Református nőnevelő intézet, Pápa, 1917

I. Tompa, a nemzeti költő

— 15 — ( oldásának mai korában, amikor valóban „hódítva van a lég", az emberi ész és bátorság büszke diadalénekének is beválik. Az ó- és új-testamentum elbeszéléseinek tükörében nem Tompa látta először nemzete életét. Hogy különösebb kedvvel választja ezeket eszméi jelképes keretéül, abban kétségtelenül közrehatott abbeli meggyőződése is, hogy a bibliai alakok összes jellegzetes vonásaikkal benn élvén a köztudatban, általuk a legkönnyebben jő létre a költő és közönségének belső kapcsolata. Az allegórikus keret is, mert vallásos, a legártatlanabb, a cenzor szemében semmi gyanút nem keltő, viszont a megérthetőség könnyű, a hatás szinte közvetlen. Mi vagyunk, mint mi valánk már a Farkas András négyszázév előtti krónikájában, Izrael népe. Vezéreink Gád, Áser és Dán*—a nemzet lelkében talán Görgey, Damjanich, Bem ? — Fáraó hada az osztrák sereg, a Kanaán után többé nem sovárgók, az egyiptomi vereshagymára visszakivánkozók azok, akik hajlandók a hatalommal olcsó bérért megegyezni. Keserű feddés, Tompánál szokatlan szarkasztikus éllel, ez a Régi történet. A bibliai Sámson, kinek kacaj közt szenvedő vak alakja már a Pusztán egy képében a nemzetet személyesítette, újból megjelenik a Fogolyban. Bátor, fenyegető szózat ez. Börtönben bár, de él a nemzet és él ereje is, mely ha egykor felkél, „tudtul lesz Isten s embereknél". Majd a Sámson-ban a még szabad, bilincsre nem vert férfit láttatja, kit Delila csábító öleléssel akar kárhozatra magához vonzani. Hatalmas intelem ez a nemzetnek, hogy az októberi pátensben kinált olcsó alkuban egész jövőjét ne adja el. A Héber legenda csak vonatkozásaiban bibliai, maga a téma nem a szentírásból való. A jámbor zsidó, ki naiv hitének ösztönével érzi, hogy az áhítva várt nagy szabadító megszületett, házrólházra járva, gyolcsát kinálva keresi a szüzet, Menachem anyját. Az idők teljessége a nyomorúságban sínylődő magyar népen is betelni látszott, szabadsága talán már meg is született, csak még nem talált rá a kóbor vándor, a lelkek jámbor buzdítója, a költő. A megszületett Jézus isteni alakja valóságban aztán a Heródes-ben jelenik meg előttünk. Heródes üldözi az isteni kisdedet, poroszló csapata megannyi csecsemőt halálra visz, de vérengzése csak magára hoz éjszakai borzalmakat. „Újjáalkotni e földet ki adatott", az él és az üldözés csak szaporítja követői táborát. Dacos hév, párosulva