Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-07-02 / 15. szám

parasztgazdáinak, hogy ez iskola Pápának valódi hasznot hajtson. Némileg elhanyagolt gazdasági érdekeinket egész szivvel-lélekkel előmozdítani igyekezzenek, mert nem szabad elfelednünk, hogy a modern ko: kulturális felvirágzása közepette is az olcsó és egészséges kenyér viszi a szerepet, a mit pedig józan munkálkodás nélkül termeszteni nem lehet. Parasztgazdák ne adjátok fiaitokat tudományos pályára, szük marokkal nyújtják itt a mai vilagban a kenyeret, inkább Írassátok be őket a földmives* iskolába, s mutassátok meg a nagyralátó apáknak, hogy a két kéz szorgalmas munkájával, a földnek ápolásával ugyan izzadság ül ki a homlokra, de legalább biztosabban megszerezhető a mindennapi kenyér. A győri szinikerület. Négy város képviselője gyűlt egybe mult vasárnap a győri értekezleten és a képviselt városok utólagos jóváhagyása reményében a jelenvoltak megalakultnak jelentették ki a győri szinikerületet. Az elfogadott tervezet szerint Komjáthy János színigazgató a vidék legjobb erőiből toborzott társulatával évenként ápril 1-tői október i-ig tartana városunkban előadásokat. Mi részünkről örömmel fogadjuk azon megtiszteltetést, hogy oly nagy városokkal, mint Győr és Sopron ehetünk egy tálból cseresznyét, csak az időpontot, midőn a sziníkerületi társulat varosunkban működnék, nem találjuk szerencsésen megválasztottnak. Mult heti számunkban volt alkalmunk kijelenteni, hogy Papán akad oly nagyszámú színházba járó közönség, mely egy nagyobb és jobb társulatot pártfogolni képes és ismételjük a^on szilárd és tapasztalatokból szerzett meggyőződésünket, hogy Pápán igenis van színházért lelkesülő közönség, de csakis akkor, ha pártfogásra érdemes társulat jön körünkbe és ha a színházban az élvezetet nem meleg, izzó légkörű nézőtéren nyújtják, midőn a szabadban való tartozkodás kellemesebb hatású a testre ! és a lélekre, hanem a téli esté| ken, midőn a szinházbajárás lehetősége ! mindenkire nézve valóságos jótétemény. Tudjuk azt is, hogy nagyobb tarsulatok nagyobb városokat keresnek fel a téli szezonban és épen ezért nem találiuk elvetendőnek az általunk már emiitett Monori féle ajanlatot, mely szerint Januar havában időznék városunkban az a társulat, mely ha a nagykanizsai és szombathelyi nagy igényű publikumot kielégíti, bizonyára nem lehet alsórendű. Ha azonban a szombathely-kanizsai kerület társulata nem üti meg a mértéket, ugy inkább csatlakozzunk a győri kerülethez, mert végre is április és szeptember hónapokban a szinházbani tartozkodás még tűrhető és inkább fogadjunk el egy erős és jó társulatot a L'saison előtt vagy után, mint egy gyengébb és rosszabb társulatot télre. Mert a fősúlyt arra kell fektetnünk, hogy végre valahára magas művészi nivón allö társulatot biztosítsunk magunknak és ezen jogos követelésből egy szemernyit sem szabad engednünk. * * * A mult vasárnap Győrött tartott értekezleten megjelentek a győri, soproni, komáromi, pápai szinházak kepviselői, valamint Komjáthy János a győr-soproni szinházak igazgatója. Beható tárgyalás után az értekezlet a következő beosztásban állapodott meg : A szintársülat a kerületi szövetséghez tartozó városokban a következőleg működik : Október 1—deczember 31 Győr Január I — márczius 31 Sopron April 1—május 15 Pápa Május 1 5 —julius 1 Komárom Július I—augusztus 20 B.-Füred Szept. 1 — jktóber 1 Pápa. Az egyes városoknak fennmarad azon joguk, hogy egymás között külön egyezkedhetnek, ha a társulat erdekei azt követelik, hogy egyik vagy másik helyen a tervezettnel hosszabb vagy rövidebb időt töltsön. A szövetségbe lépő városok közül Sopron, Győr és Balatonfüred nagyobb szubvencziót biztosítottak a társulatnak, mig Komárom és Pápa ingyen bocsátják a társulat rendelkezésére a színházat. A szövetseg lépéseket fog tenni aziránt, hogy az államtól 1500 frt segélyt nyerjen. Határozatba ment ezenkívül, hogy más tár* sulatoknak a szövetség tartama alatt nem adnak engedélyt a városok, hogy az egyesség egy próbaév után 1894 virágváz sárnapján kezdődik és 3—5 évi időtartamra lesz megkötve. A szövetséges városok f. é> nov. i-ig kotelezőleg tartoznak nyilatkozni a belépes és támogatást illetőleg. * A városi tanács több számottevő tagja — mint hiteles forrásból értesü* lünk —=• nem hajlandó a győri színiké* rületbe való belépést elfogadni, mert —- szerintük — a közönség részére nem az őszi és tavaszi