Református nőnevelő intézet, Pápa, 1913
Heltai Gáspárról. Irta Luxné Závory Teréz
— 19 — godjanak meg Isten akaratában, mert bölcsessége tudja, hogy kivel mit miért művel. Óv a hizelkedéstől, amely csak kárára van a könnyen hivőnek, s úgy járhat, mint az a holló, amelytől a róka hizelkedés leple alatt lopta el a sajtot. Másutt példáz az elégedettségről, amely az istenfélő léleknek olyan szép vonása. Dicséri a jótettet, dicséri a fösvénységet, tanít igazmondásra, meggyülölteti a hazugságot. „A hazugsággal átalmehetünk az országra, de vissza nem jöhetni. Szép jószág az igazmondás" — mondja ugyanitt. „A négy ökörről és oroszlánról 1 1 szóló mesében kiemeli az egyező akarat, békességes együttélés erejét. Az oroszlán nem meri megtámadni a négy ökröt, de mikor ezeket rágalmaival sikerül egymással összeharagítani, egymás után elpusztítja őket. A keselyű és holló történetében arra tanít, hogy senki ne vállalkozzék elbizakodottan erején felüli munkára, mert az a baj és szégyen érheti, ami a hollóval történt. Ez látva, hogy a keselyű csak úgy könnyen elragad egy-egy báránykát a nyájból, azt gondolta, hiszen ő is madár, mint a keselyű, miért ne követhetné a példát. A gondolatot tett követte, de pórul járt az elbizakodott holló, mert a pásztor elfogta és szárnyát szegte. „A tiszt próbálja meg az embert — mondja a meseíró — és más Mátyás király, más ismeg Mátyás kovács. — Másutt szorgalomra, munkás, takarékos életre int. Majd vigasztal, hogy Isten gondot visel mindenkire : az együgyüekre, ártatlanokra és ha valaki felebarátja ellen tör, saját veszedelmére fordítja az Űr a gonosz ember szándékát. Isten nevét egyáltalán sokszor emlegeti Heltai; ahol csak lehet, istenfélelmét beleszövi meséibe és néha szinte az imádság hangjába megy át. És mig egyfelől a népet pártfogolja, védelmezi, másrészt ostorozza a jobbágy elnyomóit, kizsarolóit. Ellensége a nagyoknak, dúsaknak, hatalmasoknak, kik földi szerencséjükkel visszaélnek. Kikel a fejedelmi önkény, a nemesek féktelensége, romlottsága ellen. Céloz a politikai élet bajaira, állapotára is. Kimondja nyíltan, mint nyomorgatják a hamis és kegyetlen emberek a szegény együgyűt, aki akár bűnös, akár nem, a törvény előtt fizetnie kell. Nem ítélnek tehát a bírák sem igazságosan. Szemébe mondja a nemeseknek, hogy azért ha valaki úr, abból még nem következik, hogy a szegényt állatnak tekintse. Ne legyen elbizakodott és kevély az úr, mert az Isten az alázatosakat magasztalja fel. Senki ne nézze le a másikat, mert egy atyának gyermekei vagyunk mindnyájan. 2*
