Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912
Kettős örömünnepünk
— 14 — De nemcsak külsőleg fejlődött fokozatosan intézetünk, hanem folytonosan fokozódott benne az oktatás és tanítás sikere is, úgy hogy a hasonló intézetek között elismerésre méltólag állotta meg ezen alakjában is helyét, amiről nemcsak a felügyelő állami és egyházi hatóságok kedvező nyilatkozatai tanúskodnak, hanem még sokkal inkább az a körülmény, hogy a tanítónőképezdénkből kikerült növendékek, mint az elemi oktatás terén alkalmas és hivatott munkaerők, kapósak lettek s könnyen találtak állást. És mégis éreztük, hogy a tanítónőképezdében az osztályok évenkénti váltakozása visszás helyzetet, az intézet működésében zavarokat idéz elő. Mert amely évben a tanítónőképzőben I-ső osztály nem nyílott meg, az azon évben végzett IV-ik polgári iskolás növendékeinknek vagy egy évet el kellett veszíteniök, ha tanulmányaikat nálunk akarták a képezdében folytatni, vagy más intézetbe kellett átmenniök, ha helyet kaptak, hogy többé hozzánk vissza ne jöhessenek. Viszont amelyik évben a képezdei I-ső osztály megnyitása sorra került, arra az előző két évben a nálunk négy polgári osztályt végzett növendékek közül annyian jelentkeztek, hogy saját iskolánk növendékeit is vissza kellett utasítanunk, hogy a törvényes létszámot túl ne lépjük. Ez a körülmény érlelte meg az egyházkerület azon elhatározását, hogy tanítónőképezdéjében a teljes négy évi tanfolyamot berendezte az 1910/11-ik tanévtől fogva, az intézetben felállított külön gyakorló-iskolával együtt, egyszersmind foganatosította a folyó 1912/13. iskolai év kezdetére mindazon építkezéseket, amelyek a 4 évi polgári iskolai tanfolyam, 4 évi tanítónőképezdei tanfolyam teljes berendezésére, 130 bentlakó növendék és a felügyelő, gondozó és kiszolgáló személyzet elhelyezésére, valamint a zene és egyéb rendkívüli tantárgyak tanítására szükségesek. íme husz évi nehéz munka, kezdetleges kísérletezés, az anyagi eszközök hiánya miatti sok aggodalom, azok megszerzése érdekében folytatott nehéz küzdelem után teljes mértékben elérte dunántúli ref. egyházkerületünk a maga elé kitűzött fontos célját, felállította felsőbb leánynevelő-intézetét olyan szép terjedelmes telken, amely ritkítja párját, olyan épületben, amely a nevelés, a tanügy, az egészségügy minden követelményének és a mi intézetünkbe járó növendékek társadalmi és gazdasági helyzetének megfelel, olyan alakban, méretben és sikerrel, ami az eredeti tervezetet, a kezdeményezésnél megnyilatkozó legvérmesebb reményeket is tetemesen