Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-09 / 16. szám

Értesítők. 1. Bevégződött az idei tanév és az iskolák egymásután számolnak be értesítőikkel a mult évi eredményről. Nagyon érdekes olvasmányok ezek mindenkinek, a ki a tanügy iránt érdeklődik, a ki a nemzet jövője, Magyarország fejlődése iránt mélyebben érezni és lelkesedni tud. Az iskola feladata az elet küzdelmeire felfegyverezni az ifjakat, részint a tanitás, részint a szellem és a kedély nevelése által. Közhelylyé valt már az a mondás, hogy Sadova és Sedánnál a porosz iskolamesterek győztek, de nagy igazság rejlik benne. Fegyelmezett, jól nevelt iskolás gyermekből lesz csak kötelességtudó, elvhű férfi, lesz buzgó honleány, jó iskolákban rejlik a nemzet jövője, boldogulása. Városunk tanintézeteinek mult évi történetéről akarunk beszámolni az értesítők alapján s jelen alkalommal a polgári leányiskola és a benczések a 1gymnasiumának mult évi állapotát ismertetjük. Mindenekelőtt a legnagyobb dicsérettel kell adóznunk a polgári leányiskola igazgatójának, az értesítő kitűnő, pontos és részletes összeállításáért, mely nagyon elüt az intézetnél eddig szokásban volt silány pár lapra terjedő évi jelentésektől. Az intézetet a lefolyt tanévben 130 növendék látogatta, a kik közül általános kitűnő volt 21, jeles 38, jó 42, elégséges 12, elégtelen 9. Az értesítő igen világos áttekintést nyújt a végzett tananyagról tantárgyak szerint csoportosítva. Rendkívüli tantárgyakul a zongora és a franczia nyelv adatott elő. Előbbire 7, utóbbira 16 növendék iratkozott be ; mely számok az előbbi évekhez viszonyítva csökkenést mutatnak. Közli ezenkívül az értesítő a növendékek névsorát, az intézet kormányzatát, a tanárok neveit és órabeosztását stb. A könyvtár csekély gyarapodást mutat fel. A szt. benedekrend vezetése alatt álló katholikus gymnásium értesítőjében Mörocz Emilián tanár folytatja és I efejezi a mult évben megkezdett »a magyar és latin nyelv párhuzamos tanítása a gymnásium első osztályában« czimü értekezését. Már tavaly volt alkalmam kiemelni a kitűnő paedagógiai tapintatot, mely az értekezés minden sorából kisugárzik; kivánatos, hogy hozzáférhetőbb helyen is megjelenjék. Az intézetbe 166 tatettel a férfi. Az a múltra gondolt talán, emez a jelenre, vagy tán a jövőre. Megjött a férj. Osszecsókolózott a vendégével, melegen kérdezősködött a boldog pestiekről, megesküdött, hogy egy hónapon alul most el nem ereszti az ő legkedvesebb Béla czimboráját. Aztán megindult a beszelgetés közönyös dolgokról. Valahogy agyonütöttek egy unalmas félórát, akkor a gazda vette a kalapját és ajánlotta magát. Neki a gazdaság után kell látnia, nem maradhat a legjobb akarat mellett sem. Sok a dolog, különösen most aratás idején, aztán a gazda nélkül viszájára megy minden. »Hát csak mulattasd a feleségemet pajtás ! Ebben a poros fészekben úgyis eleget unatkozik szegény 1« Kiment. «-. v »Mért jött ide Béla -? Es ilyen hamar !« —- Hittak. Aztán meg tanuja akarok lenni boldogságának. »Boldogságomnak ? . . .« — Igen ! Boldogságának ! — Elhoztam sápadt arezomat, jól fog illeni a maga arcza viruló rózsáihoz. — Önkénytelenül elhallgatott, mintha érezte volna, hogy igazságtalanság az, a mit mond. Szemei találkoztak a halvány asszony szemrehányó tekintetével, mely azt látszott mondani : nézz meg, és ügy beszélj. Megdöbbent. Maga előtt látta ezt a sápadt arczu, beesett szemű kis menyecskét, Es eszébe nulö iratkozott be ; sajnosan nélkülözzük az általános eredményről szóló statisztikai kimutatást, melyet a 2. sz. tabella sehogy sem pótol. Tiszta jelesek voltak a II. osztályban : Táber Oszkár, Krausz Dávid, Wéber Ernő a III-ikban Bauer Gyula, Grünbaum Lázár, Tebesz Márton, a IV-ikben Báss Miksa, Gerber Miska, Guth Árpád, Rupert Mihály, Wéber László. A tanártestület 7 tagból állott, kik közül egy világi a tornázást és egyházi éneket (?) tanította, A részletesen közölt tanterv szerint a tanitás az »Utasitások« keretében mozgott. A szegeny tanulókat segélyző Szulpicz egyesület 39 tanulót látott el iskola könyvekkel és kettőt jutalomban részesített. Áz egylet vagyona 5718 frt. Könyv és szertárak eléggé gyarapodtak. Her2 £mil

