Református nőnevelő intézet, Pápa, 1938

III. Igazgatói zárójelentés

11 küzdelem, a harc idején verejtékét nem hullatta. Becsüljük meg azért szorgalmas törekvéssel, örömteljes ragaszkodó szeretettel a munka napjait. Kivánjuk ,és végezzük a munkát, mert igaz emberi méltóságunk csak ennek megbecsüléséből és szeretetéből nőhet ki. Egyedül a munkásság nyomán kifejlődő értelem, intel* ligencia ösztönözhet bennünket magasabb célok kitűzésére. Még a különleges, Isten adta tehetség kifejlődéséhez is kell, nélkülöz* hetetlen tömérdek hétköznapinak látszó, alapozó munka. Csak az lehet igazán boldog, aki dolgozni akar és munkálkodni tud, vagyis aki le tudja győzni önlelkében a munkakészség ellen irá* nyúló eredendő ellenállást. Az ilyen gyermek, az ilyen ember, Istennek áldott teremtménye. Nem csügged el soha egészen, a kétségbeesés erőt nem vesz rajta, nem elégedetlen, mert ránézve a munka öröm, vigasztalás, jutalom, Isten megszentelt ajándéka. Erre a munkára neveli tanári karunk az ifjúságot, ezt köszönjük meg nekik mindannyian. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Nem lenne beszámolóm teljes, ha a hála és köszönet szavával nem fordulnék az intézet fenntartó testületéhez, annak élén elsősorban főtiszteletű Püspök úrhoz. Ö a mi intézetünk lelki atyja, igazi hűséges gondviselője. Féltőn szerető szemmel és szívvel nyomon kíséri az intézetnek minden életnyilvánulását. Köszönjük ránk áradó meleg érzelmeit és egész lélekkel kívánjuk, áldja és tartsa őt meg a jó Isten, hogy lássa, szemlélhesse boldog örömmel az intézet átalakulásáé nak befejezését és annakutánna állandó virágzását is. De a köszö* net szavával fordulok a nagytiszteletű főiskolai Gondnok úrhoz is, akinek szíve együtt ver az intézet szívével, aki nem is felettese, de együttérző, lelki testvére itt mindenkinek, akinek egyeegy növendékünk gyenge eredménye talán ijobban fáj, mint magá* nak a hibás tanulónak. — Kedves leányaim, ez a felétek áradó, értetek aggódó kettős nagy szeretet igazi örömmel töltheti el lelketeket. Ámde mikor szivetek boldogan dobban fel e munkás vonzalom bizonyosságában, legyen ez a kimondhatatlanul mege nyugtató érzelem egyúttal erős szava a kötelességteljesítésre való buzdításnak, amely parancsol, szigorú és kérlelhetetlen tör* vénnyel onnan belülről, szivetek, lelketek kellős közepéből. Pa* rancsa ez: A felém áradó áldott, nevelő szeretetet gyümölcsöző munkával, nemes törekvéssel, Istenben bízó lelkülettel soha el nem múló, lankadást nem ismerő szorgalommal kell meghálále nom. így, csakis így cselekedve lesztek igazán kedves gyermekei Püspök urunknak, lélekben egyek a főiskolai Gondnok úrral, mert ők a jó Istentől szívükbe irt parancsszót életük minden percében valóra is váltják. Adja a Gondviselő jó Isten, hogy minden időben méltó gyermekei lehessetek szüleiteknek, iskolá* toknak, mert akkor nem csak magatoknak, de a mi édes ma* gyar hazánknak boldogulására és a teremtő Istennek dicsősé* gére szolgálhat egész életetek. Cselekedje a Mindenható, hogy így is legyen!