Pápai Független Kisgazda – I. évfolyam – 1945.

1945-12-01 / 5. szám

L évfolyam 5. szán M * m Papai 194S dsciHhtr 1. POLITIKA HETILAP áfa wieyiawarmflllHIHff^^ IHI llllll 1111 !«•»«» Szerkesztőség és kiadóhivatal: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY Hirdetéseket felvesz csütörtökön déli 12 óráig. Jelszavak Minden időnek megvannak a maga jellegzetességei. így láttuk már a kamalagok, a jelvények, különböző formaruhák korát és számtalan egyéb megnyilvánulásait ai embereknek, kik bizonyos külsőség kihangsuiyozásával akarták magukat külénbnek feltüntetni embertársaiknál. Ezek a külsőségekben megnyilvánuló megkülönböztetések rövid pár heti, vagy hónapi tündöklés után nyomtalanul eltűntek anélkül, hogy bárki kikében különösebb és maradandó emléket hagytak volna, sőt a legtöbb esetben azok, kik ezen külsőségekben tetszelegtek egy pár hónapi tündöklés után, maguk szégyellették eljárásukat. Ha a mai idők jellegzetességeit nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy jJcnlcg a jelsxavák korát éljük. Jelszavak ugyan bőven akadtak a múltban is, amelyeket az emberek ilton-útfélen hangoztattak, azonban a jelszavaknak azon tömege, ami ma az emberek nyaltába szakad, szinte kibírhatatlan. A múltban sokszor hallottuk a „isidóbérenc, strómann, kommunista* kifejezéseket, ma ezeket felváltották a „reakciós, szabotáló, nyilas" stb. kifejezések. Minden jelszónak meg van a maga értelme és lényege. Helyes is bizonyos vonatkozásban, ha azokkal élnek az emberek, azonban ott, ahol az helyén való. Sajnos a legtöbb alkalommal azt kell tapasztalnunk, hogy ezeket a megszégyenítőnek szánt jelzőket olyanokkal szemben és olyan előfeltételek után alkalmazzák, mikor ezen jelszavak éppen nem az elérni kivánt megszégyenítést eredményezik, hanem ellenkezőleg szinte elismerésnek látszanak. A legtöbb esetben nem csak a személyek kiválasztása helytelen, hanem alkalmatlan időben alkalmazzák ezen jelzőket, pedig a megszégyenítés, vagy elitélés csak úgy lehet eredményes, ha erre az alkalmat és időt megfelelően kiválasztjuk. A leggyakoribb, amit ma hallunk, „reakciós*. Nem tagadom, magam is sok reakciós embert ismerek, azonban mint megállapíthattam, ezeket a közvélemény legkevésbé tartja reakciósoknak, sőt ellenkezőleg, ezeket ott látjuk azon leghangosabbak A veszprémi egyházmegye apostoli kormányzója Pápán Mindszenti József veszprémi püspöknek hercegprímássá történt kinevezése folytán megüresedett veszprémi püspöki székbe apostoli kormányzóként a pápi dr. Bánáss László debreceni prépost plébánost nevezte ki. Az újonnan kinevezett apostoli kormányzó el is foglalta állomáshelyét és megkeadte az egyházmegye egyes városainak és községeinek hivatalos látogatását. Az apostoli kormányzó hivatalos látogatásait elsőnek Pápán kezdte, hogy ezzel is kifejezésre juttassa városunk fontosságát. Az elmúlt hét szombatján érkezett dr. Bánáss László apostali kormányzó Pápára és itt Németh József apátplébános vendége volt. Vasárnap 8 órakor a Szent Anna templomban, 10 órakor pedig a Nagytemplomban tartott szentmisét, majd szentbeszédet a megjelenteknek. A Nagytemplomban a szentmisén megjelentek a honvédség, város és egyéb állami hivatalok képviselői. Az istentisztelet után az apostoli kormányzó küldöttségeket fogadott. A honvédség küldöttséget Szalay Tibor vezérőrnagy, a város küldő tségét pedig Kerekes János polgármtster vezette. Az apostoli kormányzó a küldöttségek üdvözlésére meleg és közvetlen szavakkal válaszolt, maja a küldöttség tagjaival még hosszabb ideig szívesen elbeszélgetett Vasárnap délután az apostoli kormányzó hiva'alos látogatásokat végzett, hétfőn a pápai, kedden pedig a csóti esperesi kerület papjainak tanácskozásán vett részt. Ai új főpásztor Erdély neveltje, ahol kiváló