést észlelhetünk. E kedvezőtlen áralakulások mindjárt az aratás után vették kezdetüket, s igy az egyes gazdák spekulácziói is csütörtököt mondtak. Ha ehhez hozzá vesszük még a takarmány kiviteli tilalmat, s a megyénkben az idén termett bőséges takarmányt, mezőgazdasági téren, daczára az egész megyében beütött jó termésnek, nem alakultak kedvezően a viszonyok. A mi megyénknek a külkereskedelemben való részvételét illeti, ezúttal is főkép az agyagáruk és a bor külföldre való szállítását illetőleg vett részt a külkereskedelemben. Agyagárukat városunkból külföldre Bosrowitz Sámuel és Schlesinger Lipót és társa czég szállítottak. Kiviteli piacz: Szerbia és Bulgária. TARCZA. A tizenhárom. Széjjel fut a rémhír szerte a hazában : Rút gyilkosság készül az araÜi várban, Es — tán nem is való, tán csak rémes álom — Nehéz bilincsekben ül a tizenhárom ... Fölsir rá az ország hosszú, fájó jajjal, Siró öszi szellő vegyül a sóhajjal, Nem volt soha még e gyilkosságnak párja, Kilenczet a bitó, többit golyó várja ! Es egy ország kérdi : mit vétettek váljon ? Mért, hogy ennyi férfi ily halállal haljon ? Hős volt valamennyi honfi, férfijellem. S a hazáért harczolt, nem a király ellen. Tudták, nagyon tudták — sok a példa rája Hogy a megváltókat megfeszítés várja, Szembeszálltak mégis a viharnak, vésznek, S most a halálnak is bátran szembe néznek. Elhagyatott részén az aradi várnak Sürün egymás mellett rút bitófák állnak ; Benn a börtönökben gyászos, néma csend ül, Csak egy sóhaj hallik, csak a bilincs csendül. Ott ülnek a hősök súlyos rabbilincsen, Helye rettegésnek a szivükben nincsen Ez egy nőnek férje, az egy gyermek atyja, Hej, de valamennyi csak a hont siratja ! Egyik levelet ir : »Édes feleségem, Holnap virradóra lesz a temetésem. Imádkozzál értem lopva, rejtve, halkan, A hazáért éltem, a hazáért haltam.« Búsan ir a másik gyászoló szülőnek ; »Holnap virradóra engem főbe lőnek . Bűntelen a lelkem, a hazáéit haltam, Csak a bünt gyűlöltem, csak a jót akartam !« Az aradi várra ráborul az éjjel, Gyászos hirek szállnak a hazában széjjel, Jő a kora hajnal, félve fut az álom, . . . M-gy a vesztőhelyre mind a tizenhárom. S ajkam félve mondja, kezem félve irja : Rút bitófa lett a honfierény dija . . . Van, a kinek vérét golyó ontja földre, Szent azóta annak mindegyik göröngye ! Ti vitézek, hősök, ti vértanú szentek, Mártirkoronára kik az égben leltek, A ti ünnepiekre ütött most az óra, Koszorút a sirra, babért a bitóra 1 Szükséges volt, tudjuk, a gyász éjszakája, Csak úgy virradhatott a dicsőség rája, Megváltó halálból fakadhat csak élet, Porából a nemzet főnixként föléledt ! Előttünk a példa, a dicső, a fényes, A bitóhalál is lehet dicsőséges ! Mi is készen állunk, hogyha üt az óra, Azért, a miért ti, jutni a bitóra. Zoltán Vilmos, Kihamvadt oltároknál. — Utiemlék Görögországból. — — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — Mikor az utas a régi templomok gigászi méreteiben már eléggé gyönyörködött, lassankint olyan épületekhez jut, melyekre a századok átalakító hatása a kövek ékesen szóló nyelvén vagyon felirva : a Prytaneumtól délre egymás alatt három nagy palota mutatkozik ; nevezetesen a kis Gymnasium (Palaestra), a papok lakása (Heroon) és a Leonidas-palota, melyek mindannyian az istentisztelettel függnek össze. A kisebb Gymnasium csak részben van kiásva és mint neve is mutatja az athleták gyakorlásául, bevezetésül és mintegy kölcsönös okulásául szolgált. Nagy négyszögalakban szép kivitellel, de nem egészen tiszta stílben épült otthona volt ez a gyakorló daliáknak. A belső négyszögletű udvar dór stílben épült,