Református nőnevelő intézet, Pápa, 1915

I. Ünnepi beszéd

— 8 — felszabadított vidékei felé, szemünket a szánalom, a részvét, az odaadó áldozatkészség könnyei borítják el, ha elgondoljuk, hogy mért lettek földönfutókká otthonukból kiűzött testvéreink, hogy védettebb vidékek vendégszerető körében várják meg a felszabadítás pillanatát. Az elpusztult falvak százai, a lerombolt városok romjai, az istállóvá fertőzött templomok és iskolák kiáltva szólnak hozzánk» hogy a romokat takarítsuk el s a pusztulás helyén egy új, egy szebb, egy virulóbb s igazi magyar érzésektől áthatott életet teremtsünk. De ezt a nemes feladatot csak úgy valósíthatjuk meg, ha minden magyar meghozza a maga áldozatát, s jó szívvel s tettrekész akarattal siet az áldozatok könnyeinek letörlésére, fájdalmának enyhítésére és veszteségeik pótlására. Adjuk tehát félretett filléreinket a háborúban elpusztult kárpáti tűzhelyek felépítésére, iskolák, templomok falainak fölemelésére. Siessünk legalább csak egy-két téglával is hozzájárulni az új élet fakasztásához. Óh, mert ez a tégla túlél minket és örök hirdetője lesz a háború tisztító tüzében nemcsak megtüzesedett, de megnemesedett s minden áldozatra kész magyar szivnek. Ha a nemes adakozás filléreivel már letöröltük az értünk szenvedők könnyeit, ha már új életet varázsoltunk a sokat szenvedett falak közé, ne feledjük el, hogy ezzel még nem róttuk le tartozásunkat hazánk iránt. Amig hős fiaink a harctéren vívják véres csatáikat a mi boldogulásunkért, azalatt a nemes munka minden eszközével s kötelességünknek lelkiismeretes teljesítésével dolgozzunk, küzdjünk, fáradjunk a nemzeti munka minden fórumán. Érezze át minden gyermeke a hazának, hogy a kötelességszeretet magasztos tudata lesz nemzeti nagyságunk legbiztosabb alapja. S ha megteszünk mindent, ami emberileg megtehető, úgy nyugodt lelkiismerettel fordulhatunk az egek Urához, hogy áldástosztó jobbját terjessze ki a jövőben is sok küzdelmet vívott hazánkra s vezesse győzelemre, dicsőségre az igazságért, a becsületért és kultura vívmányaiért oly önfeláldozóan küzdő lelkes hadainkat.