Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-10-19 / 40. szám

T H. én folyam 4 0* szám 1946. évi október hó 19. P O L S T i fi I £ T I L A P SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: PAPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HIRDETÉSEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ SZfllAY KAROL ELŐFIZETÉSI DIJ: Egy évre 26 Forint Félévre 14 Forint Negyedévre 7 Forint A kürtök mind hangosabban fújják az újabb harci jelet, legfeljebb nem olyan élesen, mint az.elsö hangadáskor. Megállapítható az is, hogy az összhang teljesebb. A MKP ilí. kongresszusa előestéiyén harsant fel először a jel Árpád vezér ajkáról; persze dsak a száj volt az övé, a hang és a hangmester nem ő volt... A vezérmotivtfm a „reakció" ; variáció bőven készült. A téma, amire szerző a hallgatóság figyelmét terelni kívánja — a választójog módosítása, ezt pedig követné az új képviselőválasztás, merthogy a mai parlamenttel komoly munkát nem lehet végeztetni. így mondják balék! . . . Persze, nem a baloldali párttagok, hanem az önmagukat hivatottá avató hangadók. Olyan csekélység, hogy a magyar nép szükségesnek tartja a választási törvény revizíóiát s egy újabb választás megtartását, nem is érdekli őket. Kinyilatkoztatják elképzeléseiket a nép nevében, csak épen a népet nem kérdik meg kívánsága felől. Pedig a nép igen sokat mondana a kérdezőknek, igen sok kívánsággal állana elő. Kívánná elsősorban a békés, nyugodt politikai légkör megteremtését, amelyben nem az egyes pártok politikai és személyi ambíciójának teljesülése a cél, hanem az ország, a nép egyetemes biztonságának és jólétének megteremtése. S mit látunk ma?! A demokrácia szent jelszava alatt teremtettek új hitbizományokat, amelyek haszonélvezői az egyes politikai pártok azon személyiségei, akik az élvonalbeliekkel jó összeköttetést tartanak, vagy nem utolsó sorban rokoni kötelék fűzi őket valamelyik pártnagysághoz. Nem létező érdemeket honoráltatnak, de semilyen munkát nem végeznek. Megcsinálták a B.listázásokat, de senkinek a feje sem fáj azért, hogy az állásukból, vagy munkahelyükről kidobottak miből élnek. Miniszterek felesége, rokonsága nem került B-listára, de féltucat gyereket nevelő dohánygyári munkásasszonyt hosszú munkásévek után utcára tettek, mert — „reakciós". . . Azért reakciós talán, mert dolgozott, mert 6 gyereket hozott a világra, vagy mert hadiözvegy étére éjt-nappalt eggyétéve gürcölt!? Avagy talán azért, mert nem tagja annak a politikai pártnak, amelynek tagsági igazolványa biztonságot jelentő menlevél bárki számára ? . . . Ott vannak a munkától, a kortól megrokkant nyugdíjasok, a földreform következtében munkariélkül maradottak. Ki törődik ezekkel?! Itt nyomorognak előttünk; előttük azoknak is, akik azon töprengenek, hogy milyen újabb választójogot fundáljanak ki. Mert számukra teljes politikai uralom a fontos s nem az, hogy miért és miből nyomorog a sokszázezer magyar. A B-listázást elrendelő rendelet szerint senkinek nem jelenthet hátrányt további életében, munkavállalásnál az, hogy B-listázott. S mi a valóság?! A szakszervezetek, az üzemi bizottságok egyenesen nem engedik munkához jutni ezeket a szerencsétleneket. Harcoskedvü belügyminiszterünk pedig — amint hírlik — most az általa elképzelt választási törvénnyel politikai jogaikat is megnyirbálná azzal, hogy elveszi szavazati jogukat. Vagy a tegnapi rendelet ma már nem kötelez?! Mit higyjen a szabad életet kivánó és remélő tagja ennek az országnak ? A kormányt nem kötelezi semmi? Hogyan képzelnek ilyen körülmények között országot vezetni, új társadalmi rendet kiépíteni ? Állandósítani akarják a gazdasági és politikai bizonytalanságot és bizalmatlanságot, s egyenlőtlenséget ? A kisemberek az inflációs időben bedőltek ama