Református nőnevelő intézet, Pápa, 1913

Dr. Antal Gábor emlékezete - Emlékbeszéd. Irta dr. Kőrös Endre

— 6 — tették egyszersmind első diákká, akire mind a professzorok bizakodó reménységgel néztek. A tudomány minden szakában egyaránt képezte magát. Az az univerzalitás, a tudás annyi mezején való egyforma jártasság, mely a férfiúnak olyannyira jellemző tulajdonságává lett, diákkorából veszi eredetét. Érdeklődését nem elégítette ki egy szak, azon iparkodott, hogy minden téren alapos ismereteket szerezzen. Csak így érthető, hogy a későbbi bölcsészettanár mint VIII. osztályos gimnázista természettani kérdéssel nyert pályadijat. A tanulóból, aki a gimnázium végeztével a theológiát, s mivel akkor a főiskolán még jogi akadémia is volt, a jogot is egyidejűleg hallgatta, nagyon ifjan, 22 éves korában már tanár lett. Egyidejűleg ugyan csak helyettes jelleggel, de éppen ez volt a nagy kitüntetés az ifjúra, mert a kollégiumnak olyan országosan elismert tudós tekintélyét kellett helyettesítenie, aminő Kerkápoly Károly, a későbbi miniszter volt. A fiatal tanár azonban érezte, hogy látókörét még szélesítenie, tudása tárházát gazdagítania kell, s ezért hosszabb időre külföldre utazott és Berlinben, majd Zürichben bölcsészeti és theológiai tanulmányokkal foglalkozott. Külföldről visszatérve lépett azután végleg a kollégium szolgálatába. 1869-ben szentelték pappá, s ugyanakkor megválasztották rendes tanárrá is. Kedves növendékek! Közületek azok, akik a tanítói pályára készülnek, bizonyára tisztában vannak azzal, hogy a tanítás és nevelés munkájában mi biztosítja a sikert és eredményt, mi jelenti a kezdetet és véget. Lehetünk mi az ismeretek egész halmazával megrakva, fel lehetünk fegyverezve mesterségünk módszerének minden fogásával, ha nincs meg bennünk egy, amit sem tudás, sem mesterkedés nem pótolhat, ha nincs meg bennünk a tanítványaink iránti szeretet, akkor holt marad tudásunk, meddő a fáradságunk. A szeretet áthidalja a távolságot, amely tanítványt és tanítót egymástól elválasztja, a szeretet teremti meg azt a lelki egységet, mely nélkül tanító és nevelő munka nem is képzelhető. Nem képzelhető egy fokon sem, nem a szülői háztól most kikerült apró gyermekek körében, s nem még érettebb ifjaknak tudományos képzésében sem, amire Istenben boldogult püspökünk élete e szakában — majdnem két teljes évtizeden át — hivatva volt. Nehéz, az általános felfogás szerint: száraz tárgyakat adott elő: bölcsészetet, bölcsészettörténetet, nemzetgazdaságtant és hasonlókat. De — amint azt róla egyik derék volt tanítványa megirta — „az el-