Református nőnevelő intézet, Pápa, 1914

I. A nőnevelő-intézet az 1914-15. iskolai évben

— 6 — avagy az elvégzendő tananyag mennyiségében redukálás történt volna. A felosztott 32 óra megnövelte minden tanár óraszámát, de vállalta a munkát mindenki szívesen s teljesítette igen lelkesedéssel, tudván, hogy ez az áldozat csak csekély viszonzás a haláltmegvető bátorságért, mellyel a kultura katonává lett munkásai őrködnek határainkon. Aggódva, az iskolai munka zavartalan folytatásában kételkedve kezdtük meg a tanévet. A felelősség, melyet 130 bentlakó növendéknek egy családba gyűjtésével az intézet vezetősége magára vállalt, valamint az intézet létérdeke úgy kívánták, hogy az iskolai munka végzésének lehetősége biztosíttassák. Ezért, midőn október havában a mi városunkban is hadi tartalékkórházak tervezése határoztatott el s ilyenül a nőnevelő-intézet is számításba vétetett, a kerületi elnökség bölcsessége a legfelsőbb katonai hatóságnak a kulturális munka végzésének lehetőségét biztosító törekvéseivel egyetértve, a nőnevelő-intézetet eredeti rendeltetésének hagyta meg. — Az intézet azonban — ha közvetlenül nem is — közvetve hozzájárult a sebesültek hajlékainak létesítéséhez is. Szeretettel fogadta be falai közé a ref. elemi iskola egy osztályát, Kiss Vilma, volt kedves tanítványunk vezetése alatt s az állami polgári leányskola tanári karát és növendékeit. Eddig egymás munkájának inkább távoli szemlélői voltunk csupán, kölcsönösen a végeredményt szemlélhettük csak, most az együttmunkálkodásnak ez az éve a megértés, megbecsülés és szeretet szálait még erősebbé fonta a testvérintézetek között. Ha az isteni Gondviselés úgy rendeli, hogy az új iskolai évben a tanintézetek a testi szenvedések enyhítésének házai legyenek továbbra is, kollegiális szeretettel, őszinte jó érzéssel várjuk falaink közé vissza új együttmunkálkodásra a testvér iskolákat. Az a nemes törekvés, mely minden jó honleányt arra késztetett, hogy a szeretet adományaival enyhítse vitéz katonáink szenvedéseit, munkálkodásra serkentette intézetünket is. Növendékeink minden rendelkezésre álló eszközzel részt vettek, tanáraik vezetése mellett nagy buzgalmat fejtve ki, az erejükhöz, képességükhöz mért honleányi kötelességek teljesítésében. Az anyagi áldozatot az intézet hozta. Püspök úr őméltósága nemesszivü engedélye folytán 1000 K értékű pamutot vásároltunk s azt október—december hó folyamán a gyermekek munkás keze feldolgozta a hideg tél fagyos leheletét elűző meleg ruhává. A készített ruhadarabok legnagyobb