Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-09-03 / 24. szám

í, évfolyam. Pápa, 1893. szeptember 3. 24. szam. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (i2korona) Negyedévre i "50 kr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ­HIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. PAPAI HIRDETESEKET és ELŐ­FIZETÉSI PÉNZEKET elfogád A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számárá hirdeté­seket elfogad a Reuter ügynökség és a Magy. Távlr. Iroda hirdetési iro­dája Budapest, Gránátos utcza X. szám. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. Pápa, 1893. szeptember 2-án t Mióta a győri szinikerület eszméje megpendült s Pápa városa is elhatá­rozta a szinikerületbe való belépését, most először van alkalmunk színházunk­ban egy jónevü vidéki színigazgató tár­sulatát üdvözölni. Most midőn a tegnapi közgyűlés határozata szerint városunk ís belépett a szinikerületbe és a tervezett beosztás szerint ezentúl minden év szeptember havában kapunk társulatot, érthető kí­váncsisággal nézünk elébe annak a pártfogásnak, melyet közönségünk a szín* házzal szemben ilyen idő tájban tanúsít. Részünkről óhajtjuk, hogy közönségünk ne vonja meg hathatós támogatását és hogy Bokody Antal társulata teljesen ki­elégítse közönségünk várakozását. Akkor aztán meg fog szűnni azon általánosan hangoztatott téves nézet, hogy városunk kicsiny — bár disztingvált — szinházba járó közönsége mellett nem kap az igazi színházi idényre jó színtársulatot. Igyekezzék oda hatni a színigaz­gató, hogy közönségünknek ne legyen oka visszariadni a színháztól, mert nincs zenekara, melyre az operett előadások­nál okvetlenül szükség van ; inkább adjon kevesebbszer operetteket, s mellőzze kü­lönösen az émelygős, ízetlen tréfákkal telt énekes bohózatokat,—jő drámákat, vígjátékokat hozván szinre. A mi kö­zönségünket nem lehet azzal vádolni, hogy a színészetet nem pártolja, s nem is vesz tudomást a városban időző szín­társulatról. Hangsúlyoztuk már sokszor, hogy a mí közönségünknek nagyon ké­nyes ízlése van, s ha egy előadással finom ízlése.ellen vétenek, a legjobb előadások is csak nagynehezen képesek a már egyszer ejtett csorbát kiköszö­rülni. Ezért ajánljuk még egyszer a szín­igazgatónak, válogassa meg jól a szinre­hozandó darabokat: állítsa össze lehe­tőleg magas niveauju darabokból a mű­sort, s ha nincs zenekara, az operet­tekkel csak ritkán kísérletezzen. Ezek után pedig üdvözöljük az uj szintársulatot városunk falai között. Ószíntén kívánjuk, hogy úgy erköcsileg, mint anyagilag részesüljenek olyan támo­gatásban — mint azt megérdemlik. Botrányos állapotok. Botrányos állapotok uralkodnak a pápai tébolydában. Kétségbeejtő viszo­nyok tárulnak az ember szemei elé, ha e komor épületnek küszöbét átlépi, s a boldogtalan, nyomorult elmebetegek czelláit megtekinti. Pápán van az egyetlen tébolyda az egész Veszprémvármegye területén ; ebbe hozzák az egész megyéből az őrülteket, hogy visszaadják őket a társadalomnak újra. LIa elmondjuk, hogy Veszprémmegyének egyetlen* egy tébolydája van, bizonyára azt fogják képzelni, — ugye — hogy ez egyetlen tébolyda mintaszerűen van be* rendezve, s a betegek a legjobb bá­násmódban részesülnek ? Egynehányszor már beszéd tár­gyát képezte ez a szerencsétlen lakók­kal telt épület, mely megyei alapítvá­nyok járulékaiból lesz segélyezve, s ab­ból az összegből, mely Pápa városá­nak évi budgetjében van megszavazva a tébolyda