Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-16 / 17. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK I Egész évre 6 frt (12korona) Negyedévre! frt 5<~>kr (3korona) Egyes szám ára 15 kr. (30 filléi) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓ­HIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. PAPAI HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin pa­pírkereskedő. Lapunk számára hir­detéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG ÉS a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Buda­pest, Gránátos u. 1. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. Pápa és a millenium. Magyarország megalapításának ez­redéves évfordulóját készül ünnepelni a magyar nemzet. Az állam és társada­lom legfelsőbb faktorai állnak a nagy­szabású mozgalom élén, kik minden le­hetőt elkövetnek, hogy nemzeti ünne­pünk fényben, tekintélyben magasabb polezra emelje Magyarországot, s élénk tanúságot tegyen a külföld előtt kultu­rális haladásunkról. De mindez nem elég. Nemcsak az állam és társadalom élén álló férfiaknak kell mindent elkövetni, hogy a magyar haza ezredéves fennállásának ünneplése méltó legyen a magyar nemzet ezred­éves küzdelmeihez, hanem a vidéknek, vagyis az egész magyar hazának is jó eleve sikra kell szállni. Es mégis, habár Pápa városa is egy alkatrészét képezi nagy Magyar­országnak. nálunk még csend uralko­dik. A millenium megünnepléséről vá­rosunkban eddig még mit sem hallunk. De bizunk polgárs/igunk kitartó törek­vésében, s talán bizhatunk a városi ta­nács buzgó munkálkodásában, liogy e nemzeti ünnep méltó megünnepléséhez ők is minden erejükkel fognak hozzá­járulni. Városunk a haladás utján van, s a legkisebb alkalmat is meg kell ra­gadnunk, hogy felvirágzását előmozdít­^^JJJ TÁRCZA. A legszebb. LEGYEN A FÖLDÖN FÉNY ! — SZÓLT AZ ÚR : ÉS LEIT A TE SZEMED, AZ A TISZTA AZÚR; LEGYEN RÓZSA, S HAJNAL LEHELJEN PÍRT RÁJA : S LETT LILIOM ARCZOD VIRULÓ RÓZSÁJA ; LEGYEN ÉJ A VILÁGON, VAK FEKETESÉGGEL : S LETT A TE HAJAD, AZ A FÉNYTELEN ÉJJEL; LEGYEN BÁJ, DE A MELYHEZ NE LEGYEN HASONMÁS : S RÓZSAPIR-ARCZODON LETT A MOSOLYGÁS J LEGYEN ZENE, A MELY SZÍVÜNK MEGRAGADJA : És LETT A TE AJKAD LÁGY, DALSZERŰ HANGJA ; LEGYEN SZÉPSÉG ! — SZÓLOTT AZ UR UTOLJÁRA: S LETTÉL — A TEREMTÉS LEGSZEBB KORONÁJA. Rózsa Miklós suk; az állam gépezetében, a társada lom körében beálló legparányibb moz­galmat is figyelembe kell vennünk, és erőnkhöz képest nekünk is elő kell moz­dítanunk a nemzeti eszme érvényesíté­sét. Csak igy biztosithatunk Papa vá­rosának fényes jövőt, igy biztosabban teljesül egyik leghőbb vágyunk, hogy »P á p a vármegye*' eszméje egy­szer már a megvalósulás stádiumába jusson. A millenium megünneplésénél vá­rosunk nem hiányozhatik ; kövessen el mindent, hogy minél több iparo­sunk és kereskedőnk vegyen reszt az országos milleniumi kiállításon. Van Pápán elég mesterember, iparos, kiknek munkája méltó helyet foglalhat el az országoshirü iparosok munkája mellett. Mindezek jó eleve készüljenek a munkára, s bizonyítsák be, hogy vá­rosunkban az ipar és kereskedelem ha­ladása az utolsó évek alatt lépést tar­tott a fővárosi ipar fejlődésével. Az ipar és kereskedelem mellett áldozzunk azután a tudományoknak is, kövessünk el mindent, hogy a kulturá­lis haladás és társadalmi téren is minél élénkebb tanújelét adjuk felvilágosultsá­gunknak. Mihelyt a református főiskola uj