Református nőnevelő intézet, Pápa, 1927

I. Az intézet halottai

10 Ám még ennél is sokkal nagyobb, sokkal súlyosabb a mi veszteségünk azért, mert veled az igaz emberek és az igaz magyarok sajnálatosan ritkuló rendjének nemes példányképe távozik e földről. íme itt állok, szomorú büszkeséggel — hisz családodon kivül hozzánk, ez intézethez állottál legközelebb — bizonyságot tenni arról, hogy te valóban igaz ember voltál, ki soha senkinek mást, mint jót, nem akartál, ki gyűlölted az önzést, kajánságot, ki ha módodban állt volna, szebbé, becsületesebbé, boldogabbá teszed a világot. És itt állok erős meggyőződéssel bizonyságot tenni arról is, hogy kevesekhez hasonló igaz magyar is voltál teljes életedben, késő ivadéka szabadságért küzdő elődöknek, ki minden előmenetelednél, vagyonodnál, életednél többre tartottad mindig a haza szent ügyét. Hiszen még akkor is, mikor a kinok vesszeitől megtörettél, minden testi szenvedésednél erősebben, mélyebben érezted a lelki kínt, mert a hazád vérzik, mert annak a tiéddel együtt haloványuló arcáról örökre elröppenni, örökre lefagyni készül a mosoly. De ha gyötrelmeid közepette ezen gyötrődtél is, koporsód fejénél állva, szeretett jó barátom, bizonyságot kell tennem arról is, hogy amint hivő hittel hittél mindig saját megváltatásodban és az égi hazában, úgy hited a jobb jövőben, a haza feltámadásában is soha egy pillanatra meg nem ingott. Igaz emberként, igaz magyarként és igaz keresztyénként ezt a rendületlen hitet vitted át az Örökkévalóságba s mig nekünk, gyászoló híveidnek ez balzsamozza fájó sebünket, téged ezért köszönt ott fenn diadalmas himnusszal a szférák zenéje, az örök harmónia!" A koporsót, melyet elborítottak Pápa város, az intézetek, a család s a tisztelők koszorúi, hosszú menetben kisérte aztán a gyászoló sokaság az alsóvárosi temetőbe, hol Pongrácz József theol. akad. tanár szintén a szerető tanítvány hálaérzésével tartott eszmékben gazdag síri beszédet. Meghatott megemlékezéssel teltek meg a lelkek, mikor Gáty Zoltán porrészeit az édes anyaföld magába fogadta. Legyen ott csendes a pihenése, csattogja sírja felett a magyar feltámadás dalát a csalogány! Dr. K. E.