Református nőnevelő intézet, Pápa, 1930

I. Csekey Jolán: Március 15-én

5 helyzetben levő ellenség ellen szuronytámadást és egy óra alatt a falu a mienk. Ezután Klapka a nagysallói erdőt támadja meg és tisztítja meg az ellenségtől. Az osztrák sereg a dombok felé húzódik vissza. Ekkor jelenik meg Zsemlértől Pöltenberg a VII. hadtest lovasságával és Damjanichcsal a magaslatok ostromlására sietnek. Nem tartóztatja a honvédeket sem fáradság, sem az ellenség kartácstüze. „Ott rohannak, pusztító tűz, A fele már ki van dőlve . . . Most elnyeli a füstfelleg . . . Meghaltak tán ? Nem ! Ott mennek, Ott hallatszik, hogy: Előre!" Fut az osztrák, meg se várja a rohamoszlopokat, huszárjaink késő estig, messze Málasig, Csekéig üldözik őket s számos fogollyal, diadallal térnek vissza. A hátráló ellenség balszárnya azonban nem vonult vissza, előretört a hölvényi erdőből részben a honvédség jobbszárnya mögé. Innen éri új, váratlan támadás a honvédsereg jobbszárnyát, amelyből csak egy zászlóalj maradt őrszemül, a többi a nagysallói erdőből kiűzött ellenséget kergeti. Ennek az üldöző honvédsereg jobbszárnyának lett a vezére a csata folyamán Guyon tábornok, aki először mint néző volt a harctéren. A honvédsereg jobbszárnyának őrszemül otthagyott zászlóalját riasztja most meg a hölvényi erdőből kitörő ágyútűz. E válságos pillanatban Voigt tüzérfőhadnagy ütegével közvetlenül az ellenség ágyúi elé vágtat s kartácstüzeléssel úgy megzavarja az osztrák tüzérséget, hogy az rémülten menekül. A kartácsolás alatt a hondvédzászlóalj katonái szuronnyal rohannak előre. A megriasztott ellenség otthagyja lőszereit és a saját otthagyott töltényeikkel űzik az osztrákot itt is győztes honvédeink s mert közben Klapka segítséget küld, az üldözött osztrákok nagyrészét foglyul ejtették. Este 6 óra, lezajlott a nagysallói csata. Az osztrákok holtakban, sebesültekben 2000-et és 2000-nél több foglyot veszítettek, azonkívül 4 ágyút, lőszerkocsikat, fegyvert, lovat. Wohlgemuth tábornok, aki a csata előtt fennhéjázva mondta: „nincs többé visszavonulás", a menekülők élén fut Esztergom felé, az osztrák sereg másik része Érsekújvár, Komárom felé menekül. A megfutó ellenségből az üldözök újabb és újabb foglyot ejtettek. Gracza Gy. idézi egyik szemtanú elbeszélését : „Az útbaeső helységekben egyre ismétlődött az a furcsa jelenet, hogy egyetlen, tagbaszakadt, elnyűtt honvédbaka a saját fejébe csapott gránátos csákóval meggyarapodottan, a magáén kívül még két-három szuronyos puskával a vállán, úgy hajtott maga előtt ugyanannyi lefegyverzett hórihorgas legényt, mint télen, ólmoseső idején a parasztgyerek egy falka túzokot hajt be a mezőről a falun végig". „S a rettenthetlen magyar vitézség összezúzta ezt a kevély sereget is. Nem maradt belőle, csak rom. Halommal feküdtek a holtak, amerre a szem látott mindenfelé." De drága magyar vér is öntözte ismét azt a földet, 600—700 honvéd esett el a sallói csatában. „Ez a föld, melyen annyiszor Apáink vére folyt." — Görgei fővezér az ütközetet a lévai várról nézte. A nagysallói diadal hős vezére, intézője Klapka tábornok volt. Ő győzte le és űzte el az ellenséget a diadalmas honvédséggel, főkép az ő hires