Pápai Független Kisgazda – I. évfolyam – 1945.

1945-11-24 / 4. szám

jutni, de nem hatósági áron, hanem kilógrammonként 20 ezer pengőért. Hová tűnik a hatósági áron behozott vaj? Tej, vaj, ez a két kérdés sokat foglalkoztat, már megelégednénk a fürdés nélkül, ha néha megfizethető áron egy-két deci tejhez, vagy egypár gramm vajhoz juthatnánk. Felhívjuk erre az illetékesek figyelmét is, mert jó volna egyszer itt is világosan látni. Akasztófára való reakciósok Megint egy kis névsor, megint egy díszes társaság, sö'.étkezű egyének, akik felvásárolnak mindent és ráülnek, mig a munkásság éhezik, síró asszonyok állnak sorba hhba kenyérért és a nép között nő az elkeseredés, szaporodnak a bajok; és ezek a >zociálizmu6nak erkö esi eszme hordozói ezek a bitang csibészei a magyar életnek s rákfenéi a gyógyuló nemzettestnek. Suhajda József Zápolya-u 22. sz. alatti lakosnál 72 zsák lisztet, 80 kg zsírt, 20 kg cukrot, 200 kg sót talált a rendőrség. Simon Imre Veress Pálné utcai lakosnál nagymennyiségű cukrott foglalt le a rendőrség, csekély 60 eier pengőért adta kilóját. Portus építési-anyag kereskedésben 780 kg búzát és 300 kg kukoricát foglaltak le. Réíi Ernő irógép kereskedő szerette a libazsírt, egy írógépért 4 kg libazsírt és 30 kg lisztet kért. A detektívek el£tt 14 irógép eredetét nem tudta igazolni. A szegedi rendőrség letartóztatta Kovács Ferenc kereskedőt, aki 50 000 doboz gyufát kinált eladásra 260 P-ős árban és a nyomozásnál kiderült, hogy a közellátási hivatal akarta elfekeiézni. Pápán a Petőfi és Boldogasszony utján két lakásban nagymennyiségű lisztet foglalt le a rendőrség. Rész leteket a későbbi számunkban hozunk. A gazdasági rendőrség üvegcsempész társas: got fülelt le, Schwarcz Sándor nagybányai lakos és Korrik Feren 10.000 négyzetméter, Vogel Sándorné és Damenberger László 15.000 négyzetméter ablaküveget dugott el. Kivételes esetekben 10.000 P-ért adták el négyzetméterenként. A rendőrség az üveget lefogialta. Egész sorát sorolhatnánk fel az eseményeknek, ki csap le ezekre vas szigorral, egy szörnyű tél előtt állunk és az ő bitangságuk miatt éhinség éhínség fenyeget, ruhátlan, cipő len apró és dolgozó magyarok menetelnek a temetők felé. Ablaktalan lakásokban pusztul az élet és ők még mo»t is papírok után szaladnak, hogy mentsék a közelől elvont • nélkülözhetetlen cikkeiket. Gazdasági teendőinkről! Az elmúlt gazdasági év minden tekintetben rendkívüli év volt. Az esztelen és szörnyű háború gazdasági szempontból is szinte felmérhetetlen kárt okozott szerencsétlen Hazánkban. Ehhez járult még a gondviselés pótbüntetése is, a nagy szárazság. Nem j kell nagyon körülnéznünk, hogy meglássuk a sok-sok bajt, hiányt és pótolni valót, Egyet elöljáróban állapítsunk meg: szegények, nagyon szegények vagyunk. Éppen ezért szegénységünk kötelez bennünket, hogy minden erőnk megfeszítésével a szeretet és egymáson való segítés jegyében mentsük meg népünk és Hazánk javára, ami még menthető! Az elégtelen igaerő, eszköz, gép és üzemanyag miatt országszerte nagy területek váltak parlaggá. A nyári szárazság pedig még csak fokozta a nehézségeket. Azon, hogy az őszi gabona vetésterületünk országosan nem éri el a feltétlenül szükséges kat. holdak számát, már nem segíthetünk. De igenis segíthetünk — sőt kötelességünk is segíteni — azon, hogy a tavasszal vethető gabona és kukorica területeinket az okszerű és helyes talajműveléssel a. legmagasabbra