Pápai Független Kisgazda – I. évfolyam – 1945.

1945-11-24 / 4. szám

I. évfolyam 4. szám ai 1945 fiivimber 24. POLITI6CAS HE TILAP. Szerkeszőség és kiadóhivatal: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖR G Y Hirdelésekct felvesz csütörtökön déli 12 óráig. Szeretetre szomjas a világ Negyven évvel ezelőtt — mikor az önzés, a gyűlölet hatal inába ké­szült keríteni hazánkat és Európát — akkor í>ta intő sz zatként Móra Ferenc Szeretet az élet című versét. A múlt világháború kitörésének tize­dik évfordulóján pedig Várnai Zseni költőnk szólt A világ asszonyaihoz, melyben tiltakozásra hívta az öt vi­lágrész nőit sfJidézve a háború ret­tenetes szenvedése t, a világ édes­anyáival egy emberként kiáltotta: „soha íőbbé e szörnyet; get" — h gy égzengcsnél megrázóbban hasson m ndenki lelkébe ! — És mi történt ? Az elbizakodott, Is'ent tlhagyot' em­berek tizenöt évre rá még gyaláza­tosabb s még hosszabb ideig tartó háború rémét szabadították rá az e;i%bpTjs<i£rf_ Éppen, ezért.„mennvire icőszeiű most Móra versiíéje; hi­szen a 2100 napig tar ó második, ínég szörnyűbb világégés nemcsak a nemzetek legderekabb fiait uszíiotía ellenségkéni egymásra, hanem min­den élő szemelyben felkorbácsolni igyekezelt a legvadabb szenvedélye­ket, a pusztítás és az ö döklés dé­monait. Nem csodálhatjuk tehát, miért lett úrrá annyira az embereken az önzés, a mással, felebarátjukkal való nemtörődés: a szeretet helyett a gyűlölet felülkerekedése miatt. A mindennek elpusztítására tö.'ő háború nemcsak látnató sebekei ejt, sokszor még nagyobb s alig gyógyíható zú­zódásokát tesz az emberek le kén. Men yien szomjúhoznak most em­bertársaik szeretetére ? Talán soha nem volt egyetlen tízmilliós nemzet­nek annyi hadiözvegye, hadiárvája, elhagyott gyermeke, elüldözöttje, ha­dirokkantja, hadifoglya — mint ép­pen a jövendőjéért is sokszorosan megbűnhődött magyar nemzetnek. Határon túl lakó véreinket üldözik azok, akik leigázottságunkban is fél­n,ek a magyar őserötől. Ideje már, hogy végre felismerjük, itt a Duna medencéDen, e viharsarokban jövendő megmaradásunk alapelvét : testvérte­tenűl élve csak úgy lehetünk megin­gathatatlan erösségűek, minden vi­harnak ellentállók, — ha jobban sze­retjük mi magunk egymást! — A pártoskodás, a széthúzás már öt év­századon át gyöngítette nemzeti ural­kodóink idején oly dicső szerepet betöltő államunkat. Okuljunk végre az utolsó órákban annyi gyászt, szen­vedést és szomorúságot hordoió multunkból. — Kitől várjon segítő kezet, szeretetet, adományt sok szen­vedő magyar testvérünk — talán má­soktól, idegenektől? — Elsősorban nekünk kell adni anyagi erőnkből, lelki kincseinkből annyit, amennyi csak erőnkből telik. A veiünk baráti kapcsolatban levő európai népeket — a semlegeseket kivéve — még nálunknál kegyetlenebbül \égigszán­tot a e háború. Ne várjunk tehát so­kat másoktól, mi tegyük meg köte­lességeinket véreinkkel szemben. — Vegyünk példát székely testvéreink­től, kik „kaláká"-ba egyesüve épí­tették fel leégett házaikat, akiket semmi veszély nem tudott megtörni. E lenkezőieg : jegenye szilárdságúvá pH7ŐHtp mórt a soktól < segítségére siettek mindig. Szeressük mi is sokkal jobban egymást, rnint bármikor eddig, hogy a még rész­vétlen külföld rádöbbenjen értékeinkre ílutdbuszjdrot Pápa—ffeszprem Között s ő is siessen sokkal többet kivihető, győzelmes szeretetével magyarjaink megmentésére. A valóban bűnösök veg>ék el méltó büntetésüket, de alaptalan rágalmazásokkal ne távo­lítsuk ei magunktól azokat, akik a munka mezején szeretnék gyümöl­csöz etni erőiket hazájuk és család­juk boldogítására. Siessen tehát ki-ki tehetsége sze­rint előmozdítani a háborús áébek begyógyítására létesült s városunk­ban is működő Nemzeti Segély moz­galom nemes célkitűzéseit. (Kossúth­u. 20. szám.) Juttas unk el oda nél­külözhető élelmet, ruhát, hogy a sze­retet tevőleges alkalmazásával segít­hessen lerongyolódva, t imerülve ha­za érő hadifoglyainkon s minden