Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

— 15 — felülmúlja. Ki hitte volna akkor, amidőn ezen intézet bölcsőjénél állottunk és az első szerény segélyeket annak céljaira összegyűjteni kezdtük, hogy ezen sokak előtt jelentéktelennek látszó kezdeményezésből rövid idő alatt ez a külső megjelenésében is impozáns, belső berendezésében és munkája eredményében minden jogosult igényeket kielégítő, két teljesen berendezett oktatási szakkal biró s egyházkerületünk büszkeségét most már méltán képező 8 osztályú leánynevelő-intézet fejlődik ki ? Azonban itt is beigazolódott az írásnak azon szava, hogy a Pálok plántáltak, az Apollósok öntöztek, de az Úr adott növekedést. Csak gondoljunk vissza arra, mily bizonytalanság, határozatlanság és csüggedés vett rajtunk erőt, amidőn az intézet szervezésénél az ezen intézet fennállását és jövendőjét illető sok fontos kérdésben határozni kellett ? Mindezen kérdések eldöntésénél igazán az Isten lelke vezérelt bennünket, hogy mindig megtaláltuk a helyes irányt, hogy nem hátrálva meg a nagy nehézségek elől, fokozatosan magasabbra tüztük magunk elé az elérendő célt és hogy különösképpen mindig meg is tudtuk találni az annak megvalósítására szükséges eszközöket és szemmel láthatólag teljesedett be rajtunk, hogy amikor legnagyobb volt a szükség, akkor volt hozzánk legközelebb az Isten az ő segítségével. Az Isten különös kegyelme nyilatkozott meg abban, hogy adott nekünk boldog emlékű Tisza Kálmán főgondnok urunkban bölcs vezetőt. Örök hála azoknak, akik nemes jó szivükből származó áldozatkészségükkel alapot vetettek a fényes eredmény eléréséhez, akiknek emlékezetét őrizni fogja az intézet története, áldani fogja a hálás maradék, amely tudományos, vallásos és erkölcsi kiképeztetését ezen intézetben nyeri, de akik közül legalább a nagyobb áldozatot hozók nevét ez alkalommal is felemlíteni, mindnyájuk iránt pedig az elismerés és hála érzelmeit kifejezésre juttatni illendőnek tartom. Első helyen említem fel boldog emlékű László József urat, aki az intézet céljára még életében 20.000 K alapítványt tett, végrendeletében pedig ezen intézetet tevén örökösévé, erre ugyancsak 133.935 K 65 f-t hagyományozott, így az ő alapítványa összesen 153.935 K 65 fillér. Boldog emlékű Tisza Kálmán felejthetetlen főgondnok urunk életében 4000 K-val járult az intézet megalapításához, halála után pedig nemes lelkű neje az ő emlékére 16.000 K-ás alapítványt tett.