Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-04-06 / 12. szám

Füszzer- és ffásztariási árui • Csafiay-tói • A vasút száz éves fennállását ünnepeljük ebben az évben tisztviselők jó része, azt tehet mon­dani a könnyen ijedősek és azok, kiknek lelkét valami mult bűne ter­heli, pánikszerűen menekülnek vala­mely munkáspárt védőszárnyai alá, hogy irhájukat megmentsék. Nem akarom elhinni, hogy a munkáspár­tok vezetősége örömmel fogadja eze­ket a beijedt kis nyulakat és a mult fertőzöttjeit, sőt remélem, hogy a B-lista előkészítésénél különös gon­dot fognak fordítani arra, hogy ezek a gyávák és bujkálok minél előbb ki­kerüljenek az egyébként is telített köztisztviselők táborából. Sem a sza­badság, sem a demokrácia harcosá­nak nem tekinthető az, aki gyáva­ságból és a B-listától való félelmé­be 11 vállalja most az utolsó pillanat­ban valamely párt programmját, amelytől a felszabadulás egv éve alatt talán irtózott, vagv idegenke­dett. A személyek gátlás és minden félelemérzet nélküli szabadság jo­gain felül biztosítani kell az egyes osztályok megélhetési és munkalehe­tőségeit, hogy ezeken keresztül az ország gazdasági helyreállítását és. továbbfejlődését biztosíthassuk. A dolgozók bármely rétegének helyzetét vizsgálva meg kell álla­pítanunk, hogy mindenhol csak pa­naszok vannak és sajnos, ezen pana­szok mind jogosak. A földmíves osz­tály az iparcikkek magas árát, a fo­gaterő hiányát stb. panaszolja, a munkás keresményéből nem tudja fenntartani családját és pénzért sem­mit sem kap. Az iparos a magas házterhiek miatt nem juthat megren­deléshez, a köztisztviselő pedig már nem is panaszkodik, hanem letargi­kus a n várja az elkövetkezendő éh­halált. Ezek a szomorú jelenségek .két­ségtelenül fennállanak és ezek nem nagyon jó színben tüntetnek, fel ben­nünket azok szemében, kik hivatva lesznek jövendő sorsunk felett dön­teni. El kell azt is ismerni, hogy ezen szomorú állapotokért nem minden­ében a kormányzat a felelős, hanem azok nagy részét egy rajta kívül álló ok, a bűnös háború idézte elő. En­nek megállapítása mellett is azon­ban azt is meg kell állapítani, hogy eddig nem sok történt ezen álla r potok megszüntetése érdekében, sőt a helyzet napról napra rosszabbo­dik és már félő a végső összeom­lás bekövetkezése. Minden áron és minden körülmé­nyek között meg kell akadályozni a gazdasági életnek ezen örvénybe zu­hanását. A dolgozóknak munkát és ezen keresztül legalább a legszük­ségesebb megélhetést biztosítani kell, hogy erőt öntsünk beléjük a még előttünk álló nehéz idők átvészelé­' sére. A békeelőkészítés munkáját tehát csak úgy végezzük el tökéletesen, ha az egyén politikai és a munka­szabadság jogait biztosítjuk és eze­ken keresztül megszüntetjük az elég­telenséget és erőt öntünk' a magyar­ságba, hogy a jövő nehéz feladatait megoldhassa, majd a békeszerződé­sek által véglegesített demokratikus új hazában. A pápai vasutasok ünneplés he­lyett önkéntes helyreállítási munká­val emlékeznek meg a 100 éves év­fordulóról. Ezen év július 15-én lesz 100 éve annak, hogy az első vasútvonalat Magyarországon átadták a forgalom­nak. Száz év előtti technika cso­dája volt az első gőzmozdony, mely 2—3 kocsit vonszolt maga után és 10—25 km. óránkénti sebességgel »száguldott« Pestről Vácig. A tech­nika ezen vívmányának alkotóit is támadták egyes tudósok, mert azt állították, högy az emberi szervezet nem képes elviselni ilyen óriási se­bességet. És 100 év alatt a ívasút oda fejlődött, hogy 180—200 km. óra­sebességgel röpíti az utasokat, %gon­doljuk magunkat normális állapotok közé: kényelmes, fűtött, biztonságos, s nem utolsó sorban percnyi pontos utazást biztosít utasainak. Az elmúlt rettenetes háború, mely hazánkon is végig dult, s óriási vér­áldozatot követelt tőlünk, s vasutat sem kímélte meg. A vasút műtár­gyait, hídjait, épületeit felrobban­tották, mozdony- és kocsiparkját megsemmisítették,. s a háború befe­jeztével a többi nagy megoldatlan kérdés között ott szerepelt a vasút sürgős helyreállítása is. Vezető államférfiaink tudták azt, hogy legfontosabb és legsürgősebb feladat a vasút helyreállítása, mert a yasút, az ország közlekedési háló­zata, olyan fontos, mint az emberi testben a vérkeringést biztosító ér­zet. Megindult a legfontosabb vona­lak helyreállítása. Különféle szük­ségmegoldásokkal sikerült is a helyreállítás. Az építő munkából a pápai vasutasok is kivették részüket. Az állomásszemélyzet romokat taka­rított, rendbehozta az állomást, a fűtőházi személyzet a tönkrement mozdonyokat javította meg s felada­tát kitűnően