rá­szoruló háborús szerencséilenen. Ne várjunk mindig mindent az államtól, tegye meg a társadalom is véreivel - íMnbeni legtermészetesebb köteles­ségét és ne felejtse el senki a ma legidőszerűbb régi igaz, magyar köz­mondást: Segíts magadon ember­társadon, — Isten is megsegíti Azt lehet mondani, hogy a felsza­badu ás óta, sőt már azt megelőzően hónapokkal Pápa városa a külvilág­tól teljesen el volt zárva. Nem szí­vesen gondolunk vissza azokra az időkre, mikor az emberek tömege batyukkai állott az utcasarkokon és várt egy alkalmi kocsit, amely a kívánt célba, vagy lega ább is annak irányában elszállította őket. Volt idő mikor semmiféle módon nem lehetett Pápáról eljutni, ezt az időt felváltotta egy rövid ideig a vasúti forgalom megindítása, de ez sem tartott soká, a kormány szén­megtakarítás miatt kénytelen volt a személy forgalmat beszüntetni/ Más szállí ási eszközök hiányában az em­berek kezdtek ismét visszatérni a régi múlthoz, mikor 50—100 kilo­méteres távolságokat gyalog tettek meg. Örömmel kell megállapítanunk, hogy ezen a lehetetlen helyzeten végre j tvítva lett, a Mávaut Pápa és Veszprém között autóbusz jára­tot indított. Az autóbusz kedden, csütörtökön és szombaton indul Pápáról a Köz­ponti Szálió eől 9 l b órakor és Veszprémbe érkezik 13 órakor. Értesülésünk szerint hétfőn szer­dán és pénteken Veszprémből 13 órakor indul egy járat Pápára, ez azonban Pápáról azonnal visszaindul. A Pápáról induló járatnak Vesz­prémben csatlakozása van a Buda­pest felé induló gyorsvonathoz. Főispánunk Pápán A pápai járás jegyzői kara az el­múlt hét péntekjén az Ipartestület nagytermében járási értekezletet tar­tott. Az értekezleten első ízben je­lent meg hivatalos minőségében Né­meth József főispán. Az éríekezlet a járás és város köz­élelmezési problémáival foglalkozott. Ugyanezen értekezletet használták fel a pápai járás kisgazdapárti szer­vezetei, kik akkor ugyancsak érte­kezletet tartottak, hogy a kisgazda­párti főispán előtt tisztelegjenek és feltárják a falu panaszait. A kisgazdapárti népes küldöttsé­get Ruip Jenő nemzetgyűlési képvi­selő és Borsos Elek járási pártelnök vezették Ruip Jenő feltárta a járás községeinek a beszolgáltatásokkal kapcsolatos azon panaszait, hogy a községek lakosai a beszolgáltatott dolgok ellenértékét csak 3—^t hónap elmultával kapják kézhez, mikor a kapott ellenérték vásárló értéke szinte a semmivel egyenlő. Panaszolták n ég a községek a beszolgáltatások­nál tapasztalható aránytalanságokat. A küldöttség kérte a főispánt, hogy panaszait orvosolja, mert a fennálló helyzet szinte már tarthatatlan. A főispán a küldöttség panaszait meghallgatva, kilátásba helyezte, hogy azokon a lehetőséghez mérten segí­teni fog. A járás községei mielőbb várják a bajok orvoslását. Tejben és vajban nem ftrdenénk, ha a tej és vaj kap­ható volna, azonban a tényleges helyzet az, hogy ezen mindennapi szükségletet képező élelmis? erekhez csak egyes kiváltságosok juthatnak hozzá, akkor is csak fantasztikus áron. A dolog hátterének vizsgálata köz­ben megállapítottuk azt, hogy a vá­rosnak három község szállítja a te­jet, ami többé-kevésbé be is érke­zik a városba. Eddig még követni tudtuk a tej útját, most azonban úgy látszik a csillagfényes éjszakák tejútján valahol eltévedt. A községekből — számításunk szerint 3—400 liter tej érkezik a vá­rosba, ebből a tejből hatósági kiuta­lás alapján mintegy 150—200 liter tej kerül kiutalásra hatósági áron. Hol van most a többi tej? Imitt-amott még fel lehet egy-két liter tejet fedezni, azonban érthetet­len módon a faluról 120 pengős áron behozott tej ára felugrik 800—1000 pengőre. A járás községei több kg. vajat is szállítanak be. Valószínűleg ezen vaj­nak is az lenne a rendeltetése, hogy a város lakosai a mai zsírszűke vi­lágban egy kis olcsóbb vajhoz jus­sanak. Az olcsó vaj azonban csak áloímT'A valóság azonban egészen más, mert csak néha lehet vajhoz ARA: 150 pengő.

Next

/
Thumbnails
Contents