Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-02 / 15. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt (12korona) Negyedévre 1 frt 50kr (3 korona Egyes szám ára 15 kr. (30 fillér) TANÍTÓKNAK ÉS KÖZSÉGI JEGYZŐKNEK Egész évre 5 frt (10 korona) SZERKÉSZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Bástya-utcza 470. sz. PAPAI SiáilÉ |«elk Iteaililiiii HIRDETÉSEKET ÉS ELŐFIZETÉSI PÉNZEKET elfogad A KIADÓHIVATAL, valamint NOBEL Ármin papírkereskedő. Lapunk számára hirdetéseket elfogad a REUTER ÜGYNÖKSÉG ÉS a MAGY. TÁVIR. Iroda hirdetési irodája Budapest, Gránátos u> 1. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : GOLD LAJOS. FŐMUNKATÁRS : SALZER ALADAR. A pápai földmives iskola. Magyarország agrárius állam. A kereskedelem és ipar még nem lendült fel nálunk annyira, hogy mezőgazdaságunk első helyet ne foglalna el kereset forrásaink között. A magyar búzának még mindig nagy a tekintélye a külföldön s habár az amerikai búzában nagy versenytársa akadt, azért mindenfelé jó kelendőségnek örvend. Hazánkban a földbirtok és termése dominál leginkább ; s a mint végig pillantva történelmünkön a jelenkor viszonyainál megállapodunk, azt tapasztaljuk, hogy hazán

1; egyike volt azon országoknak, melyek legkésőbb szorították háttérbe a földbirtok alapján tett rendi különbségeket. Es e rendi különbségek parányi nyoma még most is megvan, nehezen vagyunk képesek lerázni a földbirtok bilincseit, melynek termése hazánknak a külföld előtt oly nagy dicsőséget szerzett. Földmivelésre termett nép a magyar ; az ókori és középkori történészek, kik Magyarország történelmével is foglalkoznak, a magyar nemzetet kitartó, vaskos erejű népnek mondják, mely a kemény föld feltörésére, szántás-vetésre alkalmas, egészséges testalkattal bir. Igaz, hogy a magyar nemzet ez ősrégi jellemzése az idők vihara közepette egy kissé veszített eredeti mivoltából, s a munkára termett erős testalkat némileg veszített hatalmas massájából, mé<

( J az ókori és középkori történészek adatainak számos nyoma maradt jelenkori életünkben. Természetesen a robustus nagy test lassanként vesztett valamit erejéből, a föld, a sok termés terhe alatt évrőlévre kimerült, s előállt az az állapot, hogy egy sokkal gyengébb testalkatú földmives szánt-vet a kimerült földeken. Ezért a jelen korban, mikor iparunk és kereskedelmünk nem ért még el a valódi fejlődés, felvirágzás útjára, mezőgazdaságunkat nem szabad elhanyagolni, buzgó tevékenységgel oda kell hatnunk, hogy földmivelésünk a szerzett tekintélyből semmit el ne veszítsen és hogy mezőgazdasági téren továbbra is az első államok sorában foglaljunk helyet. Kormányunk — elismerjük —folyton komolyan buzgólkodik ezen és gazdasági érdekeinket mindig szem előtt tartja. Az ország több helyén — ezek között nálunk is — földmives iskolákat állit fel. E földmives iskoláknak czélja szakképzett valódi földmivesgazdákat felnevelni, kik a kimerült földek újbóli megtermékenyítését, gondos ápolását vannak hivatva művelni. Valóban nagy előnyére szolgál városunknak, hogy a dunántuli városok közül mi kaptuk meg a földmivesiskolát, s ezzel gazdasági érdekeinknek nagy szolgálatot tettek. Most már csak rajtunk áll, hogy városunk felvirágzásánál a földmivesiskola is fontos szerepet játszék. Parasztgazdáinknak jó eleve hozzá kell látni, hogy fiaik az októberben megnyíló földmivesiskolába felvétessenek s idővel szakképzett, je