épületét a »Fehérló« telkén felépitik, legyünk rajta, hogy az egész Széchenyi­téren a házakat mindenütt felépítsék ; környékéről az alacsony, piszkos viskók eltűnjenek. Igy legalább városunk egy EMLÉKEIM. Messze vagyok tőled, egyetlen szerelmem , . . Messze szállott tőlem egykori jó kedvem. Minden gondolatom, mint a sötét holló, Oly komor, oly rémes, oly nehéz, borongó. Összeölelkeznek sügári a holdnak, Reszketve, rezegve egymásba fonódnak, Egymásba fonódnak, kelnek lenge tánezra, Elragadja őket éji szellő szárnya . . . Fénysugár szökik be ablakomon által, S elviszi lelkemet messzire magával ; Me szi.e magával, felhők közelébe, Oda, honnan ö jött, a csillagos égbe. Lelkem ott sem nyugszik, ott sem bir nyugodni, Nem tud a menyország nekem nyugtot adni ! Nem tud nyugtot adni a sir néma csendje : Hisz' ott is nélküled lennék eltemetve ! Csak egy van e földön, ez az egy vidit föl, Egy kicsiny virágszál szép emlékeimből . . . Vele szebb hazába repül árva lelkem, S boldog, nagyon boldog a Te közeledben . . . 1 TÚRY ZOLTÁN. impozáns, diszes teret nyer, mely büsz* keségünkre fog szolgálhatni. Igyekezzünk odahatni, hogy a mil­leniumig egy felsőbb leányiskolát kap­junk. Ha Komárom hihetőleg elhódítja is tőlünk a református felsőbb leányis­kolát, törekedjünk a kormánynál kiesz­közölni, hogy városunknak egy állami felsőbb leányiskolát engedélyezzen a pol­gári leányiskola kiegészítéséül. Mert őszintén megvallva, bizony leányainknak nem elég a polgári iskola négy osz­tálya; nagyon fiatalon vannak kénysze­rítve otthon maradni, mikor még úgy­szólván csak halvány sejtelmük van a tudományokról. E mellett talán nem ütközik anyagi akadályokba, ha a város egy-két sze­rény alapítványt tesz a szegényebb sorsú tanulók kiképeztetésére, kik ké­pességgel bírnak a tudományos pályára, de anyagi erővel nem rendelkeznek. Francziaországban a legkisebb városok is anyagi segélyben részesítenek pár egyetemi hallgatót, kik az illető váro a sok költségén látogatják a párizsi »sor­bonne«-t, s tisztességes ellátásban ré­szesülnek. Hazánkban még alig pár vá­ros emelkedett erre a színvonalra, hogy tanulók kiképeztetésére alapitványokat tegyenek. Ezredéves fennállásunk megünnep­lésének nem csekély jelentőségű moz­zanata lesz tanügyi téren való haladá­sunk bemutatása s mi is örülnénk, ha Örvény. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Irta : SALZER ALADÁR. Olykor-olykor a nagy folyam kicsap medréből s figyelmezteti a parti lakosságot veszedelmes hatalmáról, nagyságáról. Ilyen­kor elönti a rétet és mezőt, s magával ra­gadja piszkos iszapját, mely csendes türe­lemmel ülte meg fenekét. A társadalmi áramlatok vészes tömegét is ily pusztító folyamként látom magam előtt hömpölyögni, melyeknek égy-egy nagyobb hullámverése rázkódásba hozza a társadalom egész gépezetét, s feltárja a világ előtt a gyarló földi lények nyomorult önzését, ki­csapongó érdekhajszáját. Az emberiség leg­magasabb rétegét a ezondrába bujt, nyomo­rult koldussal titkos cselszövény, vaskos kapcsok beláthatatlan sorozata köti össze, s a lassú, halk suttogás egybevegyülve a fa­natikus lármával, az erőteljes lépések zaja a boudoirok mögötti félénk tipegéssel vi­lágra szóló eseményekhez szolgálnak eszközül. A kéjelgő ledérség elzárt ajtók mögött ármánykodó kedvvel üli orgiáit, s finom szá­lakkal, idegesen szövi a nagy momentumok változó tömegét.

Next

/
Thumbnails
Contents