Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-09 / 16. szám

musból és szinte közreműködnék a szépet, nemest fejleszteni czélzó intézkedések keresztülvitelében és válnék a társadalom előharczosává. Kötelessége, sürgős kötelessége volna tehát a magas kormánynak odahatni, hogy az ilyen, a kor felvilágosodott eszméit sértő, velők egyenesen ellentétben álló és a nemzet haladását és felvirágzását gátló intézmény megszűnjék, mert a mig ez meg nem történik, amig a lottó fenáll az alsóbb néposztály csábitására, csak kegyes óhajtásként fogják kérdezhetni ; »iVL kor lesz a chaosból cosmos ?« K. j. IRODALOM. Bessenyei mint drámaíró. Hogy Dr. Rózsa Géza egy munkáját pályadijjai jutalmazta a budapesti egyetem, ismeretes e lapok olvasói előtt ; talán kevesebben tudják, hogy műve *) nem csak nagyon tudományos, a milyennek várhatjuk, de egyszersmind kiválóan erdekes, a mi meg is lephet egy kicsit bennünket. KI voltunk reá keszűlve, hogy egy mű, melyet az ország első tudományos fóruma erdemesnek tartott a koszorúra, csak olyan lehet, a mely mind az erudició szolidságara, mind az eredmények uj voltára nézve haladást jelent a fölvetett kerdes megoldásának törteneteben. h.s valóban, akár a reszletek alaposságát tekintsük, akár az egész munkán keresztül vitt philologiai módszernek, a Voltaire-rel való összehasonlításnál (111. fej.) felmutatott eredményeit, arra a meggyözódesre jutunk, hogy e munka megfelel a követeimenyeknek es különösen a nu Bessenyeinek lorrasaihoz való viszonyát illeti, irodalmunk e nagy újjászervezőjének jövendő életrajzírója nem fogja mellőzhetni dr. Rózsa kutatasaii. Ebben fekszik könyvének tudományos jelentősége ; az érdekességet másunnan me*). Bessenyei MINT drámaíró, A budapesti kir. magyar tudomány egyetem bölcsészeti karától jutalmazott pályamű. Budapest 1893. emberek, az nekem kin, mert csak annál jobban érzem, mi más az, mit a te szerelmed nyújt nekem ; a minek otthonomnak kellene lenni, pokol az, mert hiányzol belőle te ! Nézd, miként hagy el napról-napra az ifjúság ereje, miként emészt fel a sorvasztó láz, mely eretted gyötör. És nem hoz pihenést nekem az éj sem, mert kőnél keményebb az a párna, melyre nélküled hajtom le fejemet. Némán, szótlanul hallgatta egy darabig az asszony. Akkor lassan, vontatottan felemelte a fejét, és megszólalt nyugodtan, méltóságteljesen a martyrok büszkeségével : »Szenvedsz ? . . . Hiszem. De tán en rózsákon nyugszom ? . . . — A folyosóról kopogás nesze hallatszott. A férj érkezett meg. Mosolygó ábrázattal lépett be s vidáman dörzsölte akezeit. »Jó kedvem van gyerekek. Az aratás kitűnően megy. Pompás termésünk lesz az idén.« Leült a telesége mellé a kerevetre s ölébe hajtotta a fejét. »Énekelj valamit kicsikém ! — Bela majd kisér a zongorán.« Ez szólni akart valamit, de tekintete találkozott az asszony mosolyával. Olyan volt-e mosolygás, mintha gyenge kis virág akarna kibújni a romok alól. — Valami vigat játszék Béla — ugye apuskám ? — hiszen olyan szép az élei, — | riti. Nem az képezi 10 vonzerejét, hogy | feltünteti Bessenyei György jelentőségét a magyar drámairodalom fejlődeseben, hogy részletes elemzését nyújtja nehezen hozzáférhető színműveinek, hogy a részletekig kimutatja, honnan vette Bessenyei drámáinak tárgyát, alakjait és fordulatait, a mi dr. Rózsa könyvét oly nagyon érdekessé teszi, csak az a körülmény, hogy kulcsot nyújt Bessenyei megértésére. Az iró rajza mögött meglátjuk az embert ; az elemzések, összehasonlítások, csoportosítások arra szolgálnak, hogy az irodalmi vezer mögött eszrevegyük az élő egyént , az átdolgozó vagy többékevésbbé eredeti költő mögött feltűnik az a XVlII-ik század eszméivel impregnált testőr, aki nezeteit, phiiosophiáját alakokban testesiti