Református nőnevelő intézet, Pápa, 1927

I. Az intézet halottai

9 jelenti, hogy az intézet nagyérdemű, nyugalmazott tanára Gáty Zoltán július hó 17-én reggel áldásos életének 73-ik évében elhunyt. A megboldogult egész életét a magyar tanügy és közelebbről a magyar zeneoktatás szolgálatának szentelte. 1890-től 1909-ig a pápai református főiskola, 1909-től 1926-ig a pápai református tanítónőképző-intézet ifjúságát vezette az Istentől ihletett művész lelkes buzgalmával, nemes tetterejével sikerről-sikerre. Pápa város zenei kultúrájának három évtizedes fejlődése elválaszthatatlan az ő nevétől, az ő tevékenységétől. Mély megilletődéssel gyászoljuk benne szerető jó barátunkat, az eszmények harcosát, a sziklahitü magyar hazafit. Hűlt tetemeit a nőnevelő-intézet udvarán folyó hó 18-án, szerdán délután fél 6 órakor tartandó gyásszertartás után az alsóvárosi temetőben helyezzük örök pihenőre. Pápa, 1928. évi július hó 17-én. Áldott legyen a hű munkás, az igaz ember emlékezete, áldott örökre!" Temetése másnap, 18-án folyt le tanártársai, tisztelői, volt férfi- és leány tanítványai megihletődött részvételével. A pápai református egyház énekkara, melynek a megboldogult évtizedek óta elnöke volt, a kollégium zenetanszékén utóda, Tóth Lajos vezetésével énekelt gyászdalt koporsója felett. Az egyházi szertartást az intézet udvarán Fazekas Mihály püspöki titkár, a megboldogult tanítványa végezte aki megkapó szépen szólott arról, hogy „mily gyönyörűen dalolta el Gáty Zoltán az élet dalát". Ugyanott a nőnevelő-intézet részéről az igazgató a következő szavakban búcsúztatta el a szeretett kartársat: „Fájdalmas búcsúnak egyetlen röpke percére hadd tartsalak vissza, végső utadra induló szeretett kedves barátom, Gáty Zoltán! Hadd marasszalak még itt ez ősi falak árnyékában, hol egy emberöltőnél hosszabb idő előtt fiatal főiskolai tanárként működésedet megkezdetted, itt, annak a tanteremnek közvetlen közelségében, ahol munkás életed második felében ajkadon áhítatos figyelemmel csüngő leánynövendékek előtt felfedted a harmóniák szépséges, bűvös p titkait. 0 ennek az egyetlen röpke percnek mennyi veszteségről kellene beszámolnia, mennyi panaszunkat kellene suhanó szárnyaira felvennie! Mert nem csak a tanárt vesztettük el és siratjuk benned, ki eszményi tisztaságban élt ennek a hivatásnak, akinek egyetlen pedagógiai elve volt a szeretet. Szeretet, melynél nincs más, biztosabb útja a tudásnak, szeretet, mely a te meleg lelkedből kisugározva, magasba szárnyaló zengő csodákat volt képes megteremteni. De elvesztettük és siratjuk benned a tanáron kivül a művészt is, ki varázsos hegedűje dallamaival annyiszor elandalított, annyiszor lángra gyújtott bennünket. És siratjuk a zeneszerző költőt, kinek megadatott, hogy a mester Erkel Ferenc lábainál ülhessen s akinek alkotó géniusza lelkünket mindig tiszta gyönyörrel töltötte el.