Református nőnevelő intézet, Pápa, 1939

- 4 kihatás nélkül a Nőnevelő*intézet életére sem. Ezekben a nehéz időkben szerető szíve és a haza s egyháza javának munkálkodásáért égő lelke segítő gondoskodásával állott őrt az intézet legnehezebb időszakában, s megtalálta azokat a módokat és eszközöket, melyekkel átsegítette isko* Iánkat a megsemmisüléssel fenyegető nehézségeken. Abban az érzésben, mellyel a nemzet szívében nagy fia örökké élni fog, ott van a mi szívünk soha el nem múló hálája is. Azután egy szürke novembervégi napon, amikor az elmúlás gondom lata úgy ránehezedik az emberi szívekre, hirtelen, váratlan letört a mi isko* Iánk életfájáról is egy ígéretekben gazdag életbimbó. Deák Ildikó V. éves kiváló növendékünk elindult azon az úton, amely őt kicsi falujának teme* tőjében pihenő édesanyja, édesapja és Öt testvéréhez vezette. Mennyi szép tervünk, mennyi kedves elgondolásunk foszlott szét egyszerre a halál hideg "kezének érintésére. Megrendülve állottuk körül a szeretett növendék ko* porsóját, melyet az igazgató s a ;tanári testület több tagja elkísért utolsó földi útján az etei temetőbe, hol az igazgató vett búcsút az intézet nevében a szeretett növendéktől, kinek emlékét örökre szívünkbe zártuk. Még itt feküdt a ravatalon a -drága gyermek, amikor újabb ravatalt kellett emelni az intézet derék tanárának. Lux Lajos kihűlt tetemének, akit rövid öt napig tartó betegség után örökre elszólított közülünk az Ür. Ki tudná leírni a megtört szívű hitves, az apátlanul maradt öt gyermek,, a szerető szívű kartársat veszített tanári testület és meggyötört lelkű növendéksereg fájdalmát. A sírnál búcsúzó igazgatóval együtt mindenki átérezte a porig sújtott család mérhetetlen gyászát, az iskolánkat crt nagy csapást, amikor Lux Lajosban a jó, igaz és hűséges embert, a fá* radhatatlan munkást, az apai szeretettel oktató jievelőt visszaadtuk az anya* földnek. De csak porrészét temettük el, lelke itt él közöttünk, példát mu* tatva, kötelességteljesítésre, fennkölt gondolkodásra, nemes érzésre buz** dítva bennünket.