Református nőnevelő intézet, Pápa, 1917

I. Tompa, a nemzeti költő

— 6 — ( keserűségét, kisarjadt s tündöklően felvirult szivében a legnemesebb emberi érzelem, a részvét. Költészetének főkép epikus jellegű része erősen oktató célzatú. Az ő szemében első helyen az volt szép, ami egyszersmind jó is. Nem tudományos meggyőződése — mert esztetikai elméletekkel egyáltalán nem foglalkozott — hanem életének egész alakulása a jóért levő szép eszméjének követőjévé tette. S e cél szolgálatában újból és újból foglalkoztatja a gazdag és szegény ellentétének kérdése. Az irgalom dicsérete, a gőg kárhoztatása számtalan változatban elevenül meg költői témái között. Pataki diákoskodásnál alig juthat megfelelőbb útravaló nemzeti küldetés útjára induló fiatal poétának. Rakoncátlan, nehezen fegyelmezhető népség volt a 30-as éveknek ez a pataki ifjú múzsaserege. De dalolni szeretett, élénk volt a néppel való érintkezése és saját sugallatos ösztönéből már akkor gyűjtögette a magyar népdalok gyöngyvirágait. És ha nagy professzorokban nem is volt akkor gazdag a pataki iskola s különösképen egyről sem tudunk, akinek működése Tompára akár tanulmányai irányításában, akár költői pályája kialakulásánál mélyebb hatást gyakorolt volna, élt és hevített az ősi iskolában a nagy szabadságharcok hazafias hagyománya. Hogy ez a hagyomány mily mélyre eresztette gyökérszálait Tompa lelkébe, ennek jellem-zésére csak Széchi Máriájára utalok, melynek anyaga azért nem tudott az ő kezében műbecsü alkotássá válni, mert a Rákóczi iskolájának növendéke szemében a szerelem semmi igézete sem tudta megbocsáthatóvá tenni azt az árulást, amit elbeszélésének hőse a Rákócziban megszemélyesített nemzeti üggyel szemben elkövet. A kollégium növendékei abban az időben egyidejűleg készültek a jogi és papi pályára. Tompa előtt, miután preceptoroskodással, nevelősködéssel félbeszakítva végre mégis elvégezte tanulmányait, nyitva állott mind a két pálya. Ha csupán már diák korában szőtt irói becsvágyának megvalósítása lebegett volna szeme előtt, minek elérésére méltán buzdíthatták első költői sikerei s olyan egyéniségekkel való barátsága, mint Kazinczy Gábor, Szemere Miklós és Petőfi Sándor, akkor kenyérkeresetül feltétlenül a jogászságot vette volna, mint amely megadta volna a lehetőséget arra, hogy állandóan az irodalom középpontjában élhessen és működhessék. És Tompa pap lett, egyszerű falusi lelkipásztor, kisded gyülekezeteknek hivséges gondozója, lelki javaknak becsületes sáfárja. Elhatározásának indító okai közül semmiesetre sem szabad kikapcsolnunk testi szer-