Református nőnevelő intézet, Pápa, 1917

I. Tompa, a nemzeti költő

— 10 — ( magát megadni volt már eltökélt." De kigyúlt a szövétnek, az ige világosságaként ragyogott fel Tompa költészete. A Pusztán volt első költeménye, melyben a nemzetet ért iszonyatos csapás fölötti mérhetlen fájdalmának hangot ad. A költemény sorsa, akár a nemzeté, melynek szólott, merő hányattatás. Magyar földön nyomtatásban csak a kiegyezés után jelenhetett meg. Egy Lipcsében kiadott magyar anthologia : Hangok a múltból, melynek cimképe siremléket ábrázolt, rajta feliratként Bajza sorai: „tettök sugára átragyog időn, enyészeten", közölte elsőnek. A hazafias versgyűjteményt becsempészték az országba s szerkesztőjével együtt a nemzet is tűnődhetett azon, vájjon nem Petőfi képzelete szülte-e a hatalmas képeket, melyek a betolakodott jövevények tulajdonává váló magyar puszta veszni induló varázsát siratják. De külön, kéziratban is terjedt a vers, jambikus méretét sortoldozgatásokkal ütemes népivel cserélik fel s kesergő gyászdalként kereng szerte az országban. A két évtized után bekövetkezett alkotmányos változás elégikusan megnyugvó új befejezés Írására indítja a költőt, de a költemény ez alakjában nem az, ami eredetileg volt, nem a fájdalom megragadó dala, nem az a sóhaj, amely önkéntelenül tört ki a kebelből, hogy szél fuvalmával elenyésszen a végtelen rónaság néma birodalmában. Ugyanígy a teljes reménytelenség sivár hangulatából, amikor „vértől áradott" a tó s hősök temetője volt a mező és „akik éltek, jártak búsan, szótlanul", fakadt A gólyához is. Évtizedek óta szinte köztudatba ment át az a tévedés, hogy ez a költemény sorrend szerint az első Tompa allegóriái közül, holott A gólyához minden, csak nem képes beszéd. Hisz nyíltabban, bátrabban alig beszélhetne panasz, mint itt. A gólya madár nem szimbólum, mert nem jelent mást, mint amit neve mond. Tényleg a gólyát, a magyar ember házatájának meghitt lakóját, szólítja meg a költő, hogy kerülje régi fészkét, ne higyjen a csaló kikeletnek, repüljön vissza más, boldogabb hazába. Ha jelkép lett volna csupán a gólya, a nemzet így is megértette volna, mint ahogy megértette a később következett allegóriák mindegyikét, de nem látott volna át leplező fátyolán a cenzor, aki pedig ép ezért a verséért idézte törvény elé a költőt. Az allegóriák csoportját későbbre hagyva, vessünk egy pillantást a forradalom után irt egyéb hazafias költeményeire. Az elbeszélő jellegűek közül, bár Tompa lírikus egyénisége ezekben is kiütközik, legmélyebb értelmű Az öreg szolga. Tipikus története ez