Református nőnevelő intézet, Pápa, 1939

Akik az Örökkévalóságba költöztek. Iskolánk történetének megírója az elmúlt esztendőt bizonyosan a szomorúság és könnyhullatások évének fogja nevezni. Űjból és újból feltört lelkünkből a zsoltáríró fohásza: »Könnyhullatásom énnekem ke* nyerem éjjel-nappal«. Már az iskolai év elején szorongó szívvel lestük* vártuk a hírt a szünidőben nagy ;műtéten átesett kartársunk, Varga. Gyu= Iának, az intézet vallás és történeteiöldrajz szakos tanára egészségi állapom tának jobbrafordulásáról. Már*már reménykedve gondoltunk arra, hogy nemsokára újra együtt munkálkodhatunk, amikor a Mindenható kifürkészi hetetlen .akarata örökre elszólította szeretteinek, tisztelő Jcartársainak és ta* Hitványainak köréből. Budapesten végbement temetésén Ólé Sándor fő* iskolai gondnok hirdette a vigasztalás igéjét és Ritoók István mondott utolsó istenhozzádot a tanári testület és növendékek nevében. Kegyeletes érzéssel átsuhan lelkünk mégegyszer a fölött az élet fölött, amely egy kiá Pápa melletti fehér falusi házból indult pl s az ősi kollégium gazdag aján* dekával kincses Kolozsvár teológiájának és egyetemének teljes férfivérte* zetet adó áldásaival egy erdélyi református paróchián kifejtett Istennek tetsző munka után a Dunántúli ref. Egyházkerület pápai nőnevelő*intéze* íében találta meg igazi rendeltetését. 1908s=tól az elmúlt iskolai év végéig terjedt Varga Gyulának a Nőnevelő*intézetben egy időben annak alsó tagozatában is kifejtett értékes munkálkodása. Erős Jiite, nemes egyéni* sége, minden növendékére kiterjedő atyai szeretete, ß nyugtalan időkben is a dolgok felett Isten irányító kezére valló, s ebből az erős hitből fa* kadó nyugalma a legáldásosabb hatású pedagógussá tették. Tanítványai áldó kegyelettel, tanártársai tisztelő szeretettel őrzik emlékét. Még le sem csillapodott szívünknek a szeretett kartárs elvesztése felett érzett fájdalma, amikor újabb megmérhetetlen veszteség .tette még saj* góbbá a szív be nem hegedt sebét. Dv. Darányi Kálmánnak, a főiskola^ világi gondnokának halálával ránk borult az a mérhetetlen gyász, amely már hónapokon keresztül aggasztó bizonyossággal közeledett felénk. Előre sejtettük a Mindenható megmásíthatatlan akaratát, mégis a veszteség nagy* ságát csak akkor éreztük igazán, amikor a nagy lélek örökre elköltözött a halandók közül a halhatatlanságba. Dr. Darányi Kálmán a legnehezebb időkben vette át Beöthy Zsolt örökségét: a főiskolai világi gondnokságot. A világháború és az azt kö* vető trianoni békeparancs életsorvasztó következményei nem maradhattak l*