Református nőnevelő intézet, Pápa, 1913
Dr. Antal Gábor emlékezete - Imádság. Irta Kis József
Dr. Antal Gábor püspök emlékezete. (Az 1914 január 18-iki iskolai gyásziinnepen mondott imádság és emlékbeszéd.) I. Imádság. Panasznak és hálának, bánatnak és megnyugvásnak ellentétes érzelmei hánykolódnak szivünkben Isten, édes Atyánk. Nagy a panaszunk, nagy a bánatunk, mert elesett a mi fejünknek koronája: meghalt, elköltözött és nem jön közénk többé az a melegszívű, nyájas szavú, derült kedélyű főpásztor, aki hűséges gonddal őrködött intézetünk fölött; aki bölcs és tudós volt; akin csakúgy ragyogtak a lelki nagyság örökértékü gyémántjai. Nagy a panaszunk, nagy a bánatunk, mert az ő sirba dőltével intézetünk főoszlopát, lelki atyánkat vesztettük el. Jöjj segítségünkre Istenünk és ne engedd, hogy a panasz és a bánat erőt vegyenek rajtunk és leverjenek bennünket. Segítsd győzelemre szivünkben a hála és megnyugvás érzelmeit. Légy segítségül a mi erőtlenségünknek, hogy panasz helyett szelíd megnyugvással hálát adjunk jóságodért, mellyel adtad nékünk e nagy férfiút; jóságodért, mellyel valósággal a bőség szarujává tetted őt a lelki kincsekben. Jóságodért, hogy e bőségszaru áldásaiban nekünk oly kiváló részt juttattál sok esztendőn át. Isten, édes Atyánk, azért a nagyságért, a szív és elme kincseinek ama kimeríthetetlen mélységéért, pazar sokféleségéért, mellyel ő közöttünk forgolódott, hogy gazdagítson minket, Tiéd legyen a dicséret és dicsőség! Övé pedig, nagy halottunké, legyen hálás szivünk eme bucsusóhaja: Főpásztorunk, Isten után őrállónk és gondviselőnk, köszönjük sok jóságodat, szivünkbe zárjuk drága emlékedet, Isten veled 1 Ámen. Kis József. 1*