fokozzuk, hogy népünket az éhségtől megmentsük, valamint a ránk rótt kötelezettségeinknek is eleget tehessünk. Tehát a legsürgősebb teendőnk a sok parlagon maradt talajainkon az őszi mélyszántás elvégzése. A tavaszi és kapás vetemények alá az őszi mélyszántás megadásával végezzük el a termőréteg összekeverését. Ezért hangsúlyozón ennek a munkának értékét és nagy jelentőségét, amely abban van, hogy: általa a téli csapadék vizét felfoghatjuk és raktározhatjuk a talajban. A tél fagya szétporlasztja a felszántott földet és feltátja annak nyers tápanyagait. Az ilyen fölé kitavaszodáskor azonnal vethető, tehát a mi viszonyaink között a késői vetéssel szemben sokkal biztosabb sikerű koratavaszi vetést teszi lehetségessé. Ez annál is inkább fontos, mert elegendő igaerővel nem rendelkezünk és ha földünket még tavasszal szántanunk is kell, akkor egészen biztos, hogy a vetéssel megkésünk ; aminek természetes következménye lesz a bizonytalan, de méginkább gyenge termés. Az őszi szántást rendesen nyers barázdákban hagyjuk, hogy a tél fagya azt alaposan átjárhassa. Ezért kívánatos, hogy a szántás felülete minél nagyobb legyen. Ezt viszont úgy biztosíthatjuk, ha a barázdák szélessége 1.4-szer i.agyobb, mint azok mélysége. A mai gyenge vontatóerővel ez alig lehetséges. Ebben az esetben inkább a barázda szélességét csökkentsük, mintsem a mélységét, mert az őszi szántás előnyei a mélysége arányában fokozódnak. A cukorrépát termelők részére ez elengedhetetlen. A télen át nyers barázdákban hagyott őszi mélyszántást tavasszal mielőbb simítsuk el, mert enélkül a barázdák fenékrészeiről a tavaszi szelek sok vizet elpárologtatnak. Az okszerű talajmüvelésnek nagyon fontos alaptörvénye, hogy: a szántásokat c^ak fokozatosan szabad mélyíteni, vagyis az olyan talajt, amelyet pl. eddig csak 15 cm-re szántottak, nem szabad egyszerre 20, vagy nagyobb mélységre szántani, mert az ilyen nagy mennyiségben felszínre hozott nyers al'alaj, vagyis „vad föld" terméketlen és annak előbb szelíd talajjá kell átalakulnia. Tehát a szántás mélységét a legtöbb talajon évehte fokozatosan 2-^3 cm-rel növelhetjük. Gyümölcsfáinkban gyakran érzékeny károkat okozhatnak az időjárás szélsőségei, kilengései, a kemény fagyok, a nyári rendellenes, forró szárazságok. ' A kettő közül különösen a fagyokat kell kiemelnünk, amelyeknek két faját különböztetjük meg. A téli fagy, amely a fákat nyugalmi állapotában éri és a tavaszi, vagyis kései f

:gy, amely viszont a tenyészett idő alatt, rendszerint a virágzási idő alatt jelentkezik. A gyümölcsfák, különösen származásuknál fogva, kisebb-nagyobb érzékenységgel birnak a fagyok iránt. . Legkényesebb a perzsiai' származású sárga és őszi barack, amelyek csak kb. 20 fokos fagyot birnak ki. A körte 25—30, a cseresznye, meggy, szilva, alma 35 C fok hideget fs kibír. Ezen általános megállapítás dacára igen nagy eltérések észlelhetők, amelyeket a szerencsére ritkán jelentkező, rendellenes 35—40 C fokot elérő tél mutat be szembeöilően. így még ma is élénken emlékezetemben van az 1928—29. évi rendkívül hideg tél, amikor mint a Pátkai u adalom segédtisztje szabadidőmben végig cserkésztem az Öreghegyet és az általam ismert nagyobb gyümölcsösöket, hogy megfigyeléseket tehessek. így láttán olyan gyümölcsfákat, amelyeknek semmi bajuk sem történt dacára annak, hogy csak 3—4 éves telepi ések lehettek. De láttam olyan erőtelje?, több évtizedes