Református nőnevelő intézet, Pápa, 1928

II. Március tizenötödikének költészete

19 — elevenedik meg képzeletünkben. Ha más érdemük nem volna is, a kezdeményezésnek érdeme és dicsősége az övék. „Szolgaságunk idejében minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik tenni mertünk a honért. Mi emeltük fel először a cselekvés zászlaját, Mi riasztók fel zajunkkal nagy álmából a hazát" mondja büszke öntudattal Petőfi. — De ha közelebbről tekintjük ama nagy március 15-én lefolyt, lelkes hangulatú, de békés mozgalmat — különös tisztelettel kell adóznunk azon ifjúság emlékének. Komolyság, öntudat, nagy kötelességérzet és a közügyek iránt való lelkes érdeklődés — ezek mutatkoznak viselkedésükben és tetteikben. Tudja magát mérsékelni ez az ifjúság, nem ragadja el a lelkesedés láza. „Rendet a szabadságban!" — ez a jelszavuk és ennek érvényt is tudnak szerezni. A komoly sajtó is a legteljesebb elismerés hangján szól róluk. A Pesti Hirlap (Kossuth lapja) 1848. március 17-iki száma, beszámolva a 15-iki eseményekről, így ír: „Az ifjúság vezérei által tartott beszédeket, valamint a közönséget a műveltség szelleme lengi át; még sétabotok is csak gyéren valának láthatók ... A figyelmes szemlélő pedig, ki a nap eseményeit látta, meggyőződhetett, miként a nép meg van érve a szabadabb institutiókra, hogy e fiatalabb nemzedék megérdemli, hogy azon szebb jövő örököse legyen, melynek kivívásában olyan elvitázhatatlan, dicső részt vön." Petőfi is büszkén vallja magát ez ifjúság vezérének: „S te, szivem, ha hozzád férne Hogy kevély légy, — lehetnél: E hős ifjúság vezére Voltam a nagy tetteknél." Az utókor költője ragyogó példáját példaként állítja ezt az ifjúságot a maga fiatal nemzedéke elé: Ti vagytok a nagy március Ifjúságának örökösei. A szabadságot, amit ők kivívtak, Nektek kell békében megőrzeni. Nézzetek vissza ez élőképekre! Új kort nyitottak ők a téreken: Ajkon szabad szó, agyban szabad eszme, S keblekben a szabad honszerelem. Az ifjúság a maga lelkét öntötte bele a márciusi eseményekbe s ettől olyan friss, lobogó hangulatú, olyan tiszta fényű és ez teszi a költészet számára is olyan rokonszenvessé. Ez okozza, hogy a március 15-ike nem halványodik megszokott, sablonos ünneppé, sőt erre is illenek Arany János gyönyörű szavai: ... lerázván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön-nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik . . . 2*