Református nőnevelő intézet, Pápa, 1917

I. Tompa, a nemzeti költő

— 9 — ( Az Eperjes-ben Béla király, a Király kutjában Mátyás emléke kel életre mondai keretben. Odaadó szeretet minden iránt, ami a földhöz tartozik, árad ki e regékből. Méltán tetszettek lírai jellegű bevezetéseik. Egyikben, a Hegyes kő-ében, mikor a pártos, hütelen folyamot, a Poprádot szólítja meg, „kibujdosott barátjához" írt későbbi intelme alaphangjára ismerünk: Hogy nálunk annyi régi bánat él: Köztünk lakozni medred habja fél ? Hogy annyi könny hullt szét e jó hazán: Határiból azért futamsz talán? Hisz habjaidra pártos szökevény, Szivárványt ott sem boltoz enyhe fény ! . . . Mondái között nem csak előadásának bája, lebilincselőbb meséje és kerek szerkezete miatt, de azért is, mert tisztán saját képzelete leleményéből a délibáb csodás természeti jelenségét egy megkapó történettel gyönyörűen magyarázza, a Csörsz árká-nak adjuk az elsőséget. A forradalom szele erős hullámzásba hozta Tompa lelkét is. Sem állása, sem egyéni jelleme vezető szerepre nem jelölték ki. Volt költő is más, kinek szavára „haloványult a gyáva", kinek riasztó szózatára ezrek esküdtek, kinek harci énekén százezrek lelkesültek, kit egész lénye predesztinált rövid, de annál fényesebb küldetésre. De azért tévedés azt hinni, hogy Tompa lantja nem szólalt meg a forradalom viharában. Van szava „A nagyokhoz", kiknek számára „nőtt az egész erdő" s kiktől mégis hiába kért a fázó, didergő nép egy kis tüzelőt. Van erősebb hangja a baljóslatú gyászvarjak ellen, kik a hazának csak rosszat prófétálnak, mikor az már szántja a népszabadság földjét és ülteti bele saját boldogságát. Van harci szózata is: „Előre", lendületes dicsőítése az igaz ügyért való viadalnak: Mi szép szabad hazában élni S meghalni érte bátorán ! A harc hevétől izzó szíven A halál gyorsan átsuhan ! Hogy a rémítő vihar dübörgését azonban csupán egyetlen hang volt képes túlharsogni s hogy ez a hang nem az övé volt, az nem az ő lelkes akaratán, még kevésbbé érzése őszinteségén múlott. És megjött a Tompa kora. „Nehéz borulat" függött ekkor a nemzeti feje fölött s a „gyászéjben, melyben harmat se hullhat,