Református nőnevelő intézet, Pápa, 1917

I. Tompa, a nemzeti költő

— 7 — ( vezetét, akkori egészségi állapotát, mikor az első papi meghívás nak eleget tett. Hatalmas testalkatában kora gyermekségétől kezdve őrlő szú lakott, alig volt életének egy-egy kisebb időszaka, amikor betegség ne gyötörte volna. Hogy ilyen szervezetnek nem való a zajos nagyvárosi élet, azt helyesen Ítélte meg. Ha nem élhette volna, „csendes boldogságban, megháborítlanul" falusi óráit, ki tudja: nem roppant volna-e hamarabb össze a gyönge szervezet s láthattuk-e volna költői pályája elért zenitjén? De az a rövid idő is, amit Pesten töltött, meggyőzte róla, hogy egyéniségének inkább megfelel a vidék meghittebb melege, mint a nagyváros ridegsége, amit az ott ismeretlen a beletörődő megszokásig fájóan érez. De a papi pályával szinte eljegyezte sorsa is, amelyből született. A nép fia a nép lelki vezetőjéül kivánkozott. A jóért, mely számára a szépet is jelentette, itt ugyanígy dolgozhatik, mint a költészet terén. A két hivatást magasabb eszményi egységben egyesítheti, buzdíthat, nevelhet, vigasztalhat, lelkesíthet. „S az elhagyott népet mi isteni növelni, oktatni, deríteni!" — mondja ő maga. És így lett Tompa Mihály kálvinista pappá és így maradt papnak végső lehelletéig. Hogy ez az elhivatás nemzeti küldetésére csak kedvezően hathatott, nem szorul bizonyításra. Mint ahogy a nemzet nagy szabadságmozgalmai mindenkor egyidejűleg folytak a hitért és hazáért, mint ahogy e kettőnek ügyét sem fegyver, sem törvény soha egymástól el nem választhatta, úgy forrott össze a kálvinista pap lelkében is a vallásos meggyőződés a hazaszeretettel. Ha származás, neveltetés, hagyomány nem lettek volna elég erősek, a papi hivatás jelölte volna ki Tompa eljövendő nemzeti szerepét. A biblia is, melyet egyszer kezébe vévén, többé onnan ki nem adott, mely tárgyakat, eszméket, formákat szolgáltatott költészetéhez, a biblia is nem csupán a legbölcsebb, legszentebb kinyilatkoztatás, de valódi nemzeti kincs is a magyarságra. Nemcsak a protestáns hit, de a nemzeti ügy bajnoka is újjongott abban az ismeretlenben, aki a Károli Gáspár teljes magyar bibliájának megjelenésekor könnyben úszó szemmel áradozott, hogy: „nem vagyunk immár világosság nélküli, vak tömeg!" Papi hivatása, az „élet italának", a bibliának élvezete értetik meg velünk, hogy Tompa a súlyos keresztek terhe alatt, miket az élet vállaira rakott, össze nem roskadt. Apának lenni, megértő, gyöngéd gyermekeket felnevelni, „amikor a kert lesz apró gyermekei könyve s ott tanítgatja őket térdein", ez volt legédesebb álma,