Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

— 17 — úr őméltóságát és Neményi Imre miniszteri tanácsos úr őméltóságát körünkben üdvözölni szerencsések vagyunk, kedves kötelességem nyilvánosan is kifejezést adni, őket mély tisztelettel üdvözölni s intézetünk részére további jóakaratukat kérni, biztosítván őket arról, hogy intézetünknek mindenkor fő törekvése leend, hogy magát ezen kitüntető jóakaratra méltóvá tegye azáltal, hogy olyan növendékeket neveljen a magyar hazának, akik az elemi oktatás terén jól és dicséretesen megállják helyüket, akik emellett ékeskedjenek a vallásosság, egyszerűség, jó erkölcs és családiasság erényeivel. Mert hogy eddig ezt a nemes feladatot intézetünk növendékeivel meg tudtuk közelíteni, annak ékesen szóló tanúbizonysága, hogy tanítónőképző-intézetünkben az 1906. évtől fogva tartott négy képesítő vizsgálaton oklevelet nyert 152 növendékünk mind tanítói állást nyert, úgy hogy a mult évben képesített 35 növendék közül a mult évi november hóban az utolsó is álláshoz jutott és a reá váró feladatnak mind kellőleg megfelelt ; viszont az első három képesítő vizsgálaton oklevelet nyert 118 növendék közül 42, vagyis több, mint 35% férjhez ment, jeléül annak, hogy intézetünkben a növendékeknek komoly tudományokkal való foglalkozása, a tanítói hivatásra való szakavatott előkészítés nem öli ki szivükből a nőiességet, nem fásítja s teszi üressé a kedélyt, nem hamisítja meg a női kebel legtermészetesebb, azért legjogosultabb érzelmeit s vágyait, nem teszi közönyössé növendékeinket a legmagasztosabb női hivatás, a tisztes családi élet feladatainak betölthetése iránt. Legnagyobb hálával tartozunk azonban mindazért, amit ma szépet, magasztosai örvendező szivvel intézetünkről elmondhatunk azok előtt, akik ünnepélyünket személyes megjelenésükkel megtisztelni s ezáltal annak fényét emelni szívesek voltak, a mindenható jó Istennek, aki nekünk mindeddig segítségünkre volt jóra irányzott törekvésünkben és aki a maga nagy erejét megdicsőítette a mi erőtlenségünkben, akinek nevének segítségül hívásával és dicsőségére avassuk fel ez intézetet és annak épületét. Nagy Isten ! Örök Jóság és Örök Szeretet! Szivünkben az édes öröm, lelkünkben a mély hála érzetével borulunk le Előtted ez ünnepélyes órában, amidőn leánynevelő-intézetünket és annak új épületét felavatjuk s rendeltetésének átadjuk, hogy buzgó imádságban hálákat adjunk a Te segedelmedért, amelynek támogatásával nagy munkánk jó véget ért és kérjük intézetünkre továbbra is kegyelmednek gazdag áldásait. 2