Református nőnevelő intézet, Pápa, 1935

III. Az iskolai év története

14 mocsoktalan fehér virág, az élet legmagasabbra törő, megváltó gondolatainak alázatos és ugyanakkor nemesen büszke hordozója. Adná az Ég, hogy soha, egy pillanatra se feledkeznének meg a ma leányai arról, hogy Isten ártatlan fehér virágokként helyezte el őket az élet harcába azért, "hogy általuk megáldja és megszentelje ezt a harcot. A nemzeti zászló iránt való tiszteletnek történeti kifejlődését Ritoók István képzői zenetanár fejtegette megértetvén növendékeinkkel nemzeti érzelmünk külső ielének mély építő jelentőségét. A megnyitó ünnep után jöttek a munkás hétköznapok. Alig két hónap múlva azonban mély gyász és szomorúság borult intézetünkre. A gondviselő, jó Isten akarata magához szólította az intézet szeretett főiskolai gondnokát: Varga Kálmánt, akit az intézethez és annak minden tagjához atyai, meleg érzés csatolt. Valamennyien emlékezünk derült és mégis komoly, igazán magyar egyéniségére. Kimondhatatlanul szerette intézetünket, úgy érezte, hogy ez része az ő életének. De a múlt meleg kapcsolatait is lelkébe zárta; leányai ennek falai között nevelkedtek, ismerte tehát jól azt a lelkületet, amely meleg családi otthonná tette gyermekei számára is az iskoláknak a köztudat felfogása szerint rideg és hideg falait. Összeforrott intézetünkkel. Nem felettes hatóság bíráló szemével nézte csupán az itt folvó .munkát,, hanem a szerető édes atya féltő aggodalmával. Örült igaz szivvel a legkisebb sikernek is és szorongó lélekkel, de mindenkor bízó hittel figyelte, ha komor

1 fellegek tornyosultak egünk felett. Szivébe zárt minden növendéket, szerette őket, akárcsak saját gyermekeit. Látogatásait, elnökléseit, a szivéből kisugárzó biztató szeretetet nem feledheti el 'egyetlen tanítványunk sem és atyai tanításai bizonyára felfelcsendülnek életük forduló pontjain vagy az emlékezés csendes szelid óráin. Pedig nem volt engedékeny vagy elnéző, de megértő jósággal intézett el minden ügyet. Az igazság és a szeretet édes testvérekként éltek lelkében, ezért volt életfelfogása derült, hangja vidám, hite pedig — a jóság diadalában — rendíthetetlen. Nemes jóltevője is volt intézetünknek. 1000 P-ős ösztöndíjalapítványával is beirta nevét az intézet történetébe. Legyen ez a pár, geynge, méltató szó kiegészítője annak a kegyeletes érzésnek, amellyel temetésén megjelentünk és koporsójára a szeretet és hála koszorúját elhelyeztük. Emléke az intézet falai között örökké élni fog, búzdjít és nevel: az egyszerű, puritán, igaz magyar kálvinista életre, hithűségre, hezeszeretetre, a közért való lankadatlan és áldozatosan munkás életre. Elhunyt főiskolai ggondnokunk örökébe az egyházkerület Ólé Sándor nagytiszteletű urat választotta meg. Szivünk-leikünk bensőséges, meleg érzelmével köszönjük a Mindenhatónak, hogy a kihűlt meleg szív helyére éppen olyan forrón szeretet-