Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-09-03 / 24. szám

szállittatásáért semmit sem kell neki fizetni : megteszik, ezt néhány korbács ütésért az állati bánásmódban részesülő, félig kigyógyult elmebetegek, kiknél talán a józan állapot »lucidum intervallum,« s megtörténhetik, hogy a legnagyobb munka közben, künn a szabadban ismét őrülési rohamokat kapnak. Aközbiztonsá g,—de elsősorban az emberbaráti szeretet, s a nemes emberi érzelmek nevében felhívjuk vármegyénk alispánját, s városunk tanácsát, hogy e barbár állapotnak minél előbb elejét vegye, fogja szigorú kritika alá a pápai tébdolydában uralkodó embertelen állapotokat mert a boldogtalan őrültek ilyen bánásmódja mellett fellázad mindenkiben az emberi részvét, a felebaráti szeretet. Városi közgyűlés. Délelőtt. Szörnyű álmosan és lassan gyülekeztek a város atyái a mai közgyűlésre. 9 órára volt kitűzve a kezdete, de még '/

2io-kor is alig volt 10 városi képviselő együtt. Végre Szokoly Ignácz helyettes polgármester -— kinek ez volt a polgármesteri székben az első debutje — megnyitotta a gyűlést. Elnöklő helyettes polgármester üdvözli a megjelenteket s a mult jegyzőkönyv hitelesítésére Horváth Lajos, Dr. L ő w y László, F i s c h e r Adolf és W a 1 t e r Sándor urakat kéri fel. A városi tanács a leköszönt Voyta Adolf helyett Bánóczy Pált választotta be a szépitési bizottságba. Következik a napirend : Bognár Gábor és társainak indítványa, melyben »a Major-utczán végig egy egyenes uj utcza nyitását javasolják.« Az indítvány kiadatik a Bánóczyval kiegészített szépitési bizottságnak. Bognár Gábor nagyon örül, hogy Bánóczy tagja lesz a szépitési bizottságnak, de arra kéri, bizonyítsa be a szépitési érzékét először is a disznó piaczon levő saját házán, melynek piszkosságával már a lapok is foglalkoztak. Különben is azt hiszi, hogy az ügy — ha bizottsághoz utasittatik — elalszik, mint a többi ilyen dolog. Kéri legalább azt kimondatni, hogy a bizottság a rögtöni cselekvésre utasittatik. Lampérth főjegyző megnyugtatja c tekintetben Bognárt. Dr. Lőwy, mint a szépitési bizottság tagja, maga is elismeri, hogy Bognárnak igaza van, De szerinte — nem ott van a hiba. A bizottság éveken keresztül nem volt összehív a, nem adtak neki munkát, mert a polgármester tanácsosabbnak és egyszerűbbnek tartotta az e fajta ügyeket mindjárt a közgyűlés elé vinni. Ennél a tárgynál aztán rendkívül pikáns és érdekes vita fejlődött ki. Rendkívül pikáns képet nyújtott az, midőn Hanauer Béla, (a szabadelvű párt elnöke) a Fenyvessy villájának adott kedvezmények ellen kelt ki. Minek engedték oda építeni azt az a vármegye egyetlen téboly dájában s a rendes viszonyok között, a mindennapos állapotban nézze meg ezt a piszkos épületet ; tisztaság helyett mindenfelé piszkot, rend helyett a legnagyobb rendetlenséget, a minden szökő évben talán egyszer szellőztetett czellákban fulladt, dohos levegőt fog találni. Közönséges napokon, mikor a hivatalos vizitek nincsenek bejelentve, a táplálék rossz, a bánásmód embertelen, s napirenden van a koplaltatás és korbácsütés. Az ápoló az elméjükben elhomályosult, szerencsétlen embereket igavonó állatoknak tekinti, kiknek betegségét csak durva bánásmóddal, ütéssel lehet kigyógyítani. Ezt tekinti a leghathatósabb panacaeának, a legbiztosabban ható gyógymódnak. Az ápolóval egy húron pendül a tébolyda gazdaságát vezető felügyelőnő, ki a félig kigyógyult betegeket munkába fogja, a legnehezebb napszámosmunkát végezteti velük ; s ha dolgukat nem az ő kivánsága szerint végzik, üti-veri őket. Es a sajnálatraméltó, nyomorult elmebetegek az ütések fájdalma alatt kínosan jajdulnak fel, miként a középkori rabszolga, vagy a lánczra vert vadállat. Mindez állitások nem légből kapottak. Hiteles forrásból értesültünk e tények valóságáról. Általánosan el van terjedve az a tudat, hogy a tébolydát vezető felügyelőnő néhány holdnyi tókertet csakis azért bérelt ki, — a kis hantai hegyben levő szőllőjét azért vásárolta meg, mert a földek munkáltatásáért, a takarmány haza ták. Szent Bernát 1513-ban a felfeszített üd- I vözitőhöz igy énekel: Adok hálát könyhullatva, Szent kezedet megápolva . . . A csők szó körülbelül 330 éves lehet. A szerelemcsók meghatározásában forrásaimban lényeges eltérést nem találtam. A szerelemcsók két különnemü egyén ajkainak érintkezése, egybe forrása, kiknek szivében egymás iránt a legnemesebb vágyódás : a szerelem lángol. A szerelemcsők e meghatározás szerint : ajakcsók. Jókai is azt mondja : Szív a szivén jobban dobog, szem a szemben jobban lobog, csók ajkra édesebb ; ugyanezt fejezi ki a következő hasonlat : A lány ajak oltár, áldozat a csók rajt, És a papja lenni minden ifjú óhajt. Ugyan e meghatározás a csők elengedhetetlen feltételéül a szerelmet jelöli meg, mert csak igy lehet a csók : Mély érzések harmatos pecsétje, Jövő üdvre gyönge foglalónk, Szivek kapcsa, szerelemnek első Ibolyája, tiszta szűzi csök. Mínt más csók, a szerelemcsók is lehet teljes egyoldalú. A teljes csóknál mindkét fél, az egyoldalúnál csak az egyik fél ajka szi s ez utóbbi azért sohasem oly hévteli mint az első. * * * »A szerelemcsók fölér a világ minden kincsével s üdvösségével. Tér, idő, eszmélet, gondolkodás, chaotikus zűrzavarba olvad a szem előtt s a vergődő lélek százszor is megszédül, mig öntudatát teljesen visszakapja. Édes önfeledés, álomszerű megsemmisülés, csodás átalakulás ez s kéjnek olyan lehet, I minőt a madár érez, ha a mérhetlen magasból szárnylebbenés nélkül ereszti le magát.« A seb, melyet a küzdő ember a világ zajában kapott, begyógyul; a fájdalom, melytől szabadulni a szív sokáig nem tudott, gyönyörré változik : a gond s a kétség, mely kérdőjel gyanánt hosszú ideig ült a homlokon, egyszerre tovaszáll, még a beteg is meggyógyul . . . egyetlenegy csókra. Jól mondja a költő : Szemeidbe nézek és Eltün minden szenvedés, De ha csókot érezek Ajakadról : ép leszek. A valódi csóknál nem csupán az ajkak forrnak egybe, egyik ajak a másik lelkét, életét szívja magába s a mámoros lelkek megcserélik helyeiket. S ha maga az ajk, már édes mint a méz, százszor gyönyörteljesebb, midőn a két lélek egymáshoz ér. A gyönyörérzet még fokozódik az ölelés által, mert a csókolok ölelkezése által létrejő az eszmenyi egyesülés. Régi nepek, különösen a görögök azt tátották a legnagyobb élvezetnek, ha csókolás közben egymás fülét húzhatták. Claar az édességen kívül egy más jó oldalát is fedezte fel a nők által adott csóknak, azt mondván : Leginkább kedvelém, ha csókolóznak nők, Kárhozva vannak igy a hallgatásra Ök. Ugyanezt fejezi ki egy más költő Weiss Julián : Asszonycsókban az ad legtöbb élvet, Hogy a no mig csókol nem beszélhet. Ha a csókolózók közül mindkét fél egyformán szereti egymást, s mínekettőnek szivét egyformán gyotri vágy és Ha mindkét szomjas fél A csókot adva csókot lopni vél ; Ha vágyát érzi csak, de nem jogát, Csak venni vágy s nem érzi azt, hogy ád I létrejön a teljes csők. A teljes csőkot Csokonay a legjobbnak tartja, mint a »mely a megromlott földet elhagyó istenek édes nektárjának és ambróziájának egyedül való maradványa. Ezek a valóságos csókok, mikor igazságos felosztással annyit adunk egymásnak, mint a mennyit elveszünk. Ilyenkor kiszalad mindkettő lelke és az maga is csökőlódik s a körülötte lebegő lehelletekkel életet ád a csókoló rubintok szép kincsének, akkor azok a meglelkesedett csókok egy kisded ezuppanásba a legnagyobb dolgokat beszélik el egymás közt s azokat a legedesebb titkokat, melyeket csak ők értenek s mások belőle semmit se tudnak.« Csokonayval ellentétben a legtöbb szerelmi dalnok az első csókot tartja a csókok csókjának. Illyés Bálint igy dalol az első Csókról: Az első csók, ez égi hartoat, Mely édesebb mint a tiszta méz, Ott reszket már ajkán a lánynak S a telt kehelyben meg nem állhat { Elcsöppen és ésók cisókba vész. Miről tündérregék mesélnek, Mi boldogság van földön égett, Mit érezhet az est fuvalma S virágillat egymásba halva ; Ezt érezik e perez üdvében. Petőfi a »Tündér álomban« első szerelméről emlékezve első csókjáról igy énekel: O megcsókolt. Nem kéreté magát, Első szavamra ajkamon volt ajka; E csók ! ez ajk ! . . . . mért nem váltunk [itt kővé Ha4<i fittem volna mindörökrn r&jta J