Református nőnevelő intézet, Pápa, 1927

I. Az intézet halottai

8 töltött ennek szolgálatában. Akkor kapta meg az ősi pápai kollégium meghívását, hol az akkor még fennálló tanítóképzőbe a zenének és éneknek, mint rendes tantárgynak tanítására választották meg. A képző 1890-ben, Gáty megválasztatása évében megszűnvén, megmaradt a főiskola zene- és énektanáraként s ha itt szaktárgyai tantervszerüleg nem is tartoztak a „rendes" tárgyak közé, ő a rendesnél is nagyobbra emelte jelentőségüket, megalapítván a kántus országos hirét és a zenekarral is eddig nein ismert eredményeket mutatván fel. 1890-től, egy teljes emberöltőn át, Gáty Zoltánban összpontosult nemcsak a kollégium, de az egész város zenei élete. A pár évvel utóbb alakult Jókai-körben ő volt a zenei ügyek vezetője, néhány lelkes társával Városi Zeneiskolát alapított; itt és a saját házánál a növendékek százait és százait oktatta nagy tudásával, fölényes technikai készségével. 1909-ben a dunántúli református egyházkerület hat évvel azelőtt felállított s immár teljessé fejlesztett tanítónőképző-intézetéhez — hol a zenét és éneket ismét rendes tárgyként, nagyobb óraszámmal tanította — vitte át s még ma is mindnyájunk emlékezetében feledhetetlenül élnek azok a lélekemelő, szép produkciók, amiket nagyszerű leánykórusával ért el. Talán túságosan művészember volt ahhoz, hogy az elméletet, amit szintén alaposan tanított, hasonló alapossággal kérje számon növendékeitől, de a gyakorlati téren elért eredményei mindennél ékesebben beszéltek zenepedagógusi lényének szuggesztív erejéről. Az általa előadott és betanított zeneművek közül nem egy saját szerzeménye volt. Kimagaslanak ezek közül hatalmas erejű Magyar nyitányai, hazafias versek megzenésítései, önálló kantátéi, melyek közül akárhány nagyon is megérdemelné, hogy az utókor számára nyomtatásban fennmaradjon, amire ő a bár saját becsét értő, de hivalkodni nem szerető egyéniségével soha sem gondolt. A karnagyi pálca mellett a hegedüvonót sem tette le soha a kezéből. Még éltesebb korában is sziveket megkapó s megrázó erővel muzsikált. Szinte újjá éledt saját hangszerének varázsos hatása alatt. A világháború évei aláásták egészségét De ámbár hosszabb idő óta betegeskedett, munkáját ritka akaraterővel folytatta s mikor két év előtt nyugalomba ment, még egyideig akkor is jártak házához tanítványok, akik az ő mesteri vezetése után vágyódtak. De már hónapokkal ezelőtt ez is megszűnt, mert közelgeni kezdett a vég. A véget nyugodtan várhatta meg, mert ami rábízatott, lelkiismeretesen elvégezte. Szerető hitvese szül. Neuhauser Izabella és szép családja körében július hó 17-én reggel V

29 órakor adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. Halála hirére bánatunk jeléül intézetünk ormára kitűztük a fekete lobogót és a következő gyászjelentést adtuk ki: „A dunántúli református egyházkerület pápai nőnevelőintézete és annak tanári kara súlyos vesztesége fájó érzeteben