Református nőnevelő intézet, Pápa, 1936

III. Az iskolai év története. (Igazgatói zárójelentés)

y szeti tanítás. Nem nevezhetem egyszerűen tánctanulásnak, mert célja nem csupán az, hogy a társadalmi élet táncos összejövetelein szükséges készséget szerezzék meg tanítványaink, hanem legfőként az a cél, hogy gyermekeink megjelenési módja, fellépése visszatükrözze azt az intelligenciát, melyet a szellemi kiművelés során megszereztek. Május 9-én, gyönyörű, napfényes, kellemes idő kedvezett tornaünnepélyünknek, amelyet ezúttal is a kollégiummal együttesen tartottunk meg, a városi és a vidéki szülők és nagy közönség- élénk érdeklődése mellett. Az évről-évre megújuló elismerés a legbeszédesebb bizonyíték a mellett, hogy az okosan vezetett testnevelés egyúttal jellemfejlesztő erő is. A test és lélek erőinek szépséges és örömteli harmóniába olvadó megnyilatkozása az, ami a szemlélő lelkét megragadja és ami a nehéz produkcióknál is a könnyedség hatását kelti. Ebben a megnyilatkozásban rejlik a nagy nevelő erő: könnyűvé válik más téren is a nehéz, h!a a jó szándék, a külső és belső fegyelem összhangja keltik életre a gyermekben szunnyadó készségeket. Ennek a várazslatos munkának művészei az intézet tornatanárai, akiknek művészpedagógiai tevékenységéről a hivatalos állami szakfelügyelet is, mint követendő példáról beszél. Május 15-én tartottuk református növendékeink számára a Csendes napot. A rendezés Varga Gyula vallástanár körültekintő munkája volt. Hálás köszönetet mondok az intézet nevében főiskolai gondnok úrnak, dr. Trócsányi Dezső theol. akad. igazgató és dr. Török István theol. tanár, Fáber Kovács Gyula segédlelkész uraknak és Margit diakonissza testvérnek, akik előadásaikkal az áhítatos elmélyedésnek megindítói és táplálói voltak. — Június 7-én véget értek az iskolai év munkás napjai. M.ár 8-án reggel templomi istentiszteleten adtunk hálát a megsegítő erőért, amellyel jó Istenünk bennünket vezetett. Varga Gyula képzős vallástanár fejezte ki magasan szárnyaló imával szívünk érzéseit. Utolsó ünnepünk az a záró-ünnep, amely a művészi tárgyakban elért eredmények bemutatásával gyönyörködtette kedves vendégeinket. Itt az ének-zene és szavalatok beszélnek arról az önzetlen fáradozásról és művészi irányításról, amelyet ének- és zenetanáraink, valamint önképzőkörünk elnöke kifejtenek, a kiállítási termekben pedig a rajzok és kézimunkák tesznek tanúbizonyságot arról, hogy a magyar lélek befogadó és teremtő ereje milyen büszkeségre késztető eredményeket tud felmutatni. Az ifjú kezek munkájának művészi értéke a legszebb bizonyság a mellett, hogy tanáraink hivatásuknak magaslatán állanak, nemcsak mint szaktanárok, hanem mint magyar művészek is, mert évről évre újabb értékeit mutatják be a magyar teremtő erőnek az erőteljes és a legnagyobb megbecsülésre érdemes népművészet gyönyörű ősmotívumainak felhasználásával.