Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

II. Március tizenötödikének költészete

18 „Óh, felséges nap, óh, napok királya, Hiába zúg az évek tengere, Te fönn lebegsz, mint fejedelmi gálya, Határtalan gazdagsággal tele" így jellemzi e napnak örökéltüségét Ábrányi Emil. Minden költő, mint a legszebb honfierények kútforrását és szimbólumát, tekinti e napot. „Óh, március, a legdicsőbb erények Kifogyhatatlan kútforrása vagy! Te szent tűzoszlop, küldötte az égnek, Vezess a pusztán, soha el ne hagyj! Ha talizmánt hord a hős kebelében Nem veszhet el kemény tusáiban, S nem vész el a nép, ha történetében Egyetlen ilyen fényes napja van." (Sas Ede: Március 15.) Mindeme vonások között ott ragyog a március 15-ike költészetében a hazafias erényeknek legfenségesebbje: a hazaszeretet érzelme. Sokan veszik ajkukra e szót, s mikor kiejtik, talán át is érzik, de igazi értelmét kevesen tudják. A hazaszeretet nem díszruha, amelyet ünnepélyes alkalmakra felölt az ember. Mint élő erőnek kell állandóan világítani minden cselekedetünkben s különösen mindennapi munkáinkban. Ez kell, hogy mozgassa tetteinket, ennek jegyében kell egész életünknek lefolynia. „Mindent a hazáért!" — ez nemcsak a hazáért való hősi életfeláldozást jelenti, hanem az életnek a haza szolgálatába való beállítását: a szürke, de hűséges és hasznos munka által. Az igazi hazaszeretet olyan, amilyennek himnuszát Pál apostol zengi: „nem keresi a maga hasznát, nem irigykedik, nem kérkedik — mindent hiszen, mindent eltűr és soha el nem fogy". A márciusi hazaszeretet ilyen élő, munkás szeretet volt, tettekben mutatkozott meg. Ez kisérte nyomon Petőfit; ott világított mécsének lángjával együtt, virrasztva az éjszakában; nem hagyja nyugodni, nem tágít tőle, bár így szól hozzá: „Mit kisérsz minden lépten-nyomon, te munkás hazaszeretet? Éjjel-nappal mért mutatod nekenrgonddal borított képedet? Örökké itt vagy énvelem, úgyis látlak, ha behunyom szemem." — Ez vitte a márciusi ifjúságot a harcba, ez zengett Kossuth szózatában, ez ragyogott szuronyaink hegyén s az elesett hősök végső mosolyában ez reszketett. A március 15-ike költészetének ez a vonása, a munkás hazaszeretet dicsérete, különös erővel szól mindig hozzánk. Végül hadd mutatok rá ennek a költészetnek még egy eszményi tulajdonságára: az örökifjuság vonására. A márciusi eszményekben és azok költészetében valami állandó frisseség, lelkes hangulat uralkodik. Ezt nagy részben a bennük rejlő örök életű eszméknek köszönhetik, de nem kevésbbé annak, hogy a márciusi lélek, a szabadság örök eszménye, az ifjúság lelkén keresztül áradt bele a nemzet életébe. Petőfi alakja mellett a márciusi ifjúság serege — élükön Jókai, Vasvári, Irinyi József, Nyári Pál, Csányi László