oldotta meg, mert még a javításnál a legszükségesebb szer­számokat és gépeket is nélkülöznie -kellett. A műszaki építési pályafenn­tartási munka az osztálymérnökségre hárult. A Győr—pápai, a Győrsza­badhegy—veszprémvarsányi, a Bán­hida—pápai Vonalakat hozta helyre olyan rövid idő alatt, hogy munkája az illetékesek elismerését vonta maga után. Ma már viszonylagos jó álla­potban vannak a kezelésére bízott vonalak s nyugodtan mondhatná a 100 éves évfordulón: dolgoztam, vo­nalaim rendben vannak, ünnepelt­hetek. S mégsem ünnepelünk. Portán­kon rendet teremtettünk, most pedig szomszédunknak segítünk rendbe­hozni a vonalat. A Prága—csornai vonal Marcal' és Cigánypatak hídját vállalt önkén­tes munkával helyreállítani. Ezen vonal felépítése és forga­lomnak átadása elsőrendű érdeke Pápa városnak gazdasági és különö­sen közellátási szempontból. Az ünneplés helyett azt a felada­tot vállalta magára a pápai vasutas­ság, hogy ezen vonalat felépíti és záros határidőn belül átadja Pápa város közönségének. A vasútvonal azonban olyan rossz állapotban van, hogy azt a helyi vasutasok maguk nem képesek rend­behozni. Ezért azzal a kérelemmel fordu­lunk a hivatalokhoz, közületekhez, hogy ezen munka vállalásában támo­gassák a vasutasságot önkénles munka hozzájárulásával. Minden pápai lakós legalább egy­két napi testi munkával járuljon a vonal felépítési munkáihoz s ezzel szemben a vasutasság szavatol, hogy a vonal a legrövidebb időn belül el­készül s a forgalom" megindul. Ez Pápa város fontos érdeke. A környező falvak már önként felaján­lották segítségüket. Pápa város kö­zönsége sem maradhat el ezen mun­kából. Munkánk gyümölcsét pedig érezni fogjuk a pápai piacon. Tehát munkára fel! Muhi Gyula főintéző. Pápa megyei vá ros termelési bizottságától. 19—1946. sz. Felifivás. A termelési bizotts. felhívja a város gazdálkodással foglalkozó lakóit, hogy mindenki termeljen takarmányt és egyéb vetőmagokat legalább olyan mennyiségben, amennyi a saját ve­tőmagszükségletét kielégíti. Csak így tudja a gazdaközönség elkerülni azokat a nehézségeket, amelyek a vetőmagakcióval kapcsolatban már eddig is felmerültek és csak így lehet a termelés folytonosságát fenn­tartani. Pápa, 1945 március 31. A termelési bizottság felhívja azo­kat a földtulajdonosokat és bérlőket, akik még földjeiket mindezideig nem munkálták meg, hogy. azt az idő előrehaladott volta miatt annál in­kább is tegyék meg, mert ellenkező esetben a termelési bizottság kiadja azokat megmunkálásra. Pápa, 1946 március 31. . Mészáros József termelési biz. elnök. Teremtsünk rendet a piacokon Lapunk hasábjain már több íz­ben szóvátettük azon lehetetlen ál­lapotokat, amelyek a pápai piacokon vannak. A piacokat már a kora reggeli órákban ellepik a pápai és idegenből jött lánckereskedők, kik minden felvásárolható árut össze­vásárolnak csak azért, hogy utána egy pár perc múlva az adott vétel­árnál lényegesen magasabb áron adják tovább. A piacok ezen rémei nagy előnyben vannak a fogyasztó­közönséggel szemben, mert meg­felelő anyagiak birtokában módjuk van a várakozást egyébként is unó eladótól árukészletét egy tételben megvásárolni. A piacokon szerzett tapasztalat azt- mutatja, hogy a fogyasztóközön­ség ezen hiénái legtöbbször olyanok­ból kerülnek ki, kiknek sem termelői igazolványa, sem kereskedői jogo­sítványa nincsen, így a közönség rovására szerzett busás hasznukból a köz részére semmit nem adnak le. Az illetékes hatóságok már több ízben elrendelték, hogy a viszont­eladó kereskedők a piaci nap csak egy bizonyos meghatározott órájának letelte után vásárolhatnak. A rendőr­hatóságok ezen rendelkezés betartá­sát eddig nem őrizték ellen a legszigorúbban, így megtörténhetik, hogy a viszonteladó kereskedő a korareggeli órákban ma is felvásárol­ják a piacra hozottakat, hogy utána üzletükben magasabb áron adhassák tovább. Mindezen jelenségek csak azt eredményezik, hogy a pápai piaci árak olyan toronymagasságot érnek el, hogy a kevéspénzü fogyasztó képtelen az árut megvásárolni. Áru­hiányt is eredményez ez a helyzet, ugyanis az idegenből jött felvásárlók a pápai közönség részére nélkülöz­hetetlen árukat más városokba viszik el. Felhívjuk az illetékes rendőrható­ságok figyelmét a pápai piacokon tapasztalható lehetetlen állapotokra és felkérjük, hogy mielőbb tegyen meg mindent a fogyasztóközönség érdekeinek megvédése végett és irtsa ki a pápai piacok illegális lánc­kereskedőit. Foto-optika KOVÁCS IMRE vizsgázott látszerész és fényképészmester Pápa, Rákóczni. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents