Református nőnevelő intézet, Pápa, 1915

I. Ünnepi beszéd

— 7 — amit a titkon érző s Istenben bizó szivek óhajtva sejtettek. Mire reánk mosolygott május elsejének derűs napja, egyszerre megszólaltak a gorlicei ágyuk, melyek a vulkáni kitörések borzalmasságával rombolták szét az oroszok bevehetetlennek hitt frontjait. Szinte egy pillanat hatása alatt megtört az orosz varázslatos ereje s megbukott az ellenünk szőtt ádáz terveinek tömkelege. Csodálatos gyorsasággal üldözte őt hü szövetségeseinek erejével megizmosodott diadalszekerünk, s egy hónap eltelte után Przemysl várfokáról biztatóan mosolygott a diadal zászlója. A tehetetlen óriás erejét szétmorzsoló ágyútűz elsöpörte a Kárpátok rettegő orosz seregét is. Május első hetének örök emlékű napjaiban fejvesztetten, egymást tiporva, lángoló völgyeken s holttesteknek hekatombáin keresztül rohantak át szorosainkon s nagy veszteségekkel ürítették ki a Kárpátoknak fél millió orosz feláldozása árán szerzett keskeny földszalagját. A negyedévi szivós küzdelmek nehéz sóhaja az orosz kiűzésnek hirére mindnyájunk ajakán dicshimnusszá változott, hihetetlen örömök tüze lángolt szemünkben s buzgó hálafohász szállt fel az egek Urához azzal a kéréssel, hogy Isten áldd meg — a sokat szenvedett — magyart! Véget értek tehát a hazánk földjén vívott nehéz harcok. A Kárpátokba vetett bizalmunk beteljesedett. Katonáink hősies és lankadatlan kitartásának s német barátaink segítő jobbjának volt méltó eredménye, hogy Magyarország várfalán, fiainak acélizmain összezúzta magát az ellenség. A magyar lélek, a magyar ész, a magyar sziv aratta itt fönséges diadalát. Ezeknek a lélekemelő küzdelmek szent napjainak évfordulóját ünnepeljük ma, s hálás szívvel nyujtjuk az elismerés babérágát hős fiaink felé, akik az egész világ szemeláttára és dicsőítése mellett a csodába illő hősi erényeknek mintegy hervadhatatlan koszorúját fonták édes hazánk homlokára. Az ellenség már messze túl van határainktól, a Kárpátok nem harcok színhelye többé. Ott most minden csendes. És e csend szól hozzánk, a magyar társadalom tagjaihoz, a felnőttekhez csak úgy, mint az iskolás gyermekek ezreihez, hogy a Kárpátok vidéke dicsőséggel megtette kötelességét s ezek után rajtunk a sor, hogy hazafias feladatunkat lerójjuk azok iránt, akiknek csendes otthonát kívánta áldozatul a romboló támadásnak sok nehéz könnyet fakasztó, ádázán pusztító ereje. Amikor hálás szivvel tekintünk a Kárpátok