szilvafákat, amdyek ellenállóképessége természetüknél fogva is nagy, tövig elfagyva. Ennek a tulajdonképpen érthetetlen jelenségnek a magyarázatát főleg a következőkben adhatom : A gyümölcsfatulajdonosok körében — tisztelet a kisszámú, de egyre jobban szaporodó kivételnek — ezideig ismereilen fogalom volt a gyümölcsfák rovar- és növényi kártevői ellen való védekezés, nemkülönben a gyümölcsfák trágyázásának a szükségessége is. Ezek az elpusztult fák típusai voltak az elhanyagolt, gondozatlan fáknak, amelyek táplálék hiányában évenként az életerőnek igazán csak leggyengébb jeleit mutatták 15—20 cm-es hajtásaikkal. Leveleiken a pókhálósmoly, levéltetű, monilía, szilvalevél vöröfefoltúsága stb. vagyis az összes rovar- és növényi (gomba) kártevők végigpusztítottak, a fák az elpusztult levélzetnek újjal való pótlása, az újbóli kihajtás révén nedveiknek legnagyobb részét elveszíteték. Ha 2—3 évenként adt k is egy-egy bő termést, ez erejük felüli megterhelését jelentették a fáknak. A gyümölcsfa táplálékát két helyről szerzi éspedig gyökér,étével a földből, lombozatával a levegőből. Ha ezen táplálékot szolgáló szervek valamelyikének életében pangás áll be, vagy hiány mutatkozik, ez már kihatással van a fák fejlődésére, különösen az azévi hajtásoknak fásodására, vesszővé való beérésére. Minek következtében ezek a fagyokig teljesen be nem érett vesszők nemhogy —38 C fokot nem' birták ki, hanem talán már a —20 C foknál elfagytak. A téli fagykár megelőzése tehát a fik trágyázása és védelme révén vihető keresztül. A tavasai kései fagyok ellen való védekezésre más alkalommal visszatérek! Új telepítésű és még be nem kerített gvümö1csöseirikb

rn mérhetetlea károkat okozhat a nvúl és őz, mely v^dak télen, egyéb táplálék hiányában a fiatal fák, — különösen az alma és körta — háncsszövetét rágják le és ezzel a fa pusztulását okozzák. A fáknak a védelme az eddigi gvako^at szerint a földdel való feltöltés és különböző anyagokkal való beköt^zés (nád, tüskésgally). Uiabban fól bevált módszer a fiatal fák törzsének uis^gpapírral többszöröst való betekerése. vagy tüskés gallyakkal való bekötése. Óvakodjunk azonban kátránnyal való bekenéstöl, ami a háncsszövetet pusztítja, vagy sűrű mésszel, meszes trágyával, véres agyaggal, párral és hasonló anyaggal bemázolni, betapasztani, n-ert azzal sem a rovarokat, sem a gombabetegségek csíráit nem öljük meg, hanem azoknak inkább védelmet nyújtunk. A szőlömívelés csak intenzív földmunkával tartható fenn épségben és várha'unk tőle megfelelő eredményeket. Egyes szőlőtermő vidékek kivételével a szőlőt tél tartamára rendszeresen takarják. A takarásnak vagy fedésnek célja, hogy a tőke és a vesszők a kemény téli fagyoktól, különösen pedig a rügyeket elpusztító ólmos esőktől megvédessenek. A födés ősszel, lombullás után történik — aki még nem végezte el, ne sokat késlekedjék — éspedig olyképpen, hogy a szőlősorok közét jó mélyen felkapáljuk, hogy a téli csapadék mennel mélyebben haladhasson le a talajba, azután a földet vagy tőkénként egy-egy külön kupacba, vagy pedig egy, az egész sort takaró bakhátba húzzuk fel. A takarásnál az a fontos, hogy a földdel a vesszőkne k, — aszerint, hogy rövid, vagy hosszúcsapos metszést alkalmazunk, — alsó 2—6 szeme takartassék be. A lugasokat ősz folyamán szintén földdel, vagy ha ez terjedelmüknél fogva lehetetlen, úgy szalmával, kukoricaszárrdl, vagy egyéb álkalmas anyaggal takarjuk be.