Református nőnevelő intézet, Pápa, 1913

Dr. Antal Gábor emlékezete - Emlékbeszéd. Irta dr. Kőrös Endre

— 8 — szentegyházunknak. Ez a meggyőződés vezette akkor is, mikor az egyházak bizalmából különböző kerületi tisztségekre elválasztatván, mindjobban fokozódó befolyást nyert a dunántúli református egyházkerület ügyeinek intézésére. A főgimnázium állandó államsegélyének biztosításában, új épületének létesítésében épúgy tevékenyen közreműködött, amint az elsők között sietett a zsenge palánta ültetéséhez, melyből e mi drága nőnevelő-intézetünk kifejlődött. „Jól vagyon jó és hív szolgám, kevesen voltál hív; többre bizlak ezután ..." Az írás eme szavai beteljesedtek rajta. Többre, a legnagyobbra hivatott el, ami a protestáns egyház közbizalmából elérhető. 1896-ban — az ezeréves honfoglalás ünnepi esztendejében — főpásztorává, püspökévé választotta őt meg a dunántúli református egyházkerület. Az ősi szokásnak hódolva ugyanekkor lelkészének hivta meg őt a komáromi egyház s innen Komáromból intézte ezután egynegyed millió magyar kálvinistának lelki gondozását. Kedves növendékek! Alig hiszem, hogy teljes egészében fel tudnátok ti még fogni, minő nagy, minő felelősséggel teljes, mennyi gondot és tetterőt, minő bölcsességet és lángbuzgalmat követelő magas tiszt a püspöki állás. Dísz, amelynek súlya van, súly, amelynek emelni kell. Emelni azt, aki a díszt viseli s emelni azokat, akikre a díszből áldás hárul. S ha nem hiszem, hogy ti ez állás nagy jelentőségét felfogni tudjátok, magamról sem hiszem, hogy képes vagyok méltatni a mi áldott emlékű püspökünket a maga fenséges hivatása körében. Ám talán nemcsak én, hanem a jelen nemzedék sem illetékes ilyarányu tevékenység biráló méltatására. Az igazi érdem legjobb birája az idő. S az a kor, mely bizonyos távlatból látja majd a ma embereit és eredményökben látja már az alkotásokat, melyekre életük munkáját szánták, az az eljövendő kor majd láttatni fogja az utódokkal a maga igaz mivoltában a mi szeretett főpásztorunk nagy alakját. Mi őt csupán dolgozni láttuk. Dolgozni azon, hogy kerületét szellemiekben és anyagiakban okos előrelátással, kíméletes eréllyel mind előbb és előbb vigye. Mi őt csak utjain láttuk, majd ebben, majd abban a gyülekezet körében, amint erősíti a hitéletet, éleszti az áldozatkészség sokszor lohadó tüzét. Mi őt csak a kerület elnöki székében figyelhettük, amint bölcsen vezeti a tanácskozásokat, amint felszólal minden fontos ügynél és szavának sohasem