meg és drámát Írva bepillantást enged a saját lelkébe. Mert Bessenyeiben, mint drámaíróban, csak Bessenyei az emberi kelthet ma bennünk érdeket. Mint sajátképeni drámaíróval gyorsan végezhetünk vele. A compositio ziláltsága, a drámai fejlesztés hiánya, az egyénítés művészetében tanúsított gyöngeség, a drámaírás e három íó-büne ritka egyetértéssel találkozik Bessenyei színműveiben. De e mellett ő az az irónk, kinek nevéhez fűződik a mult század irodalmi újjászületésének dicsősége, ő az, ki, mint a franczia irodalom adeptusa legeklatansabb képviselője lőn nálunk a XVIll-ik század franczia szellemének és mint az irodalom vezérévé átváltozott parlagi nemes a legkiadósabb sujet azon hatás tanulmányozására, a melyet a franczia skepticzismus eszmei egy illetetlen lélekre gyakoroltak. A XVIII-ik században különös látványt észlelhetünk a franczia irodalom terén. A költészet, mely elvesztette érzelmi szárnyalását, közeledik a philosophiához tartalmát tekintve és a philosophia, mely elvesztette eszmei mélységét, nem áll messze a költészettől, alakját tekintve. Senki sem pregnansabb példa erre, mint Voltaire, ki költeményeiben józan egész a hidegségig és philosophiai nézeteit regényekben és színművekben adja elő. Különösen színművekben 1 Neki a dráma erkölcstani, politikai és vallásbölcseleti értekezések gyűjteménye ; a színház szószék, melynek a többi fölött az az előnye van, hogy többen hallgatják. És valóban, sokan hallgatták Voltairet. Nem ok nélkül nevezték »le roi Voltaire«-nek, Szerencsétlen szerelem. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája — Ezelőtt tiz esztendővel ketten udvaroltunk egy kis szőke szépségnek. Én ts egy huszárkapitány. Én szerelmes voltam a ragyogó szemű Mariskába, de nem mertem neki bevallani. A kapitány nem volt szerelmes bt lé, de azért szerelmet mert vallani. Közös imádottunk rólam több izben kijelentette, hogy nagyon szeretetreméltó fiu vagyok (ergo nem szeretett !) a kapitánynyal szemben pedig nagyon tartózkodóan viselkedett előttem (ergo szerette !) Én hajlandó voltam magamat feláldozni szerelmemért, a kapitány nem. Azaz én el akartam feleségül venni a kis tNiaiiskát, a kapitány nem. Hanem azért mégis csak a kapitány udvarlása fogadtatott el, az enyim nem. Engem Maris kikosarozott, mivel nem voltak holló fürtjeim és nem volt bodros a fejem, a kapitányt szerette, mivel bodros volt a feje és fényes az uniformisa. Engem tehát a szerencsétlen szerelmesek kategóriájába soroztak, a kapilányt a szerencsések közé. Néhány év multán a kapitány fürtjei és látogatásai ritkultak, Maris elvesztette bájosságát és a férjhezmenés iránti reményeit, én pedig aggódni és kopaszodni kezdtem. Aggódtam attól, hogy a kapitány megugrik a házasság elől, engem pedig beleugratnak, ami tényleg be is következett. És ekkor megint csak engem soroztak a szerencsétlen szerelmesek kategóriájába, a kapitányt meg a szerencsések közé, amiből az következtethető, hogy a szerencsétlen szerelem az, mikor az ember feleségül kapja azt, akit szeret, szerencsés pedig az, mikor ennek az ellenkezője történik. Én, miután alaposan meggyőződtem arról, hogy egykori hő szerelmemet és Mari anyai örökségét nem sorvasztotta meg a hosszú idő, elhatároztam, hogy elveszem a leányt és az 5000 frtnyi hozományt. A leányt megkaphattam volna mindjárt, a pénzt íizonl^n pem, miyel p, leányt fq apjn, egy vén na vér© uralkodott egész Európán és királya volt a szellemeknek. Az ő hatása, az ő lefolyása alá került Bessenyei is, midőn az elhanyagolt vidéki nemes ifjúból egyszerre a fenyes császárváros testőrtisztje lett ; Voltaire imádásával találkozott mindenütt és ő lángoló, tiszta leikenek egész hevével engedte át magát a divatos eszmék áramanak. Voltaire