Református nőnevelő intézet, Pápa, 1934

8 rasztónak nem találta, nyűgnek, tehernek nem érezte, mert a legszürkébb dolgot is — ha vele foglalkoznia kellett — összetudta kapcsolni a magasabbra vivő célkitűzéssel és a cél tudata elfeledtette vele a nehézségeket, s jutalmul megsokszorozta a szellemi örömöket. Kedves Leányok, tanulják meg boldogult Püspökünktől, milyen felemelő és boldogító a lélek kiművelése, a szellemvilág nagyjaival való érintkezés; eltünteti ez a testi és lelki bajokat egyaránt; megnyugtat, és Istennel egyesít. Mikor veszedelmek pusztítják életünk harmonikus szépségét, vagy már szakadoznak a szálak, melyek a földi élethez kötnek bennünket, a lélekben nagyok vigasztalnak és bátorítanak. December 22-én beszéltem utoljára boldogult Püspökünkkel, éppen Petőfi költeményeiből olvasgatott. »Átfutok egy-egy költeményt, és visszaálmodom a boldog időket, mikor először lelkesedtem Petőfiért. Az ember végül is visszatér a legnagyobbakhoz« — mondotta és olyan derült és annyira elégedett volt abban a pillanatban az arca, mintha a testi szenvedés kinjai ismeretlenek lennének előtte, s élete csupa öröm és harmónia lenne. Az is volt, mert lelke a föld porából felemelkedve nagy szellemek lélekemelő társaságában élt. ; A biztos., világos tudást Antal Géza a maga számára megszerezte, s tanári működése alatt, de később is a tanulóktól is szigorúan, de jóságosan és nagyon igazságosan kivánta meg és birálta el. A tudás szerinte az ember életének az a szilárd alapja, ímelyen állva nem nyelhetnek el senkit végképpen a kétségek hullámai, mert a biztos és világos ismeret önbizalmat, bátorságot ad, képessé tesz bennünket arra. hogy önállóságunkat kivívjuk, az élet harcában megállj link s előre jussunk a munkakörünkül rendelt területen és ha alkalmasak vagyunk rá, vezéri szerepünk is megvalósul. Véssék, kedves leányok, ezt is szviükbe! Milyen mély tölcseség erős gyökérverésre törekedni azon a helyen, amely munkakörünkül rendeltetett! Antal Géza ezt tette egész életében. A hivatás-körben, melynek élére vezérül állíttatott, biztos szemmel tekintett körül, bölcsen mérlegelte a 'lehetőségeket és sem anyagi, sem szellemi értéket kockázatba vinni nem engedett. Kicsinyek és nagyok! kövessék e példát: családi körben, v^agy a tanítói katedrán, a Tcijelölt hivatást töltsék be egész lélekkel, fő gondjuk legyen, megtartani minden értéket, parányit és szembetűnőt egyaránt, veszendőbe ne menjen semmi, sem szellemi, sem anyagi jó. De tanulják meg, kedves Leányaink, Antal Gézától az anyagiak megbecsülését is. Isten a világot mindenestől nekünk adta. »Gyüjtsél magadnak kincset«, hangzik sokszor a jelszó. Az emberek legnagyobb része azonban a földi és a lelki kincs ellentétéről beszél. Egymást kizáró ok tulajdonképen nincs. Ha a célt az anyagi javak megtartása és gyarapítása lelkivé teszi, elvész az anyagi jóról a gyarló földi ragyogás. A vagyon megszerzőjét és