Pápai Független Kisgazda– II. évfolyam – 1946.

1946-09-28 / 37. szám

POLITIKAI HETILAP SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: j í FELELŐS SZERKESZTŐ É S KIADÓ : 1 \ ELŐFIZETÉSI Díj: Egy évre .... mmm^mm 26 Forint PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. SZÁM. HJRDETESEKET FELVESZ SZERDÁN DÉLUTÁN 4 ÓRÁIG | jSZALAY KA El O LY 1 Félévre Negyedévre . . . 14 Forint . . 7 Forint MTJiMMSZm Szeptember S-a, mint Nagv Fe­renc mondotta, Dózsa György óta a magyar parasztságnak, mint öntu­datra ébredt, saját szervezetei': meg­találó, a gazdasági és politikai élet­ben a maga erejét érvényesíteni tudó és akaró, társadalmi osztály­nak a legjelentősebb napja. Mind­azokat, akik úgy érezzük, hogy a magyar parasztság, mint az ország többségét jelentő, a magyarság ne­mes hagyományait, radikális hala­dásvágyát, a történelem során kifej­lődött nemzeti sajátosságait, ösztö­neit és életritmusát leghívebben őrző réteg a magyar demokrácia alapja, megerősített ez a nap a ma­gunk szilárd meggyőződésében. Az az imponáló tömegerő és méitóság­fr>l Í pc f-s" • r(T .1/-Í+ - vi ?plL\oHííc im.i| \r a '> -JSI' - •••••> — " parasztnapok résztvevőit és a Hősök terére irányuló felvonulást jelle­mezte, feleletet adott sok kérdésre, amely az utóbbi hónapok ideges po­litikai életének mélyén ott kavargott. A magyar parásztság választott magának szervezetet, lemérte az érte versengő politikai pártok célkitűzé­seit, keresett magának belőlevétetett és érte élő vezetőket és feltartóz­tathatatlanul megy a maga útján. Erről az útról nem lehet letéríteni sem mézes-mázos, idillikus szép sza­vakkal, sem ügyes hízelgéssel, kor­testrük kökkel, mert n em akar és nem is lesz eszköz sem a reakció, sem má­sok kezében. Ismeri a régi világ jel­legzetes figuráit, átlát azok szándé­kain és nem hajlandó a bőrét vásárra vinni azért, hogy nekik kikaparja a gesztenyét a tűzből. Hiszen ebben a. régi világban évszázadokon keresz­tül élt földtelenül és jogtalanul, vé­gezve a mások földjén a nehéz ro­botot, fizetve a kilencedet, végig­szenvedve német martalócokat, tö­rök banditát, magyar oligarchát egy­aránt. Ebben a régi világban hallott néha szép szavakat, különösen vá­lasztások előtt, kapott ígéreteket, de feléje irányuló szeretetet és ebből fakadó, az ő igazi érdekeit szolgáló tetteket nem látott soha, A régi vi'.ág hirdette azt, hogy a magyar paraszt­nak csizma, jó ruha és sonka kell, nem pedig jog;, és csodálkozva lát­juk, hogy ez á rpolitikái bölcseség« néha magukat demokratikusnak érző politikusok ajkáról is felbuggyan. A parasztnapok hatalmas tömege felele­tet adott erre a kérdésre is. A leron­gyolódott, elszegényedett magyar pa­rasztság elsősorban jogokat akar: széles önkormányzatot, szabadságot, szabad, önkéntes társuláson alapuló ...virág vagy Te, Hazám ifjúsága?! Nagyon lassú az út az iskola kapujától az életbe, az érvé­nyesülésig. A régi világ kisdiákjai átszellemült arccal zengték az emberiesség és a humanizmus igéit és az elneveltség, mikor ki­kerültek az életbe, vészjósló Csák Mátékat faragott belőlük. Okulva a mult hibáin, most, az iskolaév elején, vessük el a mult hibáit és induljunk el a nemzeti élet megújulásának útján. Mert a magyar élet megújulásának gondolatát, az iskoláknak kell elvégezni, vagyis a tanulóifjúságot világos és minden mozza­natában áttekinthető módszerek és eljárások alapján kell nevelni. A tanár ma nem lehet a szaktudományok magaslatáról Ítélkező tanférfiú, a mai nevelés nem lehet tőlünk idegen világ zárt öncélú­sága, hanem maga az élet, amelyért érdemes és kell élni. Az iskola feladata az, hogy ifjúságunkat elvezesse kötelessége meglátásához és megerősítse az abban való komoly elmélyülésre, hogy elvonja a maöavaió kesergéstös és hogy a lényeges munkában tataija meg önmagát és mint cselekvő jövőt munkáló tényező, hasznos tagja legyen a társadalomnak. Az ifjúság lelkében pedig égjen ott az az aranyszabály : „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk". De nem a szürke, homá­lyos, elmosódó életnek, hanem egyenesen a magyar életnek tanul janak, mert. jaj annak, aki nem venné észre, hogy minden nép a nemzeti megújhodását követeli. Nálunk is égető szükség van annak hangoztatására, hogy a magyar életnek tanulunk. Tegyük ezt örömest és büszkén. Igaz, hogy őseink is hontalanul bolyongó vándorok