Református nőnevelő intézet, Pápa, 1913

Dr. Antal Gábor emlékezete - Emlékbeszéd. Irta dr. Kőrös Endre

— 11 — tudatában annak, hogy nem a születés, nem a vagyon, de egyedül a munka adhat nemességet. Hasson át bennünket a tudás utáni kiolthatatlan vágy, amint őt ez töltötte el, ne higyjük azt, hogy az iskola padjaitól kikerülve többé nem kell magunkat képeznünk, élesítsük tovább is elménket, gyarapítsuk tovább is ismereteinket, mert a nemzetek mai nagy versenyében a müveitebbé lesz a diadal. Teljesítsük hűséggel, becsületesen kötelességünket. Hajtsuk minden este abban a tudatban álomra fejünket, hogy napunkat nem vesztegettük el, hogy ha nem is oly mértékben mint ő, de mindennap elvégeztük azt a munkát, amit hivatásunk reánk rótt. Ha sorsunk kedvezőre fordul, ha munkánknak bőséges jutalmát adja meg az Ég, ne vakítson el bennünket a siker, legyünk szerények, leereszkedők, szelídek, nyájasak, aminő Ő volt, az elsők között legelső. Vérrel szerzett hitünkhöz, mint Ő tette, ragaszkodjunk rendületlenül, de ne gyülöljünk senkit sem hitéért, mert mindnyájan egy Atya gyermekei vagyunk, amint az Ige szavával azt Ő hirdette mindenkoron. Legyünk hivek halálunkig édes magyar hazánkhoz és hűségünket ne hangos szólamokkal, de erőnkhöz mért tettekkel bizonyítsuk, amint megbizonyította azt ő egy élet munkájával. És mindenek fölött és mindeneknek előtte, hassa át egész lényünket a szeretetnek az a lelke, amely élt ő benne s örökre él általa, a szeretetnek az a lelke, mely a szivjóság erejével örömre változtatja a szomorúságot és virágot fakaszt a sziklák meredélyén . . . Kedves növendékek! A komáromi temetőben, maga-kijelölte sírjában, korán elhunyt szeretett leánya, kedves volt növendékünk oldalán pihen immár földi vándorlása után a mi nagy püspökünk, az igaz férfiú, a jó ember. Ó, ha utatok elvezet egyszer a helyre, hol Antal Gábor szellemi erejének áradó folyamát szimbolizálva hömpölyög a hatalmas magyar Duna, ha utatok elvisz a városba, melyhez a várvédő Klapka, a költő Jókai után a magyarság lelkes apostolának, a mi drága jó püspökünknek emléke is fűződik, menjetek el akkor a temetőbe, keressétek fel az ő sirhalmát, És sirhalmához menvén ejtsetek Reá egy könnyet, mert megérdemel Egy könnyet az, ki annyit szárított fel Meleg lelkének hő sugárival. Df, Kőrös Endre.