kormányigéretnek, hogy az adópengő szilárd marad a forintig. S mi történt? Olyan inflációba esett, hogy a „sima" pengő messze mögötte maradt. S a kisemberek tömege siratja összenyomorgott betéteit. ígérték, hogy októberben már javítják a közalkalmazottak kisösszegü fizetését. Már november felé haladutik, de az ígéret beváltásáról szó sincs. ígérték az ipari árak csökkentését S a gyanútlan paraszt, aki egy hónappal vásárolt egy-két ingre való anyagot, megdöbben, ha most hallja az új árakat, amelyek 30—50%-kal magasabbak. Igen, voit igéret, s íme: a valóság! Az nem fái a kürtösöknek, hogy egy csizmáért ma, — az idei termés alapján — egy hóid buza árát kell fizetni a „reakciós" kisgazdáknak. De a választójog fáj és ezt harsogják is. Tán azért oly hangosan, hogy eltereljék a figyelmét a népnek arról, ami annak okoz fájdalmat s elégedetlenséget?! Vegyék tudomásul végre: a nép először élni, dolgozni akar s azután politizálniHangoskodó politikusaink is dolgozzanak először és csak azután csinálják a politikát Annyi sok teendőjük lenne — a népérdekébe való —• hogy ettől nem igen jutna idejük annak feszegetésére, ami ina mégcsak nem is időszerű. Se ellenforradalomra, se forr; dalomra ne számítson senki mondotta Nagy Ferenc Tokajban A Magyar Bor Tokaji Ünnepére szombaton valóságos gépkocsikaraván vitte a vendégeket, vasárnap reggeltől pedig különvonatok ontották a népet. Istentiszteletek után a sporttelepen megkezdődött Tokajhegyalja és az ország népének színpompás felvonulása. Megjelent az ünnepségen Tildy Zoltán köztársasági elnök és hitvese, Nagy Ferenc miniszterelnökkel az élén, a kormány számos tagja, a budapesti diplomáciai testületek képviselői, Kraus és Brenzl osztrák miniszterek, a magyar politikai pártok képviselői és a vezető magyar közéleti személyiségek. A Himnusz hangjai után Lázár Miklós nyitotta meg az ünnepséget, majd Nagy Ferenc miniszterelnök, mondott nagy beszédet. A magyar nemzet most éli át — mondotta — legsúlyosabb történelmi tettének következményeit. Azokkal az új terhekkel, melyek a a békekonferencia döntéséből szakadhatnak ránk, csak elképzeléseink vannak, de azt máris megmondhatjuk, hogyha Magyarország megterhelésének terveit meg nem változtatják, az előírt súlyos kötelezettségeket nem csökkentik, a magyar nép számára legfeljebb a megmaradás feladata marad meg, fejlődésről, a népek közötti versenyről nem beszélhetünk. Ezután az ország gazdasági felatairól beszélt a miniszterelnök. Egész gazdaságpolitikánkat a demokrácia szempontjainak megfelelően kell átszerveznünk. Gazdaságpolitikánk irányításában biztosítani kell a széles dolgozó rétegek döntő befolyását. A vagyon a magánosoké, de a vagyon közösségi szolgálatát a demokrácia gazdaságpolitikájának kell meghatároznia. Hosszú időre le kelt mondani az élet gondtalanságáról, még a gazdag embernek is. A javakat úgy kell felosztani, hogy legyen az élet mindannyiunk számára terhes, de senki számára elviselhe! tetlen. Új intézkedések egész sora következik, gazdasági életünk megszervezésére. Az egész magyar demokrácia a magántulajdon alapján áll, a demokratikus gazdaságpolitika azonban szigorúan ügyel arra, hogy a magángazdaságok jövedelmének felhasználásában is minél erőteljesebben érvényesüljenek a gazdaságpolitikánk újjáépítésére irányuló szerfipontok. Gazdasági felemelkedésünk érdeke az összes körülöttünk élő népeknek. Érdemes minket kívülről is támogatni. Belpolitikai kérdésekről szólva hangoztatta a miniszterelnök, hogy a koalícióban felmerülő válságok mérhetetlen kárt jelentenek a nemzetnek. Kötelességünk a nézeteltérések és válságok gyökeres kiküszöbölésére gondolni és megteremteni azt a tartós politikai békét, amely hosszú időre biztosítja a magyar társadalom Aröi 30 ílil&r. íJUeÍMffláíw/