> Lotteriae res* A legújabb kor minden törekvése a népnevelés, oktatás előmozditására, könnyítésére irányul. E mozgató eszme áthatja Európa összes államait. Törvényeket hoznak, melyek czélul tűzik ki a nép boldogságát, jólétét emelni, felvilágosítását előmozdítani, eltörlik az oly intézkedéseket, melyek a haladás meggátlására, a fejlődés akadályozására szolgálnak. Kétségtelenül ez utóbbi üdvös czélu reformok közé sorozhatjuk, hogy Európának legtöbb művelt állama eltörölte a lotto államosított szédelgését és nem kis szégyenfolt mi rajtunk, hogy nálunk még mindig virágzik kárhozatot terjesztően ezen a civilisált korral össze nem egyezhető intézmény. Európa népeinek legtöbbje belátta, hogy a lottó tovaterjesztője a babonának és elnyomója a takarékossági szellemnek. A munkás, ki véres veiejtékkel keresi meg kenyerét, megtakarított filléreit a lutrira teszi. Kap minden alkalmon, melynek alapján azon játszhassék. Lázasan ragadja meg a rideg számokat, melyek álmában fölvillantak jutott, hogy még pár hónap előtt is, hogy villogtak azok a kárhozatos szemek, melyek most oly tétován, révetegen tekintenek maguk ele. Látta szemei alatt az álmatlanság és sirás okozta kékes karikákat és szivébe nyilallott a máskor ugy kaczagó ajaknak szomorú mosolygása. »Igaza van Béla. jól tette, hogy eljött gyönyörködni az én arezom viruló rózsáiban. Jól tette, hogy eljött, ha bánata van. A felhők is szétoszolnak a napsugártól, tán a maga bánata is szertefoszlik, ha sütkérezik a mi boldogságunkban« — mondta keserűen az asszony. — Hát boldog ?— »Ha a megelégedés boldogság — igen. Es én igen elégedett vagyok, mert a férjem boldog. Nagyon boldog.« 1- René I Ne csaljuk egymást. Legalább akkor ne, ha egyedül vagyunk. Elég nekünk ezt a komédiát játszani a világ előtt. — Hányszor mondta, hogy szeret, egyedül f engem szeret és örökké fog szeretni ? Oh René ! ne akarja velem elhitetni, hogy csak eddig tartott az — örökre. Mind szenvedélyesebben beszélt. Nem a szereimet esdeklő ifjú sentimentalízmusával, hanem a szerelmebeti biztos, diadalat élvezni akaró férfi öntudatával. — Ugy-e most is szeretsz ? . . . szeretsz ? . . . szeretsz ? — sürgette szenvedélyes vágygyal, türelmetlenül. Odakúszott mellé a plüseh-ottománra és megragadta a eltompult agyában es reggelre kelve első gondja, megtenni őket. Húzás napj.m roppant tömeg veszi körül a lutris boltot Üreg asszonyok, rongyos ruháju munkások egész raja lepi el környéket, és kinek számát ki nem húzták, az bizik a jövő húzásban. Valóban szégyenpír futhatja át arczunkatilyek láttára. Önmagunkkal jutunk ellenkezésbe, midőn lelkesülünk a kor vivmányaiért és birka türelemmel nézzük, hogy teszi lehetetlenné a műveltség terjedését az államtól gyámolított babonás hit. Mi talán tudjuk a valószínűség kicsiny voltát a lutri játéknál, de nem a fanatikus alsóbb osztály. Hozna a gyámkodó kormány oly intézkedéseket, melyek a nép fanatismusát »élesztő* ily dolgokat eltörlenék. Ha nézzük, kik rakják a lutrit azt fogjuk tapasztalni, hogy nagyobb részök az alsóbb osztályból való. Es ezt meggondolva lehet némi enyhítő körülményt felhozni a lottó mellett. A mai korban, a legapróbb részletekre kiterjedő munkafelosztás korában a munkás egész életműködésén át egy és ugyanazon szereppel biró gép. Ezen monoton életmódot, kell, hogy valami felváltsa. És jut-e a szegény munkásosztálynak egyéb osztályrészül, mint az a kis remény, mely őt a lutri ját* szásra készteti. És ezen kis enyhítő körülmény nem súlyozhatja ellen a lotio nagymértékű árnyoldalát. Bátran felelhetjük hogy nem, mert sokkal üdvösebb, közgazdaságilag hasznosabb volna, ha az alsóbb néposztály megtakarított pénzecskéjét nem a sors szeszélyének dobná, hanem czélszerübb, jövedelmező helyre; a takarékpénztárba vinné. Ez utóbbi intézmény föllendülését nagyban előmozdítanák a lotto eltörlésével, mert kivetkőznék a nép a rég letűnt idők szelleméhez illő ianatiskezét, mintha esküre akarta volna kényszeríteni. René hallgatott. Majd felemelte nagy, fekete szemeit és nyilt, őszinte tekintettel mondta : »Igen ! .Szeretlek most is, mint akkor, leányfővel ; szeretlek most is, mint esküvőmkor szerettelek, és szeretni foglak mindig, örökre. Szeretlek, azzal a szerelemmel, mit nem adtam oda kívüled senkinek. Mindent elvehettek tőlem, azon a czimen, hogy az hitvesi kötelesség — odadtam egy köny nélkül, de a szivemet nem vehette el tőlem senki, az most is a tiéd.« — Igen, enyém és te is az enyém leszesz. Boldogok leszünk. — »Csalődol Béla, Szenvedünk tovább. Ha nem fogom is élvezni soha azt a tiszta gyönyört, a mit az igazi szerelem nyújt, hitvesi hűségemet meg nem szegem soha !« Felkelt a helyéről s kinyitotta az ablakredoket. A beözönlő napsugár megaranyozta Gretchen frizuráját, mely most ugy nézett ki fején, mint valami martyrkorona. A férfi egy darabig, mereven nézett utánna, aztán önfeledten odarohant hozzá és a keblére vonta : »Ha nincs benned egy szemernyi irgalom önmagad iránt, irgalmazz nekem. Nézd, idehozott a vágy utánnad messze földről ; futok utánnad, mint az elkárhozott, s érzem nem tudnék másutt megnyugodni, mint a karjaidban, A mit gyönyörnek neveznek az