Református nőnevelő intézet, Pápa, 1935

III. Az iskolai év története

Iii. Az iskolai év története. Az idő soha meg nem szűnő áramlása emberi életünknek egyik határkövéhez juttatott el ismét bennünket. Ámuló szemmel, csodálkozó lélekkel állapítjuk meg, hogy eltelt megint egy iskolai év. A tanuló örül a szabadságnak, amely hívogatva, boldog reményeket keltve int feléje, mi, a felelősséget sokszorosan) érző felnőttek pedig inkább a múltba, a lepergett napokra nézünk vissza, s a jövőbe tekintve azt fontolgatjuk, mennyiben építette ez az elmúlt eszteridő a gondjainkra bizott ifjúság

1 jövendőjét, mit adott kezükbe, mit ültetett el lelkükbe, hogy az élet nagy harcát Isten és emberek előtt való kedvességgel küzdhessék végig. Bár minden iskolai év folyamán ugyanazt a lélekfejlesztő programmot törekszünk megvalósítani, egyformaság még sincs a nevelői munkában. Változatossá és kimondhatatlanul értékessé és érdekessé teszi a pedagógus tevékenységét nemcsak az, "hogy a növendék mindegyikének a maga nemében teljesen önálló és így egyetlen egyénisége van, de a változatosságot létrehozza a körülöttünk zajló élet is, amely az állandó központi gondolatok: Isten, haza, emberszeretet fogalmait mintegy feloldja, új és nem várt események, eszmék megjelenése által gondolkozóba ejt, erősebb tevékenységre sarkal, felfrissíti energiánkat, buzgó együttműködést vált ki, vagy heves ellenérzést kelt, és így az elsekélyesedéstől, a kényelmes életszemlélettől megoltalmaz, s a munkát valóban nevelő tevékenységgé formálja. Ezen gondolatok alapján tekintsünk át rövidre fogva az 1935—36-ik iskolai év kiemelkedőbb mozzanatait. Évmegnyitónk kettős ünnep volt. Egybekapcsoltuk azt a nemzeti zászló tiszteletének felemelő gondolatával, s így hit és haza még bensőbb kapcsolatban állottak növendékeink előtt, mint egyébkor. Templomi búzgó könyörgés után, melyen Varga Gyula vállástanárunk kérte az egek Urának megsegítő kegyelmét elkezdendő munkánkra, az intézet dísztermében főtiszteletü Püspök úr nyitotta meg az évet. Feltárta gyermekeink előtt Isten és a haza szeretedének magasztos kötelességén kívül a nagyjelentőségű hivatást, amely a modern magyar nőre vár, részletezte azt a szent feladatot, amely letűnt századok! nemes magyar nagy asszonyainak erős lelkét, szilárd hitét és tiszta erényeit váltja valóra a technikai haladásnak életformákat átalakított mai korszakában is, mert a magyar no, az igazi nő lényege kell, hogy minden időben ugyanaz maradjon: legyen