Református nőnevelő intézet, Pápa, 1934

9 megtartóját elszólíthatja az Ür szava, a földön maradt vagyonon azonban kiábrázolódik a lélek, amely szellemi életet ad. Boldogult Püspökünknek a Gondviselés bölcsesége anyagi javakat is juttatott, ezeket azonban sem életében, sem halálában nem használta fel földi hiúságokra. Mindnyájan ismertük: egyszerűen, külső csillogástól mentesen élt. A szegény azonban soha nem kopogtatott ajtaján hiába. Egészen bizonyosan tudom, hogy évente igen magas összegű volt az a pénz, melyet a kérőn kinyújtott kezekbe jószivvel, köszönetet nem várva, odaadott. Boldog volt, ha a hozzáfordulót a segítségen kívül munkához, álláshoz is juttathatta. Sokan, igen sokan köszönhetik néki biztos és nyugodt megélhetésüket. Még most, súlyos betegsége napjaiban, a karácsonyi szünet alatt is igen melegen szivén viselte egy nagyon szegény, egyszerű család anyagi sorsát. Hányan vannak, akik minden kérő szót meghallgatnak és valamennyi kinyújtott tenyérbe adnak tehetőségüknek aránylagos mértéke szerint? Űgy-e, elmondhatjuk: kevesen! Az egészséges és boldog emberek közül is gyér számmal, hát még azok sorából, akiket a betegség lever s a kór fájdalmai elgyötörnek! Kedves Leányok! Tanulják el boldogult Püspökünktől az egyszerűségnek és a szivesen, önzetlenül, benső örömmel való segítésnek a lelkét. Szólanom kell még arról a lelki nagyságról, melyet megboldogult Püspökünk a szenvedések megadó tűrésében mutatott. Nehezen találunk olyan embert, aki nem panaszkodik. Bajaink felsorolásával valami édes vigasztalást nyerünk meg és dehogy is gondolunk arra, milyen "haszontalan dolog a kesergés. Hiába íecséreljük vele az időt, magunkon ritkán segítünk, másokat terhelünk vele, untatunk, vagy bosszantunk, mert a legtöbb panaszban keverednek az igaz érzéssel önkénytelenül is rossz tulajdonságok: önértékünk nagyítása, a vád és a dicsekvés. Nagy lelkek nem panaszkodnak. Boldogult Püspökünk ilyen nagy lélek volt. Nem ejtett ki az akján egy jajt. Némán, hittel, bizalommal és jó reménységgel türt mindig, mikor az élet csapásai meglátogatták. Megfeszített energiával a legjobb orvosszert, a munkát, ragadta meg, s a fokozott tevékenység lelki derűvel segítette őt át minden megpróbáltatáson; megacélozta erejét, valóra váltotta a lehetetlent. Ő törvénnyé tette a maga számára a kötelesség teljesítését és nem feledkezett meg a hozzávaló hűségről eszméletének utolsó pillanatában sem. Kedves Leányaink, a türelem és kötelességteljesítés nagy erényeiről ne feledkezzenek el maguk sem, lebegjen mindig szemük előtt, mert Istennel való szerető együttélésünknek biztos feltételei ezek. Nem adatnak csak annak és egyedül Isten adhatja meg, aki hittel kéri őket mindnyájunk Atyjától. A türelem és kötelességteljesítés tehát az örök jó forrásából, az Istenbe vetett hitből nyeri erejét. Ez a hit boldogult Püspökünket felemelte a türelem és kötelességteljesítés önmagában szürke robotjából a lélek