fenntartására. Így tehát az anyagi segély hiányát nem lehet okul felhozni zilált viszonyainak igazolására ; nem lehet kibúvó ajtóul használni, hogy a megye és Pápa város a szerencsét­len elmebetegekről teljesen megfeledke­zik, mert a költségek minden évben fedezve vannak. Lássuk hát; miben lelik magya­rázatukat a tébolydában uralkodó bot­rányos állapotok. Az alispán ugyan már néhány­szor megtekintette Pápán időzése al­kalmával az elmebetegek épületét, de ez a látogatás, mint általában minden látogatásnál szokásban van, már egy­két nappal előbb be lett jelentve, s mikor az alispán tényleg felkereste a szerencsétlenségnek ezt a szomorú ta­nyáját, példás rendet talált az egész épületben. Tegyen egyszer az alispán ur előleges bejelentés nélkül látogatást TÁRCZA. HÜ ABRAND. Két gyermeket szeretek, s nem tudom, hogy Kettő közül melyik a kedvesebb ? Melyik szemében lángolóbb a szent tüz, S a csók melyiknek ajkán édesebb ? Az egyik szőke, éjfürtü a másik, Mindegyik egy-egy égi ideál, Ha bármelyik is meglep ébren-alva, Vágyódó lelkem szép eget talál. Ennek villám gyúl éjsötét szemében, Amannak bátorító szendeség, Ha ez tekint rám, hajnalom derül fel, Annak szeméből rám mosolyg az ég. Imádlak tégedet éjfürtü Múzsa, Imádlak térdepelve, lángolón, Hiszen tenálad orvoslást találok, Fájdalmaimban te vagy altatóm 1 Midőn Isten teremté a világot, Elsőnek csak téged teremthetett, Te alkotád meg a dicső, nagy eszmét, Amely betölti a természetet. A pacsirtának a dalt te tanitád, Téged dicsőit a kis csalogány, A fülmile, ha visszatér, tenéked Zeng éneket a cserje vad bogán. Imádlak téged láng szellem, teremtő, Imádlak, mint szabadságát a rab — Tied vagyok, szivem ragyogó napja, Szerelmem a tied, tied marad ! . . . . j . Oh, de ki adja a dalnak zenéjét, Mely végig reszket míizsám ajakán ? Ki adja annak minden gondolatját ? . . , Két szemsugárod, szőke kis leány t Te ékessé teszed kietlen életem, Szivem tiindérkertté változtatod, Oltárt állítasz annak közepébe, Hogy lelkem térdepelve áldjon ott ! Ha rám tekintesz, hajnalom derül fel, Boldogságom pirosló hajnala, Szebb, mint kelet minden tündérvilága, jákóbnak álma ily szép nem vala. Maradhat a dal, csalogány, költészet, Szellő zenéje ... . mind maradjon el, Hisz ha nem hallom ajkad csevegését, A csalogány hiába énekel I . . . Te vagy, ki lelkem más világba hivod, Te vagy, ki mennyországot adsz nekem, Téged imádlak forrón, hervadatlan, Én egyetlen szerelmem, életem ! . . . Tury Zoltán. A szerelemcsók. ~~ A »Pápai Független Ujság« eredeti tárcsája. Irta : NAGY LAJOS. Mit költők szerelmi dalaiban s köny­vekben a szerelemcsókról feljegyezve talál­tam, elmondom azt egyes hozzátételekkel. A szerelemcsók eredetét kétféleképen magyarázzák. Az egyik nézet az, hogy a csók a szerelemnek természetes virága s a csók az első szerelem kezdetével egyidejű. Mivel pedig az első szerelem az első emberpár szivében lobbant fel, a csók oly régi mint az emberiség. A másik nézet szerint az embernek mint sok más dologban, a csókban is az ál­lat volt a tanitója. Azt állítják, hogy az ember a csókot a galambtól (mert más ál­lat nem csókolózik) tanulta el. E nézet sze­rint a csók egy nappal régibb eredetű, mint az emberiség ; mert a galamb elébb teremtetett. Akármelyik nézetet fogadjuk is el, a csókot legalább is oly réginek kell vennünk, mint a mily régi az emberiség. Őseink a csók szó helyett az apolgatás szót használ-

Next

/
Thumbnails
Contents