Református nőnevelő intézet, Pápa, 1914

I. A nőnevelő-intézet az 1914-15. iskolai évben

— 7 — részét: 232 drb. hósapkát, 215 pár Iábszárvédőt, 180 pár érmelegítőt és keztyüt a hadsegélyző hivatalhoz juttattuk el, a helybeli katonai parancsnoksághoz pedig városunkból hadbainduló katonák számára 25 hósapkát, 25 pár lábszárvédőt, 25 pár érmelegítőt és 82 pár lábfejmelegítőt küldöttünk. Megvarrtak ezenkívül növendékeink 100 vánkoshuzatot a Vöröskereszt Egylet kérésére. Mig az őszi szép idő tartott, szorgalmasan gyűjtöttek a növendékek teának való szederlevelet is, úgy, hogy 10 kg. szárított tealevelet küldhettünk el a hadsegélyző hivatalhoz. Azonban nemcsak munkálkodtak növendékeink, zsebpénzüknek á maguk apró örömeire való felhasználásáról is szívesen lemondtak azért, hogy örömet szerezhessenek a harctér ezer veszélyével küzdőknek. így a harctéren küzdő katonák karácsonyi ajándékára 296 K 34 fillért adományoztak; a sebesült katonák lelki vigasztalására pedig vallásos iratok, imakönyvek, zsoltárok s mulattató olvasmányok adományozásával igyekezték leróni hálájukat. A gyermeki áldozatkészség késztette növendékeinket arra, hogy a hadikölcsönök jegyzésében is résztvegyenek. Szabad rendelkezésre pénzt növendékeink az intézeti szabályok értelmében maguknál nem tarthatnak. Megható jósággal lemondtak tehát arról, ami olyan kedves emléke az iskolában töltött éveknek, nem csináltattak csoportképet, hanem mind a képző, mind a polgári iskola IV. osztályú növendékei ösztöndíj-alapítványokul 100—100 K-ás hadikölcsönkötvényt jegyeztek. A második hadikölcsön jegyzésénél pedig a III. képző növendékei vásároltak egy 100 K-ás hadikölcsön kötvényt ugyancsak ösztöndíj-alapítványul — a IV. o. társaikkal egyetértőleg — gyakorló elemi iskolai tanulók jutalmazására. — Nemzetünk küzdelmeinek erőfeszítéseihez mérten csekélység az, amit tehettünk, de boldogító érzéssel tölti el lelkünket az a tudat, hogy növendékeink szivét a nemes áldozatkészségnek, önzetlen hazaszeretetnek magasztos érzelmei töltik be s mig atyáik, testvéreik a nemzet ellenségeit, ők itthon a haza gondjait segítették elűzni. Hisszük, hogy ez ifjúi lelkesedés lángja nem alszik ki soha, hanem bevilágítja egész életüket s mindenkor hü munkásai, áldozatra kész leányai lesznek a jobb kor felé dicsőségesen haladó hazánknak.