idényre, hanem télre kell egy jó színtársulatot megszerezni. Ha erre az illető urak fent emiitett igényeink szigorú tekintetbevéte* lével vállalkoznak, ugy mi részünkről ! örömmel üdvözöljük ebbeli agitáczió | jukat. KARCZOLAT. Tövisek. Nem vagyok gazdáiz, hát nem is tudom, hogy mikor érik meg a tök. De hogy a diákok most értek meg, azt tudom. Nem akarok e ket dolog közt gyanús párhuzamot vonni, csak ügy eszembe jutott ez, mert érett ifjúink csütörtökön tánczmulutságot rmdeztek. szemébe belopta a tündér nyugodt felszíned azúrját, fejebe koronának feltette hullámzó habjaid len-szőke színét, arczára festette azt a tajtékot, melyet a parton megtörő hullámszél a fövényen hágy ; egy csipet kis teremtest tett le szép vidékén a vándorútra kelő gólya-madár, ki mindenben hasonlatos volt hozzád, te szerelmet ébresztő szépséges Balaton ! Tizenhét év nyitogatta azóta sziromba a kútvölgy ibolyatöveit, 17-szer tért meg elhagyott berkeibe két generácziő fülemülemadár. Az ornithologusok állítása szerint ugyanis 8 évig dalolhat a fülemüle, aután fiai veszik át a szerelem enekét. Most hét éve, mikor az elaggott első fülemüle-madár hattyúdalát elzengette az orgona-galyon s a végső trillával együtt a leveles aljba bukott a szerelem kifáradt dalnoka : egy gyermek-ifju vetődött a hullámos tó partjára. A lankás oldalon ledőlve, a búcsúzó fülemülével együtt siratta az ifju lealkonyodott gyönyörű szép múltját, melyből önhibáján kivül kiesett. A végső akkord elhaltaval az itju ráborult a fonnyadó avarra s záporként hulló könyeivel siratta meg a boldog szerelem elmúlását. Gyermeteg leányka kereste fel a virágos halmot; gondtalan útjában eljutott a zokogó ifjúhoz. Egy csepp a Balatonból, egy kedves kis szöszke csöpség, alig 10 éves ti. , • Egy röpke látás és — nem siratta többé az ifju a múltját. Ez időtói kezdve a kútvölgyi fülemüle utódáéval együtt uj hang csendült fel szép Balaton partján ; egy ritmikus dal, mely a kék vizről s a partján lakó játszi gyermekről zengett a vidéknek gyönyörű éneket. A fülemüle dalában nincs annyi valtozat, mint az uj dalban volt s a két ének amaz egy vonásban megegyezett egymással, hogy üdvözítő szerelem csak itt, szép Balaton partján születik. Minden uj tavasszal a vágy is megtért a daloló madárhoz, mely visszahozta őt a szerelemfakasztö gyönyörű videkre ; minden fülemüleérkezésscl a vágy megtért az ifjúhoz is, hogy útra keljen s felkeresse a szerelemfakasztó gyönyörű gyermeket s madár és ifju túlharsogták egymást Szerelmi dalukban. Meglehet-e unni a fülemüle énekét ? Kérdezd meg a berket, terhére van-e az ismerős ének ? Oh a berek hálás, hüs árnyat ad a madárnak, edes illatú virágot, balzsamos levegőt s egy elrejtett lombot, hol észrevétlenül megmarad a nagy gonddal elkészített pehely-fészke. Bele lehet-e fáradni a szerelmi dal hallgatásába? Kérdezd meg a leánykát) megunta-e szerelmes ifjának epedő énekét ? Oh az angyal hálás, női, szépül folyton, mint mintája, az ékeskedő Balaton ; kezét nyújtja a daloló ifjúnak, beszelget hozzá édes kedves hangon, szem§it felemeli az epedőhöz, melyekben öntudatlanul megszületett az az edes vagy, az a kedves óhaj, mely a bokrot arra keszté, hogy keblére fogadja a daloló madarat. S az ifju dala elzengette a fesledező bimbónak, mint szedegeti össze a puha pelyhet, mclylyel kipárnázza paradicsomi fészkét; már ez is meg van, már amaz is, a galy, a melyhez erősiti, az anyag, melyből épiti. Oh en edes-bus szerelmi enekem, mond el az angyalnak, hogy a feszek már egészen elkészült, csak ő hiányzik belőle, ő. Egy évig dalol még a madár, egy évig eped még szerelmes ifja . . . A kis madár most sírja legfájóbb etiekét, most kezdi el zokogni hattyú-dalát . . . Oh én bus szerelmi énekem, mond el az angyalnak, hogy ne fájjon kis szive, ha bánatosra fordul ifjának szerelmi éneke, a fülemülével együtt elhallgat ő is, bucsut kell vennie az ábránd-világtól, hogy ennek helyébe lépjen a valóság. Oly szép volt az, megérdemli a bánatos akkordokat. Mond el neki, hogy tavasz eljöttéri, mikor a hattyúdalát elzengett madár elődének helyére aláhull az orgona gályáról, szerelmes dalnoka megtér hozzá, hogy kis kézét fogva, azt soha többé el nem eresztve, oldalán elmondja hattyu-éneke utolsó akkordját, melyet ekként ad vissza a templom kárpitja : holtomiglan holtáiglan . . . ugy segélje az Isten ! Minden távozásommal egy üvegcse vizet hoztam el magammal vizedből, szépséges