Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-08-27 / 23. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (i2korona) Negyedévre i'50 kr.(3 korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 fii.) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ­HIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. PAPAI HIRDETESEKET és ELŐ­FIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számárá hirdeté­seltet elfogad a Reuter ügynökség és a Majjy. Távir. Iroda hirdetési iro­dája Budapest, Gránátos utcza I. szám. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. Az aszfalt és a csatornák. (•) Azon általánosan tapasztal­ható tünetből, melyet tréfásan, gúnyo­san, sőt már komolyan is aszfalt-láz­nak neveznek s a mely -— l'appetit vient en mangeant — még mindig fo­kozódóban van, valószínűnek látszik, hogy hova tovább minden valamire való utczára rákerül az újfajta burko­lás sora. Sajnálni csak azt lehet e dolog" ban, hogy a haladás e tekintetben nem rendszeres, és nem egy, az illeté­kes tényezőktől kiinduló tervszerű mun­kálat alapján, hanem inkább külrőljövő iniciativák, szavazatbeli túlsúly, s köl­csönös compromissumok utján jut most ez, majd amaz utcza, talán nem is a legközelebb érdekeltek többségének kí­vánságára, s talán nem is mindig a való szükségletnek megfelelőleg, asz­falthoz. Legalább a külső Jókai-utcza egy részének, — mint már szokásba jött : birtokon kívüli fellebbezés hozzá­kötésével elhatározott, - - burkolása, aligha felel meg akár az éidekelt ház­tulajdonosok többsége óhajának, akár azon tekinteteknek, melyeknek (mint a középponttól VMIÓ távolság, forgalmi érdekek, építkezési és jövödelmi viszo­nyok, a védelem és conserválás tekin­tetei), ilyen határozatoknál figyelembe kell vétetniök. Természetesen nem vonai kozhat­nak ezek a Corvin- és barát utczai já­rókra, a mely utczák, mint két pia­czot összekötők, jellegüknél fogva is városiasabbak, és középületekkel is bi­rok, nagy kereskedelmi, mint egyéb okokból méltán és első sorban tart­hattak igényt arra, hogy kritikán aluli járóik végre jókká legyenek. Rá fog kerülni a sor a Kossuth­utcza mellékutczáira s ezek között az Uj utczára is, amelynek érdekében mozgólodnak is már. Ki tagadhatná, hogy az Uj-utcza beburkolása meg­okolt és időszerű. Hisz a meglevő járó mit sem enged a Barát-utcza — most már néhai—jarójának gonoszság dolgá­ban. Bátran beillenék valamely hegy­ség, — például a Kis-kárpátok,—dom­ború térképének. Es ezen jár az az ezer meg ezer ember, a ki ezt a jelenté­keny összekötő vonalat használja, azt az összekötő vonalat, a mely a Bástyá­nak, s a Korona utczanak forgalmat közvetíti a város belsejével, s az ál­landó piacznak nevezhető Kossuth­utczával. Hanem azért mégis ennek az ut­czának aszfaltozása az, a mely a leg­nagyobb megfontolást igényli, mert itt nem elég az eddigi »kövezéssel« (majd nem azt mondtam »kőzetet,« mert olyan antediluvián) feltépni, s a helyét szurkos habarékkal bemázolni, hanem egyidejűleg olyan egyébb intézkedé­sekre is van szükség, a melyek ha megtétecnek, a munkát kitűnővé, sőt közegészségi tekintetben is áldásossá teszik, mig azok nélkül az aszfaltozás kidobott pénz lesz, az utcza még job­ban fog emlékeztetni Ázsiára mint most, mivel hogy contraria juxta se posita magis elucescunt. Van ugyanis az IJj-utczán, és a Kossuth