adottságait és képességeit a nagyváradi egyházmegye számos intézménye hirdeti. Az erdélyi k'toljkus egyház egyik kimagasló egyénisége volt, aki hatalmas felkészültségével és tetterejével vezetésre termett. Nagyszalontának, majd Debrecennek volt plébánosa. A hatalmas veszprémi egyházmegye benne igazi vezetőt, melegszívű apostolutódot kapott. Visszaélések a földbirtokrendezéssel kapcsolatban Az egész ország örömmel üdvözölte a nemzeti kormánynak azon első törvényes intézkedését, amely hivatva volt az országban uralkodó egészségtelen földelosztást szabályozni. A földigénylő bizottságok hozzá is kezdtek a szép terv megvalósításához, sajnos azonban azt kellett megállapítanunk, hogy egyes helyeken a falusi földigénylő bizottságok hatáskörüket túllépve, teljesen önkényesen jártak el, sőt olyan területre is tévedtek, amihez semmi közük nem volt. Jóindulatú figyelemmel néztük az ilyen kisebb túlkapásokat, mert azt hittük, hogy ezek jóakaratból fákadnak és az egész egy kezdeti stádiumában előfordulható túlbuzgóságnak következménye. Nem igy történt, már hónapok multak el a törvény végrehajtásának megkezdésétől, a földosztó kiskirályok basáskodása és hatásköri túllépése még mindig nem szűnt meg, sőt tapasztalatunk az, hog/ fgyesek eddigi sikereiken felbuzdulva, még nagyobb mérvben folytatják túlkapásaikat. Egyik közeli községben fordult elÖ, hogy a megyei földbirtokrendező tanács megváltoztatta a községi földigénylő bizottságnak az igénybevétet kimondó határozatát. Ennek ellenére a földhöz juttatottak a községi földigénylő bizottság elnökének és a helyi Kommunista Párt titkárának biztatására elkezdték a korábban kiosztott, majd a másodfokú határozat folytán a tulajdonosrak visszahagyott földekről a fákat kivágni. A rendőrhatóság is kénytelen volt ezen ügyben közbelépni, mikor pedig a további fakivágást megtiltotta, a földigénylő bizottság elnöke a rendőrhatóság tilalmát nyilvánosságot nem bíró kifejezéssel illette. Szeretnénk, ha ezen csak ízelítőnek szánt, de más és más formákban megismétlődő túlkapások megszűnnének és ajánljuk az illetékeseknek, hogy tartsanak ismertető tanfolyamot mindazok részére, kik a földosztással foglalkoznak, hogy ezek egyszer már tisztában legyenek ,azzal, hogy mihez is van joguk és mit tehetnek. kőzött, kik kora hajnaltól késő éjszakáig az újjáépítés gondolatát ordítozzák bele a világba. De csak ordítoznak és ezzel szerepük be is fejeződött, az újjáépítés érdekében még a kis ujjukat sem mozdítják meg, sőt azzal, hogy a reakciót hozzá vágfák olyanok fejéhez is, kik valamit tenni is akarnak a közület érdekében, ezekből is kiölik azt a kevés ambíciót, ami az újjáépítő munkában való részvételre ösztökéli. Reakciós az, aki valamely jószándékú munka megvalósítását megakadályozza. Hogy reakció kifejlődhessék, szükséges, hogy valamely munka meginduljon, vagy legalábbis mint erre irányuló akarat kifejezésre jusson. Ha bárki ezen meginduló, vagy legalább elgondolásban megvalósításra váró munka keresztülvitelét megakadályozza, az mindenesetre reakciós. Nagyon meg kell tehát néznünk mindazokat, kik folyton a reakciót emlegetik és ha ezeket jól megvakarjuk, ki fog tűnni, hogy végeredményben a mások után szajkózott folytonos „reakció" emlegetésén kívül semmit nem csinálnak, legfeljebb annak gyümölcsét akarják maguk javára kamatoztatni, ami más munkája révén jött létre. Ellenben igenis elérik azt, hogy másokból kiölnek minden nemes törekvést és munkavágyat és így saját gáncsoskodásaikkal akadályozzák meg a mindnyájunk által nagyon kívánt és az ország egyetemes érdekét szolgáló újjáépítési munka megindítását. A reakciós tehát nem az, aki tenni akar, hanem az, aki minden alap nélkül ezt folyton hangoztatja és ezzel a munkát, illetve munkakedvet megöli. —y —y ARA: 300