Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

— 18 — Atyánk! Istenünk! Tebenned bíztunk eleitől fogva s ime bizalmunkban nem csalatkoztunk meg; a te édes atyai segítségedért emeltük fel Hozzád kezeinket s ime az elért eredményben megmutattad gondviselő jóságodat! Midőn most magasztos örömérzéssel itt állunk leánynevelőintézetünk új épületének falai között, midőn látjuk nemes buzgólkodásunknak meglepő szép eredményét s abban a Te édes atyai végetlen jóságodnak szemmel látható tanúbizonyságát: mélységes áhítat foglalja el szivünket és ez arra indít, hogy dicsőítsük a Te nagy nevedet és magasztaljuk velünk közlött kegyelmedet, amelyet tanúsítasz a Te néped iránt nemzedékről nemzedékre. Atyánk ! Te tartottad meg mindeddig sok vész és vihar között evangéliomi anyaszentegyházunkat, Te gondoskodtál annak veteményes kertjeiről: az iskolákról, hogy fiainkat, leányainkat a hitben, szeretetben és a te félelmedben nevelhessük, fogékony lelkükbe az evangéliom tiszta tudományának és a hasznos ismereteknek magvát elhinthessük, őket az emberbaráti és hazaszeretet, az erkölcsösség és erény drága kincseivel felékesíthessük. Te adtál anyaszentegyházunknak áldozatkész, nemes szivü jóltevőket, kik Tőled nyert javaikból örömmel hozák meg áldozatukat a nevelésügy, az egyház, a közjó oltárára, kiknek áldozatkészsége segített minket is abban, hogy ezen intézet felállítására irányuló nemes törekvésünk sikerre vezetett. Áldd meg Istenünk, anyaszentegyházunk és nevelő-intézetünk ezen nemes szivü jóltevőit hosszú, boldog élettel, jótéteményük bő gyümölcsözésében található sok igaz örömmel, azoknak pedig, akik már eltávoztak az örök jutalom elvételére, emlékezetét tedd örökre áldottá közöttük 1 Azok a jótétemények, amiket a közművelődés oltárára meghoztak, érjék el mindenkor nemes céljukat s intézetünk felvirágzásából, az ifjúság nevelése terén elért kedvező eredményből derüljön fény az összes jóltevők nevére. Cselekedjed jó Atyánk, hogy egyházunk híveinek áldozatkészsége, amely anyaszentegyházunk közintézményeinek mindeddig fenntartója, életerejének tápláló forrása volt, soha ki ne apadjon, hanem mint ősi örökség szálljon át nemzedékről nemzedékre 1 Áldd meg Atyánk, ezen nevelő-intézetet, hogy legyen ez az evangéliomi tiszta tudománynak terjesztője, a jó erkölcs és igaz vallásosság ápolója, a női szerénység, gyengédség, szivjóság, szor-