j les földmivesgazdák váljanak belőlük. Ok azután városunkban és vidékünkön a földeket értékesebbé tehetik, jobban megtermékenyíthetik, s a mezőgazdaság tudományainak különféle ágait theoretice és praktice elsajátítva uj gazdasági életet nyithatnak meg. S a mint a mezőgazdaság körében a hátrányok egymást kölcsönösen kiegészitik s közösen vészes befolyást gyakorolhatnak egy egész vidék, vagy esetleg az egész ország fejlődésére, úgy az előnyök, a mezőgazdaság felvirágoztatása is vice versa egyik a másik segítségére szolgál. Messzeható gazdasági érdekek jöhetnek tekintetbe egy-egy földmivesiá^ kola felállításánál és felvirágoztatásánál; és igy ismét egy fontos fordulópont előtt állunk a mi földmivesískolánk megnyitása alkalmából. Ezért méltányolnunk kell azt, hogy a kormány városunkban állíttatja fel a földmivesiskolát és komolyan sorompóba kell lépni városunk és vidékünk TARCZA. ffe»B A B A.« I. Mióta nem vagyok tenálad, Azóta ugy megváltozáni, Csapongó kedvem messze tűnt el, Nem is ismernél már reám. Szerettem napsugári, virágot, S boldog valék, mint annyi más . . . Mos' napsugárról jut ;iz é j eszembe, S virágnyilásról ... hervadás. II. JÍ. A te hajadnak édes illatát Érzem még most is ilt, körüllem, A te ajkadnak látom mosolyát, A minek egykor ugy örültem. Szerelmet sóhajt minden itt körül, Suttog a szellő, lomb, berek . . . . . . Eltakarom két könnyező szemem, Ne lássák, mennyit szenvedek. III. Arczom világa hervadoz, Elvész életszinem, Megkérdez minden ismerős : Mi bajom van nekem ? Fölöttem ugy ragyog, vakit A csillagmiriád . , . ... Én két szemedre gondolok És hallgatok tovább. STEL\

TER KŐRNÉL> Dal a Balatonnak. — A »Pápai Független Ujság« eredeti tárczája. — Irta : BABAY KÁLMÁN. Hallottam mesét a chameleonről, mely folyton változtatja színét, mint a durczás gyermek-leány, szerelmes ifjával szemben . . . s te jutottál eszembe, a te kekes felszíned, mely felborzalódik, mint a szellőtől űzött csibe tolla; hol elsimul, mint csendes nyári éjszaka ; hol mérges zöld szint ölt, mint az eltörött silány ablak-üveg repedése ; hol azúrkék, mint a felhőtlen égbolt. S haMottam mesélni egy virágfajról, melyek a légben vernek gyökeret s a repülő indák a légtáplálék folytán szép virágot nyitnak .. . s eszembe jutott a költő, ki valahányszor partodon megjelenik s levegődet beszívja, egy-egy dalt fakaszt általad inspirált lelke. Oh te én chameleonom ! szépséges Balaton ' Itt van költőd újra az ismert partokon, a beszédes habok mellett, hogy adj neki egy dalt, egy nagyon szépet, hogy gyönyörködjenek benne asszonyaid, mint a repülő chydeák virágaiban. Mily hűségesek vagyunk egymáshoz, te és én. Te szellőd által regéket fakasztasz lelkemben és én azokat elmesélem ; szerelünk is téged, regeid miatt én én miattam más ezeren. Hát engem megszeret-e valaki ? Mikor Najádjaid hűs öledbe szállnak s cseppjeidet locsolják, eszükbe jut-e veled a költőj a ki messzeföldről elzarándokol hozzád, hogy lelkét a te ábrándvilágoddal táplálja ? Találkozik-e valaki tündéreid között, ki hinárfiizéreidet látva, reám is gondolna^ kit dalra tudott késztetni ily semmiség is ? S ha ismerős helyeken járnak kis lábaik, a kútvölgy ibolyája eszükbe juttatja-e a szerelmében s hűségében elveszett bánatos szivet, mit saját szivének vérével irt meg a költő ? De nem panaszkodom ; ő, tudom, hogy gondol reám. Nem vagyok elégedetlen, az ellenkezőjénél is több vagyok, boldog vagyok most. Boldogságomat kibeszélni jöttem el most hozzád ; ezt a ritka nv darat fogtam meg, a melyet oly sokan csak látnak, de leedesgetni nem tudnak. Dalt mondjunk hát most édes szép Balatonom ! Dalt a boldogságról; a fülemüle boldogságát próbáljuk lekótázni, melyet tavasz alkonyatán hallat a berek lombjai közt. * Egy kedves kis leányka született egyszer szőke hullámtól locsolt partodon, egy kedves kis leányka, kinek felnyitott angyali