Református nőnevelő intézet, Pápa, 1912

Kettős örömünnepünk

- 13 erők fizetését meggazdálkodjuk, járjanak a növendékek a pápai állami polgári leányiskolába. Aminthogy ezen intézetünknek első alapja ilyen formában vettetett meg az 1893-ik évben a pápai ref. egyházmegye égisze alatt. Azonban hamar beláttuk, hogy intézetünk ilyen alakban nemcsak csonka és félszeg, de nem is képes megfelelni azon fontos feladatnak, amit elébe kitüztünk, mert az internátusban alkalmazott kevesebb képzettségű s kevesebb számú nevelőnő nem pótolhatja az igazán képzett és hivatott tanerők hiányát a nevelés tekintetében sem. Azért dunántúli ref. egyházkerületünk, amidőn a pápai ref. egyházmegyétől az intézetet az 1898-ik évben átvette és ezen helyre telepítette, 3 év múlva, az 1901-ik évben meghozta az áldozatot, hogy a bentlakással kapcsolatban felsőbb leányiskolát is állított fel s annak támogatására évi 6000 K segélyt folyósított. Nagyon hamar be kellett azonban látnunk, hogy a felsőbb leányiskola nem felel meg teljesen a mi igényeinknek, mert azok a szülők, akik gyermekeiket a mi intézeteinkbe küldötték, a magasabb műveltség megszerzésén kivül leányaiknak a tanítónőképezdére való előkészíttetése által gyakorlati életcélt is kívántak elérni, amit pedig a felsőbb leányiskola nem biztosított legalább is pótvizsgák nélkül. Ugyanezért egy év múlva az 1902-ik évben a felsőbb leányiskolát megszüntettük s helyébe a bentlakás mellé négy osztályú polgári leányiskolát állíttattunk fel. Nagyban megkönnyítette ezt azon körülmény, hogy leánynevelő-intézetünk örökké áldott emlékű nagy alapítójának, László József urnák, aki örökösévé a dunántúli ref. egyházkerület pápai nőnevelő-intézetét tette, mintegy 154.000 koronát képviselő hagyatéka ekkorra birtokunkba jutott, amire támaszkodva a polgári iskola mellé szervezte az egyházkerület ugyancsak az 1902-ik évben a tanítónőképezdét is egyelőre csak két váltakozó osztállyal úgy, hogy egyik évben a páros számú, másik évben a páratlan számú osztályok tartattak fenn s csak minden második évben vétettek fel az első osztályba növendékek és ugyancsak minden második évben tartattak képesítő vizsgálatok. Az intézet ilyetén fejlődésével a növendékek száma állandóan szaporodott, a bentlakásra mind többen jelentkeztek, az intézet épületét fokozatosan kellett az osztályok és növendékek számához képest bővíteni előbb a Bráder-féle szomszéd ház és telek hozzávételével, utóbb ennek az egész épületnek és az udvari középszárnynak emeletre építésével.