voltak, de Árpád apánk honalapító hősökké varázsolta Őket és hogy el nem tűntek az európai népek tengerében csekély számuk miatt, szinte csoda, mert összefogtak minden árvaságuk, minden eíhagyatottságuk mel lett is határtalán szabadságszeretetükkel, földükhöz való görcsös ragaszkodással, korokat mozgató népi esz.mék kihasználásával, becsülettel megállták a helyüket, mert az Ázsiából hozott őserő sohasem hagyott bennünket cserben. Az iskola legyen egy testvéri találkozóhely, ahol a lelki és testi élet gondozása, Istent soha nem gyalázó, Őt jóban és rosszban imádó spártai hitet emelje ifjúságunk leikébe. És ne csak a dicsőség magaslatairól mámorosan, hanem a kísértés borzalmainak legyő­zéséről is tanítsák ifjúságunkat, hogy vértezzék fel magukat a magyarság gyönyörű, keleti képekben szóló minden más beszéd­jénél zengzetesebb nyelvével, mert megérdemli, vegyék fel magukra nemzetünk egyszerű, de nemes szokásait; őrizzék féltékenyen dicső hagyományait; szeressék emelkedésében, hanyatlásában, sőt, elesettségében talán legjobban, hordozzák ajkukon világszerte is­mert és kedvelt szélesskálájú dalaink, ropják jókedvükben méltó­ságos és pajzán táncaink, egyszóval: éljenek, haljanak mindenért ami magyar. A tanulóifjúságnak ilyen értelemben vett nevelőoktatása ne a gyári termelés gyorsütemű munkája legyen, hanem csigalassú haladásé, mert ismerve a mai világ roh^mmunkás türelmetlen­ségét, kövessenek el mindent, hogy megvalósulhasson az igazi magyar ifjúság: lélekben szeplőtlenül tiszta, elméjében csiszolt, képzett, testében egészséges és erős, minden jóért és szépért könnyen hevülő, egymást becsülő, munkájában komoly, szórako­zásában nemes és tetteiben megbecsülést érdemlő. A magyar nemzetépítés vesse el a jelszavak világát, mert az ifjúság szenvedte meg legjobban azt és a tanítás emberi, kultúrált hangja legyen sorsvállaló férfias kiállás, mert a magyar életnek alkuvást nem tűrő igenlése és erkölcsi nyugalma biztos jövőt jelent. Mert ma még a tanulóifjúság virág és zsendülő gyümölcs és nem messze az idő, amikor édes, zamatos termés lesz. A jövő igazi, nemzetépítő demokratikus magyarsága ! Sz. K. szövetkezeteket, amelyeken keresztül urává válik saját életének. Ezeket a törekvéseket, a magyar parasztság igazi arcát és vágyait meg­testesítő elképzeléseket szolgálja a maga politikájával a Független Kis­gazda Párt. A mi hitünk ugyanis az, hogy nem a magyarságot kell. eleve lefektetett dogmarendszerek zsinór­mértékéhez hozzámérni, hanem hogy a magyar adottságokból, népünk sa­játos lelki alkatából, vágyaiból ki­indulva kell megkeresnünk a demo­kráciának népünk számára leginkább megfelelő formáját. Ez pedig a kis­birtokrendszeren, az önálló, az állam­tól független, vállalkozó szellemű kisexisztenciákon, a szerzett és örök­lött, a közösség érdekeit szolgáló ma­gánti.ilaídonho? való jogon felépülő polgári demokrácia. Ez a tény szabja meg pártunk ál­láspontját minden, így a most ak­tuálissá vált kérdésben is: a malmok községesítésében is. Európában az utolsó 30—40 esztendő folyamán egy olyan fejlődés tanúi vagyunk, amely az államnak a gazdasági éleiben való fokozottabb részvételét, erőteljesebb beleszólását, vagy esetleg irányítását jelenti. Az állam saját tulajdonába vett, sok helyen liberális, rendszer­ben, vagy polgári demokráciában is közüzemeket, közlekedési vállalato­kat, postát és néha anyagilag, néha különféle kedvezmények megadásá­val is igyekezett kifejleszteni bizo­nyos iparágakat. A háborús termelés | és az azzal törvényszerűen együtt­járó, az ország szükségleteit ponto­san felmérő tervgazdálkodás pedig­kiterjesztette az ellenőrzést és irányí­tást a magánipar egész területére. A gazdasági szabadság élve voltaképpen nem áll ellentétben a piac természe­tes adottságait, az ország egész gaz­dasági struktúráját szem előtt tartó állami irányítással. 'Mi tehát teljes mértékben hívei vagyunk olyan rend­szernek, amely a malmokat szigo­rúan ellenőrzi, munkájukat, irányítja, a vétkes molnárokat a törvény drá­kói szigorával sújtja ha kell, a vét­kesektől a malmokat elkobozza. A kommunista párt ügyes propagandá­val használja fel a malmok visszaélé­seit, a velük szemben sokszor jogos elkeseredést, saját messzebbmenő po­litikai terve szolgálatára. Világos, Ára 50 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents