Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.
1893-07-16 / 17. szám
városunk ebben az irányban is megtenné kötelességét. Nagyban emelné városunk tekintélyét a millenium alkalmából, ha ez ideig monográfiánk is elkészülne, melyen — tudomásunk szerint — K i s Ernő, a főiskola tudományos készültségü történelemtanára dolgozik. Hisszük, hogy a munka tudományos értékű lesz, s nagy elismeréssel adóznánk Kis Ernőnek, ha a milleniumig sajtó alá rendezné tekintélyes művét. Természetesen a munka kiadási költségeit a városnak kellene viselni, s mindent el kellene követnie, hogy minél díszesebb kiadásban jelenjék meg. Az ihászi honvédszobor felállításának végső terminusául szintén a milleniumot tüzzük és elvárjuk, hogy ez időre a szobor már városunkat díszítse. A szoborbizottság indítson ujabb gyűjtést, rendezzen beléptidijas műkedvelői előadásokat, ha még a szobor költségei nincsenek teljesen fedezve ; de ne várjon felállításával évtizedekig, mert a sok huza-vona valóban nagyon komikus színben tűnik fel mindenki előtt. Végül a sokat hangoztatott vizkérdés, villanyvilágítás és csatornázás gyors keresztülvitele képezi egyik legnagyobb óhajunkat, mikor a millenium megünnepléséről beszélünk. Mert nekünk a millenium csak akkor lenne igazi ünnepünk, ha egészségügyi viszonyaink javulnának, ha világításunk ezt a nevet méltán megérdemelné és nyáron a csatornák nem fertőztetnék meg a város — máskülönben elég jó levegőjét. Melegen óhajtjuk, hogy ebbeli folytonos panaszunknak végre meglegyen a kivánt eredménye. Ezeket óhajtottuk emlékezésébe hozni a városi tanácsnak és városunk közönségének, s hisszük, hogy mindezen felhozott tervek megvalósulnak és akkor Pápa városa is méltóan fogja megünnepelni ezredéves fennállásunk ünnepét. Városi közgyűlés. A mi tekintetes képviselőtestületünk nemsokára arról lesz nevezetes, hogy amikor dolgozni kellene, akkor lustálkodik és amikor lustálkodni kel]ene akkor dolgozik. Más jól nevelt képviselőtestület közgyűlések megtartása nélkül aluszsza végig a nyarat, nálunk közgyűlések mellett aluszik a városatyák 2/ 3-ad_része, csupán a hatralevő 1/ 3-ad resz tolja előbbre a haladás szekerét. Nota bene, ezek is csak azért, mivel ez a szeker az ő házuk mentén halad. Tudvalevő ugyanis, hogy jelenleg Pápán az aszfalt képviseli a haladást és hogy hivatalosan konstatálták az aszíaltláz grasszálását városunkban. A hétfői közgyűlésre is csupán a hosszú utczai aszfalt csalta be azt a 30—40 képviselőt a tanácsterembe, akik express vonaton akartak végig siklani a tárgysorozat összes pontjain. Eleinte az előirt gyorsasággal hagyta el a vonat az útba esőkét állomást, a harmadiknál a Corvin és Kigyó utcza aszfaltirozásánál sem állott meg, csak fütyentett egyet nekik, az ötödik állomásnál azonban feltartóztatta a haladó vonatot — egy kerités. Dr. Lővy csinálta ezt a közlekedési akadályt, melynek elhárításán az erőteljes utasok tevékeny reszt vettek. Minél többen mentek azonban neki a kerítésnek, annál jobban állta el az utat és általános felháborodást keltett a gyorsan czélt érni akaró utasok között, hogy maga »a vonatvezető« mit sem tett az akadály elhárításán/, sőt az utasokkal ellenkező álláspontot foglalt el. Egy órai kemény munka után szabaddá lett a pálya, a vonat az utolsó előtti állomást is elérte, itt aztán az utasok nagyobb része leugrott a vonatról, es ugy ott hagyták a vonatvezetőt és a kalauzokat a faképnél, mint annak idején Szt. Pál az oláhokat. * * * A hétfő délután tartott közgyűlésre a város atyái csak rendkívül kis számmal rukkoltak be. Meleg is volt, választás sem volt, igy hát nem csuda, ha a kitűzött tárgysorozat pontjai nem igen vonzották a képviselő urakat a meleg, tikkasztó levegőjű tanácsterembe. Az aszfaltot amúgy is megszavazzák, ha az illető háztulajdonosok többsége erre nézve kérvényt nyújt be, a kollégiumnak meg pláne oda ajándékozzák ő nélkülök is azt a csipetnyi kis teret, hát minek is izzadjanak meg a közügyekért, ha nem okvetlen muszáj. — Csendesen indult meg a tudomásulvételek sorozata pontban 3 órakor és eltartott egészen 4-ig, Helyeslőleg bólintottak a képviselő urak a fejükkel, mikor a czédulaház emeletté való felépítését javasolta a városi tanács, és nem okozott nagyobb elégedetlenséget az sem, hogy a Corvin és Kigyó-utcza járdázása tárgyában történt indítvány felett napirendre tért a közgyűlés. A Corvin utcza, a városi tanács hamupipőkéje, nem kap uj ruhát, bár legkopottabban néz ki a belvárosi élénkebb forgalmú utczák között. Igaz, hogy a Corv'n-utczai háztulajdonosok nem kérvényezték az aszfaltirozást oly tömegesen, amint az a kérvény kedvező elintézésére szükséges lett volna és igy az ő saját hanyagságuk is útját állta a czél elérésének. Minden meg jegyzés nélkül vették tudomásul azt is, hogy Sült József és Mikovinyi Ödön kérvénye az apáczák leányiskolájának segélyezése iránt az állandó választmány javaslata folytán Augusztus hő 12-én kerül tárgyalásra. Nem vette nagyon a szivére a képviselőtestület Perlaky Géza kifakadásait sem, ki a barátok utczájának rosz kövezetét igyekezett vázolni és szemrehányólag említi fel, hogy éppen e helyen nem akar a város aszfaltiroztatni. Csak akkor élénkült a tanácsköMinden bűnnél, minden ferdesegnél ott áll az asszony kifestett arczával, igéző mosolyával s jóizüen kaczag a íérfiak ingatag állhatatosságán, kik egy tüzes csókjáért milliók szájából szakítják ki a kenyeret, önfeledten örvénybe rohannak, s kiábrándulásuk reggelén parázna testükkel ott sorvadnak a börtönczella penészes légkörében . . . Az ember egyesíti magában az ellentétek kimagasló pontjait ; tud sirni és tud kaczagni. Tud pusztitva rombolni, miként a hullámverte tenger ; és tud nemesen érezni, eszméket valósit, miként a tenger drágakövet termel . * . A jó és rosz egymást átölelik s nevetséges kényszerrel vonulnak ide s tova a földtekén, hogy viszásságot teremtsenek s belénk leheljék a forradalmi ösztönt. . . A trónon ülő fejedelem trónjáról lelépve megöli a férget, s a porban mászó féreg kiaszott tagjaival felkúszik a magasba ; sárral tiporja be a ragyogó fényt, a tétlen büszkeséget* * * * A fenyegető vésznek biztos előjele minden pillanatban ott rejtőzik a társadalom belső világában. A hosszadalmas szélcsend idején lenn a mélységben mérges anyagok gyűlnek egyhalomra s erőt gyűjtenek maguknak, hogy az erők egy bizonyos hőfokánál hatalmas energiával rombolják szét a rozzant alkotmányokat. A szélcsendet követi a vihar ; a halálos sejtelem után botorkál a halál, s a lázas agyvelő mindig talál konezot, hogy az összetákolt testet élénk mozgásba hozva, szeszelyes kicsapongással egyik baklövést a másik után követtesse el velünk. A társadalmi elemek hosszas chémiai vegyelemzésére lennénk utalva, ha ki akarnók mutatni, mennyi elnyomott szenvedély napfényretörése idézte elő a párizsi diákzavargásokat ; és sok titkos probléma tanulmányozásába kellene mélyednünk, ha a magyar társadalom felszínre vetett beteg jelenségét, a Vásenkeőy váltók szomorú tragédiáját igazságos világításban akarnók bemutatni. Sajnos, ez a biinper magába öleli a magyar társadalom minden egyes rétegét, s visszataszító képben tükröződik vissza kétségbeejtő fejleményeiből a gyökeret vert betegségek lomha pusztítása. Szép, elegáns asszony ül a vádlottak padján, kinek szerelmét komoly birák mikroskop alá fogják, s leányeveinek rózsás fátyolát az igazság nevében össze-vissza tépik. Szépsége, nagy uri szenvedélye büszkeséggel és pénzvágygyal párosítva elénk tárják a nagyravágyó nők titokzatos szerelmét, kik melységes tekintetükkel, bámulatos prüderiával hálójukba kerítik a kicsapongó férfit. Itt van egy asszony, ki a többinél valamivel hatalmasabb méltósággal verte le nagyságát a rajongó férfinak, hogy földre tiporva korlátlan jő kedvvel mulasson diadala felett selymes boudoirjában. Szivének szerelme, mosolygó ajkának vidám kaczagása túlhatolt a rojtos kárpitfüggönyön s künn az irigy nép tömeg előtt por ülte meg kitartó bátorsággal. S a szép asszony szerelme felett ott látjuk lebegni egy dorbézoló ifjú kiszenvedett lelkét, ki a bűnök tengeréből öngyilkosság árán szabadulhatott ki. A társadalom felső rétegének nyomorult tükörképe tárul akaratlanul is elénk, mikor a csábítás és gyönyör mámoros légkörében a gavallér elveszti akaratát s az állatias ösztön magas niveaujáról villámgyorsasággal hurczolja az örvény fele. Es utánna sorakozik egynehány kisegítő eszköz, az alsóbb rétegek beteges képviselői, kik keztyüs kezekkel behatolnak a parkettes szalonokba s az események fejlődésénél főmotorként szerepelnek. Félnek a napfénytől, lefüggönyözött ablakok mögött bátran cselekszenek, s nem gondolnak arra, hogy a függöny idők multán fellebbenhet, kezük nyoma, cselekvenyük parányi mara= déka szemünk ele tárhatják a ledéi 4 cselekvények bűnös sorozatát. * * * Nagy betegségek vannak a légkörben, fülledt, petyhüdt a levegő. Halovány az arcz, lassan suttog az ajk ; az akarat mögött homályos sejtelmek rejlenek, melyek szürke tónussal vonják be egész énünket. Az ideges szenvedély, álnok színlelés kényekedve szerint alakit át bennünket s az egészséges vetélkedés helyett buta irigység lopózik lelkünkbe. Az igazság kikutatásánál