tanítványa lett testestiil-lelkestül. Benne is oly sajátos kettős természet volt, mint mesterében, a mi már praedestinálta őt a tanítvány szerepére, ügy félbenmaradt költő es egy rosszul fejlődött bölcsész egyesült Bessenyeiben és mig lekötötte az elsőt Voltaire gazdag szelleme, tápot nyújtott addig a nagy rationalista elmélkedő hajlamának is. n, mindent átfoglaló hatás alatt Bessenyei ugyanazon műtajokat művelte, mint Voltaire. Irt regényt, tankölteményt, történelmi s bölcsészeti munkákat ; de miként Voltaire, ügy ő is különös előszeretettel a drámát művelte és miként a nagy Arouetnél nem a szenvedélyek és az élet rajza alkotja a színműt, ugy ő is csak általános nézetek kifejezésére szolgáló könyvdrámákat teremtett. De épen ezért erdekesek e drámák. Ez általános nézetek ha nem is drámaiak, de mindenesetre Bessenyei meggyőződéseit képviselik és megértetik velünk, mint alakította át a franczia szellem egy, a feudális emlékek közepette felnőtt ifjú lelket. Az átalakítás oly gyökeres volt, hogy majd minden nemzeti sajatságot letörölt Bessenyeiről. Nézetei épp oly merészek és újítók, mint a melyeket franczia kartársai vallottak. Az a nem teljes republicanismus fejlődött ki nála, melyet Voltaire terjesztett : megtámadni a nagyokat, a nélkül, hogy fölemelné a kicsinyeket. A mellett, hogy a társadalom korlátait fenn akarja tartani, hadat izen Bessenyei a hatalom birtokosainak. A magas méltóságú urak nála kivétel nélkül álnok, lelketlen teremtmények ; az uralkodók bűnös vagy hibás, gyönge vagy hígvelejű, gonosz és vérengző emberek. Es a támadás nem er véget a földi uralkodóknál, kiterjeszkedik a földfelettiekre is. Ugyanoly színekkel és ugyanoly merészséggel, a mint a föld urait, festi Bessenyei az istent is, végtelen tirade-okban s dramaiatlan párbeszédekben, melyek csoportosítása és a költő mesterének munkáival való egybevetese képezi dr Rózsa könyvének legbecsesebb részét. társaságában itlhon hagyta, a pénzt pedig magával vitte. En ugyan ennek az ellenkezőjét jobb szerettein volna, de azért türelemmel vártam pünkösd vasárnapját, mikorra az apósom hazaérkezése és esküvőnk napja ki volt tűzve. Pünkösd napja szerencsésen el is érkezett, az apósom azonban nem. Pont délben mindenki ott volt az esküvőn, akit nem vártmn és csak a/, nem volt ott, akit vártam, Az apósom ugyanis lekésett a vonatról és hozomány helyett sürgönyileg küldte — apai áldását. A násznagyok gondos őrizet alatt kocsiba ültettek és — mit volt mit tennem — a belvárosi plébános kérdésére elszántan kimondtam a holtodiglant-holtomiglant. Ugyanezen napon hasonló értelemben válaszolt apósom a bécsi Szt.-István templom papjának kérdésére, öiök hűséget esküdve egy külvárosi német színház primadonnájának, ki kötélre fogta azt a vén kecskét, aki megakarta nyalni a sót. Szegény apósom az összes vagyonát átruházta a kis színésznőre és igy én duplán csalódtam nősülésem által. Azt hittem, hogy pénzt kapok, anyóst pedig nem. Tényleg azonban éppen megfordítva történt. Ezenkívül kérem — soha ember fia oly papucs alatt nem nyögött, mint tisztelettel alulírott. Keservesen megszerzett keresményemet a feleségem vágja zsebre és napi részletekben utalványoz ki ebből hetenként 70 krajezár zsebpénzt. Némi vigasztalásul szolgál az, hogy apósom sem él jobb napokat. O azonban mégis szerencsésebb csillagzat alatt született. Egy szép reggel üresen találta a menyecske fészkét. Kirepült a csalogány. Természetesen kísérettel és az összes készpénzzel. Az öregünk kezdetben nálunk lakott, látva azonban, hogy leánya őt is kormányozni akarja, néhány nap alatt szerencsésen elillant. Mint hallom, egy kis mezővárosban működik, mint m. kir. állami végrehajtó. Igaz, hogy 30 frt havi fizetésből él, de — nőtlenül.