utczán két utczai folyóka, a mely azonban nincs abban a szeren­csés helyzetben, hogy csak a saját há­zai szennyvizét vezetné el, hanem fő gyűjtője mindazon szennyes, bűzös és egyéb folyadékoknak (viznek csak nem nevezhetem) a melyek a Grifftől, a Nagy Ignáczné féle háztól, a baromfi piacztól, s az lglauer-féle üzlettől más­felől az Eötvös-utczától határolt egész házcsoport házaiból kiömlenek. Ez a nagy mennyiségű folyadék az uton, mindennémü, a folyást gátló akadá­lyoktól el-el tömetve, ott stagnál, rot­had irtózatos mephitikus illatokat ter­jesztve ha bolygatják is, (söprés, öntözés) ha nem is. Es valószínűleg olyan bacillus tenyésztő hely, a mely mellett a legexaltabb gelatin kulturák elpirulhatnának. S ezzel a plágával nem bir a város. A söprés, a heten­kinti végigmosatás csak tökéletlen pal­liativ szerek, sőt tekintve azt, hogy a söprés olykép történik, hogy a kát­ggl TÁRCZA. REGI NOTAK KINT JÁRKÁLTAM MINAPÁBAN AZ ERDŐN KORA REGGEL, BESZÉLGETÉSBE ELEGYEDTEM A VIG MADÁRSEREGGEL EGY SZÉP MESÉRE TANÍTOTT MEG AZ ERDŐ FÜL'MILÉJE L »SZERETNI« EZZEL KEZDTE SORJÁT, »CSALÓDNI« VOLT A VÉGE. TANULSÁG VOLT A KIS MESÉBEN, MEG IS FOGADTAM MENTEN : DE HAJ A FÜLEMILE ELSZÁLLT S A MESÉT ELFELEDTEM. II. ESTÉNKÍNT ELBOLYONGOK MESSZE, HOGY MERRE, MEDDIG, NEM TUDOM, IRIGY SZEMEKKEL NÉZ REÁM A HOLDFÉNYTŐL ITTAS LILIOM. SZEGENYKÉT SZERELEM EPESZTI, MELY EGYSZER ÉLTET MÁSKOR ÖL : A HOLD NEM JÖHET LE HOZZÁJA, Ó NEM MEHET A HOLDHOZ FÖL. SÁPADT VIRÁG, LÁDD HOGY' ÉN JÁROK IRIGYKEDÉSRE NEM SOK OK, TE EGY HELYT SZENVEDED AZT VÉGIG, MIT ÉN MAGAMMAL HORDOZOK. Laufer Lajos. Kihamvadt oltároknál. — Utiemlék Görögországból. — — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárezája. — I. A szokás oly hatalmas rugója cseleke­deteinknek, hogy még a legideálisabb dol­gokban is szerepet játszik. Miként megszok­tuk helyünket az asztalnál, csevegésközben a kis divánon, a színházban, a balterem csil­lárai alatt, úgy kedélyvilágunk legmagaszto­sabb megnyilatkozása, a vallás is bizonyos állandó helyekre vezérli a hivők lépteit. In­nen van, mikép az uj vallások hatalomra kerülvén, nem szívesen hagyják elpusztulni a régi vallások szentelt helyeit ; sőt ellenke­zőleg szívesen települnek oda, a hová a hi­vők sok-sok száz éven által zarándokoltak. Róma nem hiába volt előzetesen a világhó­dító birodalom központja, s ugy lőn a lel­keken uralkodó egyházé. Igy maradtak a hi­vők emlékebe vésődve más áldozó helyek. Igy lett és maradt évezredeken által szent hely Delphi, Eleusis, de különösen e kis tanulmány tárgya Olympia. Olympia jelenleg már csak romok hal­maza, melyeknek bár puszta törmeléke is olyan, mintha Gigászok óriás kezei szórták volna széjjel, de azért mégsem kárpótol semmivel ama vigasztalanságért, melyet ér­zünk, midőn a templomokat és az ideális­mus oltárait elhagyatva, a puszta kíváncsi­ságnak vagylegjobb esetben tudásvágy­nak kiszolgáltatva látjuk. Pedig ha vala­hol, úgy Olvmpiában kezet fogott a szel­lem kultusza a tett ápolasával, ott állítottak és tartottak fenn oltárt a tett és lélek össz­hangzatos művelésének, mely ma is a hu­mánus, a tiszta emberi tökélyt kereső ne­velés legmagasabb ideáljai köze tartozik. wlympiában ünnepelték minden négy évben azokat a nagy versenyeket, a hol Gö­rögország szine-java gyűlt össze és a sok \

Next

/
Thumbnails
Contents